Leszbi szolgám

- Helyes! De mondj egy számot! - és a pálcát a két farpofád közé dugom, megnyomva a segglyukad. Ő félénken cincogja a választ:
- Tizenöt... - Kicsit fontolgatom, majd megvonom a vállam.
- Legyen hát tizenöt! - majd a seggének illesztem a pálcát, hogy mindkét almát érje a csapás. Láthatóan beleborzong, összeszorított fogakkal vár. Finoman kezdem legyezgetni a fenekét, még a farizma el nem ernyed. Majd abban a pillanatban teljes erőből rácsapok a seggére. Ő sikoltva ugrik meg, de az asztalt nem tudja elmozdítani ahova kötöttem. Vékony hangon artikulálatlanul üvölt, miközben alig fogja fel, hogy újabb ütések érkeznek, cseppet sem visszafogott erővel.
Fájdalmasan nyög, az asztalba kapaszkodik és vergődik még el nem jutunk a tizenötig. Nem hagyja még abba a remegést. Csípő, égető, zsibbadó fájdalomba megy át az éles kín. Elterül az asztalon, sziszegve és lihegve.
- Tudod miért kaptad? - Igen, nagyságos Úrnőm! - válaszolt fekve, elgyötört hangon.
- Éspedig?
- Azért, mert még arra sem voltam képes, hogy lelakkozzam a körmeit a meseszép lábán. Megérdemeltem! - mondta
- Úgy van! És örülj, hogy ennyivel megúsztad. Bár 10 -be is belementem volna, hisz csak annyi körmöt nem csináltál meg, de örülök, hogy nem mondtál olyan keveset.
- Ó köszönöm a jólelkűségét, Úrnőm! - A nyakörvnél fogva felhúzom, leülök és a fejét az ölembe húzom. Felfekszik a kanapéra mellém, hanyatt és a fejét az ölembe rakja.
- Nem hasogat a hátsód? - kérdem kicsit meglepődve, hogy a hátára feküdt.
- Igen Úrnőm, de megérdemlem, bűnhődnöm kell!
- Rendben van, maradj csak így, de a büntetés az én dolgom! - majd a borotvált puncijához illesztem a pálcát és a nagy ajkai közé túrok vele, finoman simogatom a csiklóját. - Tedd szét a lábad! - és ő amennyire csak bírja szétdobja. - Mikor basztak meg utoljára? - kérdem a punciját matatva.
- Jelentem Úrnőm, nagyon -nagyon rég!
- Kb? - most a szemeibe nézek.
- Talán két hete is van.
- Milyen pózban? - érdeklődöm tovább.
- Kutyás pózban, vadul.
- Helyes!
- Közben végig nyüszítettem.
- Egy ilyen helyes szukát csak is így illik megbaszni.
- Ezt nem tagadhatom, Úrnőm. - majd finoman a csiklójára csapok. ő felszisszen.
- Kelj fel! - utasítom. Kicsit görnyedten, de feláll, közvetlen előttem, túlságosan is közel. Én erre azonnal a bal mellére csapok a pálcával és hátrébb tolom. - Hátrébb! - Ő nyögve engedelmeskedik. - Hiányzik, hogy megbasszanak?
- Ó Úrnőm, az Ön tiszteletére kínoztam magam a szexmentességgel! - válaszolja, helytelenül.
- Nem ez volt a kérdés!
- Nem hiányzik! - a kanapé párnája mögül egy 30 centis fekete műfarkat veszek elő és elé ejtem a földre.
- Pedig én látni akarom! - felnézek a szemeibe és figyelem. Ő végig méri a hatalmas eszközt, majd sírásra görbült szájjal válaszol.
- Ahogy parancsolja Úrnőm! - én mosolyogva kényelembe helyezem magam és hátra dőlök. Tétovázva veszi fel a lőcsöt és kérdőn néz rám.
- Mi van? Nem láttál még faszt?
- De igen, Úrnőm!
- Akkor dugd a pinádba és mutasd meg, hogyan járatják benned! - erre a hegyével a puncija bejáratához illeszti a szert és pofátlanul finoman kezdi benyomni, majd ki is húzza, úgy tesz, mintha baszná magát, de végtelenül szerényen. Én ezt hamar megunom.
- Dőlj az asztalra, te szemtelen büdös picsa! - fakadok ki rá.
- Igenis! - válaszolja és rögtön felveszi a korábbi, fenyítésnél használt pózt. Kezében tartja a brokit, amit én gyorsak kikapok onnan és a puncija bejáratának nyomom. végtelenül kéjesen, de halkan nyög fel ekkor, tudom, hogy csak erre várt!
