Együttállások

Mint vízcseppek a barlang tetejéről, úgy hullanak a szavak s alkotnak tavat, történetet. Mivel a barlangi tó éppúgy lehet a Földön, mint az Arrakison, ne keresd valóság határát most.

Teljesen belefeledkezve mosom a poharakat konyhában, amikor érzéki, bizsergő érzés jár át. Úrnőm csak egy pillanatra cirógatta meg a heréimet. Kis jutalom és nem tudom eldönteni, hogy mi lenne jobb: hogy abbahagyta és nincs fájdalmas merevedésem az erényöv miatt, vagy hogy ez az érzékiség is csak pillanatra szól.
Befejezem a kezemben lévő poharat, a szárítóra teszem, majd rá nézek.
Mosolyog, leveszi a maszkom, amit hálásan fogadok. Melegem van, elfáradtam.
S szinte egyszerre fordulunk meg és nézünk vissza a nappaliba, ahol a másik sub idétlenkedik szintén meztelen, a maszkot leszámítva.
A süteményes tányérral próbálja kínálni a vendégeket, de képtelen vízszintesen tartani azt.
-"De a farkáról legalább nem hazudott..." - sóhajtom lemondóan.
-"Az tényleg röhejesen kicsi, igen. " - mondja Úrnőm mellettem. -"Épp ezért szeretném, hogy leszopd."
Egy pillanatra azt hiszem, hogy rosszul hallok, és a rémület mint jégkocka csúszik a gerincemen lefele, majd gyűlik a gyomromban.
-"De..." - kezdeném.
-"Tudom... " - mondja gyengéden miközben felém fordulva rám néz.
-"Viszont mindketten tudjuk, hogy a szabályaid és határaid zavarnak." - magyarázza, majd kis hallgatás után hozzáteszi:
-"Meg amúgy is nálam van a kulcs a farkadhoz." - kacsint rám kajánul.
Csak nézek rá, képtelen vagyok gondolkodni, undor, megalázottság, kiszolgáltatottság érzései hullámzanak bennem.
Elnézek a pult fele ahol a maszk van...
-"Nem." - válaszol ki nem mondott kérdésemre.
Összekapcsolódik a tekintetünk, súlyos lesz a csend, zseléssé szilárdul az idő.
Mindketten tudjuk, hogy döntöttem, hogy győzött, de Neki ez nem elég.
Neki az kell, hogy én mondjam ki, én tegyem meg, önként, érte. Ezért nincs mézesmadzag, jutalom ígérete.
Csak a kíváncsiság és győzelem a szép szürke szemeiben.
-"Jó..." - sóhajtom és lehajtom fejem.
Könnyebbnek érzem magam, pedig a hideg forrósággá alakul a gyomromban, érzem, hogy remeg a kezem, az idő pedig újra meglódul.
Megcirógatja a mellbimbóm, a testem azonnal reagál, fájdalom, kéj, éhség ahogy merevedni próbálok az övben.
Ellép mellettem, belép a nappaliba, felveszi a sálat a földről és beköti az ott álló szolga szemét.
Valamit súg a fülébe, az elpirul, két kézzel tartja tálat, úgy-ahogy rendben.
Úrnőm rám néz, int.
Menni kell. Az idegességtől beszűkül a látóterem, fázom, pedig tudom, hogy meleg van, hisz több vendég is meztelen. Letérdelek és elindul a harc magammal. A két mantra a "nem hiszem el" és az "uralkodj magadon" feszül össze. Nézem az előttem lévő meztelen, alig 4-5 centisnek tűnő merev farkat...
-"Megsajnáltam ezt a balfaszt, de ettől nem lesz jobb nekem." - gondolom és megérzem Úrnőm kezét a tarkómon. Csak ott pihen, nem nyom, nem fejt ki erőt, mégis fizikai koloncnak érzem most.
Előrehajolok és a számba veszem... Finoman megnyalom, megszívom és a nyelvemmel körzök a makkon. Nem tart sokáig, a második nyelvkörzésnél elélvez.
Iszonyú erőfeszítés, hogy ne öklendezzek.
Mindössze kettőt nyalok még a makkon, mikor hátra húzodom, és most veszem észre, hogy sütemények potyognak a fejemre, vállamra. A számban még az "idegen anyag", felnézek Úrnőmre.
Mosolyogva bólint:
-"Menj, köpd ki." - búgja
Felállok, bizonytalan léptekkel elindulok kifele, amikor valaki felsikkant.
Elnézek a hang forrása felé: az exem az, meztelenül, nyakörvvel egy idősebb férfi mellett.
Csak nézek rá, nézem a melleit, az ágyékát, Ő pedig nézi az erényövem, az arcom. Alárendelt, de nem annyira, mint én itt és most. Látom amint mindez átfut az arcán, kaján, lenéző mosolyát, feltáruló ölét nem tudom tovább nézni.
Elindulok a wc felé... és a hátam mögött még hallom amint az Úrnőm igent mond arra a kérdésre, hogy az exem levizelhet-e...
-"De ugye a szájába?" - hangzik a csilingelő kacaja.
A választ nem hallom, de tudom.