Erdei kaland

A hegyi szerpentinen egy fekete jaguár száguld. A sofőr rezzenéstelen arccal nézi az előtte elsuhanó tájat. Háta mögül halk sóhajt hall. Lassan megállítja az autócsodát, és hátrafordul, hogy megnézze főnökét. A nő álmodozva nézi a völgyet. Mellkasa lágyan hullámzik a vaj puha fekete bőrblézere alatt. Majdnem egy teljes percig ülnek így, mire a nő megmozdul. Egyetlen szó nélkül kiszáll az autóból. Tűsarkú cipői koppanását messze viszi a hegyek láncolata. A nő egyszerű, de elegáns ruháját meglebbenti a kellemes szellő. Sok-sok éve vágyik egy kis pihenésre a rengeteg meeting, és megbeszélés között. A főnökei mégsem hagynak neki nyugtot.
A völgy látványa felidézi gyermeki emlékeit. Azt a megszámlálhatatlanul sok kirándulást, a fürdéseket a patakokban. Most, hogy ily közel van otthonához, hogy azon fákat látja, amik alatt annyit beszélgetett barátaival, sokszorosan rátör a honvágy. Ámbár ahogy mélyebben magába néz, mégsem honvágyat érez. Ez az érzés még annál is maróbb és keserűbb.
Szeme sarkából a sofőrjére pillant, majd huncut vigyorra húzódik a szája. Lehajol, és leveszi a cipőit. Mielőtt a férfi megszólalhatna, hozzá vágja a magassarkúkat, és nekiindul a rétnek. Régen nem sétált már mezítláb, de hamar belejön. Átlépi a szúrós növényeket, a selymeseknek pedig hagyja, hogy simogassák a talpát.
Mivel a sofőr nem mer utána menni, kiélvezheti szabadságát. Akácok, rózsák, ibolyák, és boglárkák között vezet útja. Egyiknek édesebb az illata, mint a másiknak. Az élénk színek, a közeli erdő édes illata bódítóan hat rá. A nap is melegen süt le rá. Megáll a réten, eldől kicsit a fűbe, és élvezi a meleget az arcán, és a testén. Fekete kosztümje felerősíti napsugarak erejét. Felhúzza jobb térdét, majd megérinti azt. Ujjait lassan lefelé csúsztatja combján, míg el nem éri szoknyája szélét. Azt elkezdi feljebb húzni egészen addig, míg fekete bugyiját is éri a nap. A meleg kellemesen bizsergeti a testét. Akárcsak egy meleg tenyér.
Hirtelen felül, és végigfuttatja tekintetét magán. Olyan régen ért volna már hozzá bárki is, hogy a saját érintésétől is beindul? Nem kell sokáig gondolkodnia, hogy rájöjjön, a válasz: igen. Nem is tud visszaemlékezni utolsó partnerére. Szomorkásan elkezd levetkőzni. Fekete blézere elhagyatottan hever a fűben, amikor tovább lépdel.
Egészen belefeledkezik a természetbe. Élvezi az erdőben bujkáló szél érintését, buja gondolatainak útmutatóját. Észre sem veszi, de megtalálja a patakot. Belenyúlva konstatálja, hogy túl hideg a fürdéshez. Viszont ahogy fülel, meghallja egy vízesés csobogását. Szíve nagyot dobban. Megtalálta azt a helyet, ahova annyiszor elszökött a barátjával régen. Ahol felfedezték egymás érzékeny pontjait.
A gondolatba beleborzongva elindul a csobogás felé. Nemsokára kilép a fák közül, és meglátja a tavat, amit egy kisebb vízesés táplál. Pontosan emlékszik rá, hogy hiába van nyári forróság, a víz mégis hűvös marad. Éppen ezért le is dobálja a ruháit. A bordó ing egy ágon akad fenn, a szűk szatén szoknya egy bokron landol, a fekete, csipkés melltartó a bugyival együtt a földre hull.
Feláll egy sziklára, és egy tökéletes fejessel beleveti magát a hűvös vízbe. Azonnal úszni kezd, hogy izmai megszokják a vizet, és ne kapjon görcsöt. Mikor megszokja a hőmérsékletet, úgy érzi, megtalálta a mennyet. A forróságtól túlhevült teste kezd lehűlni, gondolatai kitisztulnak. Kimászik egy sziklára, hogy napozhasson egy kicsit. A nap gyorsan fel is melegíti testét, megszárítja bőrét. Így hevülete is visszatér. Mély lélegzetei miatt keblei hullámoznak, bőre meg-megremeg a ráfröccsenő vízpermettől.
Végül nem bír ellenállni a kísértésnek. Eszébe jut, ahogy a fiúja megérintette a lábát, a melleit, a nyakát. Izgatottan megérinti saját nyakát, beletúr a hajába. Ezután végighúzza ujjait a nyakán, a vállain, majd megérinti saját melleit. Kicsit eljátszadozik velük; simogatja, markolássza a halmokat. Aztán egyik kezét lecsúsztatja a hasán át a lábai közé. Először csak szemérmesen, összezárva tartja a lábait, de amint megérinti legérzékenyebb pontját, combjai eltávolodnak egymástól. Légzése mélyül, lassan átalakulnak sóhajokká. Testére izzadtságcseppek ülnek ki, izmai remegnek. Egyre nehezebben koordinálja mozgását. Mellén lévő keze is meg-megrándul, rámarkol a dombra, vagy éppen a mellbimbóját csavarja meg egy csöppet. Alatta a kő egyre nagyobb foltban lesz nedves. Aztán nem bírja tovább, és egy hangos sikoly mellett átadja magát a tökéletes gyönyörnek. Elterül a sziklán, és hangosan zihálva nézi az azúrkék eget.