Felvételi vizsga 1.

Az előre megbeszélt időpontban, a vasútállomás parkolójában várakoztam. Minden piros autó érkezésére izgatott lettem. Tanárnőm pontosan érkezett. Intésére, beszálltam a kocsiba. Most találkoztunk először. Levelek útján előzetesen sokat beszélgetünk. Ez a mai találkozó a felvételi vizsgám. Jól tudtam, ha nem felelek meg nincs tovább. Beletaposott a gázba, két kézzel kapaszkodtam, sportosan vezetett. Pár perc múlva megálltunk. Levetettem a kabátomat, betettem a hátsó ülésre a táskám mellé. A biztonsági övet bekötöttem, majd az egy fekete selyemkendő bekötöttem a szememet. Nem tudom, igazából nem is emlékszem miről beszéltünk az úton, annyira izgultam, nagyon el voltam gondolkodva. A kocsiban kellemes meleg volt. Időérzékem is elvesztettem, fogalmam sem volt, hogy hol, merre járunk. Egyszer csak megálltunk. Levettem a kendőt szememről. Látásomat elhomályosította a szorítás, illetve a szikrázó napsütés egyvelege. Lassan azért előtűnt, hogy egy betonúton álltunk meg, két oldalt szántóföld, a messzi távolban látni véltem egy-két háztetőt.
- A földön dolgoznak, de nem baj, vetkőzz, – mondta tanárnőm.
- Gyerünk, gyerünk meztelenre, - sürgetett.
Jött egy autó, a hosszú egyenes úton messziről látható volt a fényszóró.
- Amíg ide ér ezeket tedd fel a lábaidra, - parancsolt rám, és a kezembe nyomott két bőrből készült bokabilincset.
Amíg feltettem a bokámra a bilincseket a kocsi elment mellettünk.
A csuklómra is kaptam két bőr bilincset. Majd rá kellett harapnom egy keserű ízű gumi korongra, amit a gumin lévő szíjjakkal a fejemre erősített.
Majd a bilincseket összekötötte. Így ültem az anyós ülésen, meztelenre vetkőztetve.
Tudtam, hogy ki kell szállnom, de nem akartam elhinni eddig a pillanatig.
- Kiszállás, a kocsi előtt kell szaladnod, - mondta, miközben kinyitotta az ajtót.
Amikor kiléptem, a hideg beton rögtön tudomásomra adta, hogy ennek a fele sem tréfa.
A szántóföldön dolgozó munkásokat ekkor már nem láttam. Az, hogy a munkások mit láttak belőlem, fogalmam sincs. Többször fordultam vissza, bízva a befejezésben, abban, hogy visszaszállhatok a meleg autóba. Futásom jó tíz perc után véget ért. Azért a futás szó, több mint túlzás, inkább a toporgás jobban kifejezőbb. Szóval újra a kocsiban ültem. Bíztam benne, hogy nem leszek kinn hagyva a határban. Felvételi vizsgám első szakasza véget ért.
Ami a négy fal között folytatódott. A fürdőszobára kaptam 10 percet.
Jó volt a meleg víz, testem felmelegedett.
Mivel a tíz perc elég sok idő, a törülközéssel húztam az időt.
Végül nem volt más lehetőségem kidugtam az orrom a fürdőszobából.
Ott álltam a szobaajtóban, tanítónőm az ágyon ült.
Magához hívott, a csuklóimra felszíjazta, a már jól ismert bőr bilincseket, a nyakamra, pedig egy bőr nyakörv került.
Megtudtam, hogy ezeknek a bőr eszközöknek több feladatuk lesz, és amíg itt leszek, nem szabadulok tőlük, azaz maradnak.
Guggoltam az ágy előtt így fel kellett állom.
Kezébe vette farkamat, amely erre meredezni kezdett.
Magam is meg lepődtem, hogy félelmében nem húzta be magát.
Igaz, amikor tanítónőm, egy vékony madzaggal át akarta kötni a zacskóm tövét, akkor az egyik golyóm menekülőre fogta.
A golyóm megúszta, de pillanatok alatt a farkam úgy meg lett kötözve, hogy magam sem hittem el.
Sokat nem gondolkozhattam. Hasra kellet feküdnöm.
A kezeimet a bilincsek segítségével két oldalra kikötötte nevelőnőm.
Ágaskodó farkam miatt nem volt egyszerű hason feküdni sem.
Ekkor valami kencét szétkent a fenekemen és puszta kézzel úgy elfenekelt, hogy csillagokat láttam. Végül is nem panaszkodom, hiszen simogatást is kaptam a hátsómra
Még választanom is kellett, hogy jobbra vagy balra, kérem a következő csapást.
Tanárnőm, elkapta a fonalat, mert előkerült valami korbács is, amivel nem csak a fenekemnek jutott, hanem egész testemnek is.
Mikor már azt hittem vége, kaptam egy pár igazi harapást is.
Mivel arra a kérdésre, hogy mit szeretnék ezután, nem adtam választ, olyat kaptam, amit nem gondoltam volna, hogy eltudok viselni.
Folyt. köv.