- Mivel nem tudod megmutatni hogy hogyan basztak meg, ezért nekem kell megmutatni, hogy hogyan kellene! - és én határozott mozdulattal erőltetni kezdem a pinájába a faszt. A puncija és a farod ösztönösen megfeszül, ami nem engedi a további nyomást. Mire én a pálcával nagyot csapok a hátára. - Ne nehezítsd meg a dolgomat, szuka!
- Minden... ahh mozdulatommal... ííí a segítségedre leszek, Úrnőm! - nyögi megszakításokkal a fájdalom hangjain és a kínok kéjes gyönyörével. Engedi a faszt, ami gond nélkül halad tovább és majdnem tövig belé hatol. - AHHHH.... - hörgöl fájdalmasan egyre nagyobbra tátott szájjal. Mikor beér a méhszájáig, kihúzom a makkig, majd rögtön visszatolom.A karjaival az asztalt veri, az ujjait harapja és tovább hörögve nyög, már -már nem is emberi hangon. A hajába kapok és hátrafelé rántom, ő meg ugrana, de tartom. - IIIIISTENEEEEEEM!!!!! - kiáltja. Érezhetően fáj, de nem hagyom abba. Mi több, tovább szaporázom a tempót és irdatlan sebességgel kezdem köpülni. Minden tömködésre belódul a teste és csak sikongat egyre, a tömködéseknél hallhatóan hangosabban. Pár percig csinálom, majd mikor tövig van egyszer csak megállok. Az ujjait szopja és harapja kínjába.
- Kezeket hátra! Kinyújtott ujjakkal! - parancsolok és ő azonnal engedelmeskedik. Feszesen kitartja a két tenyerét és én rögtön rácsapok a pálcával.Az arcához kapja a kezeit és fájdalmasan kiált, ami rögtön furcsa nyögésbe megy át, ahogy egy mozdulattal kirántom a faszt a pinájából és a földre dobom.
- Így szoktak megbaszni? - kérdem emelt hangon.
- Iiigen így, drága Úrnőm! - két újabb, de kevésbé kemény ütést mérek a seggére, ami már vörösen izzik és jó pár hurka ékeskedik rajta.
- Akkor miért nem tudtad ezt csinálni? - kérdem és ő azonnal válaszol:
- Mert egy eltaposni való, gyenge akaratú pondró vagyok!
- Folytasd! Mi vagy?! - bíztatom.
- Nem érdemlem meg, hogy kínozhass, egy utolsó bárcás, szánalomra méltó ribanc, kéjelgő szajha, aki mindig csak a dugást keresi, de amikor igazán megmutatják, akkor viszont szenved! Az alattvalód vagyok! Szenvedek érted, rajongásom határtalan! - én felnevetek halkan ahogy önmagát alázza.
- Csókold meg a lábamat, hogy foglalkozom egy ilyen féreggel! - és kiteszem elé.
- Lekászálódsz az asztalról és kéjes hosszú, meleg és nyálas csókot illeszt oldalt a vádlimra és érzem a rajongását. Felhúzom a fejét és gyorsan a szájára köpök. Ő meglepetten behunyja a szemét és nem mer megmozdulni. Én pedig kiviharzok a szobából. Várakozik idegesen és feszülten. Majd hallja a lépcsőn felfelé haladó lépteimet. Miközben a sűrű nedű csak úgy csorog le a melleire. Majd a hangomat is hallja:
- Gyere! - gyorsan feláll és borsódzó háttal tipeg utánam, de amikor a lépcsőhöz ér ismét én szólok. - De úgy mint egy jó szuka! - és ő azonnal térdre rogy és négykézláb mászik fel, nyelvét kiöltve, lihegve a lépcsőn. Majd a tetejére érve, szemben a szobámban lát ahogy az ágyon ülve várok rá. Lassan odaér a küszöbhöz és megáll.
- Okos kis ribanc! - ő erőltetett mosolyt csal az arcára. - Bejöhetsz! De csókold meg a küszöböt! Úrnőd szobájába léphetsz. - Nehezen hajol le, de szinte a szájába akarja venni a küszöböt, szenvedélyesen csókolja meg, felegyenesedik és így szól:
- A lábad nyomába sem érek, amit a küszöbön hagytál! - én láthatóan élvezem a helyzetet és széles mosollyal várom, hogy végre belépjen. Feláll és nagyon közel jön, szinte ismét túl közel és ez haragra gerjeszt.
- FÖLDRE! - üvöltök rá és ő azonnal a földre rogy, térdre, a sarkain ül és a lábaimat nézi - A te helyed lent van! ezt jegyezd meg! A pondrók a földön csúsznak és csak engedéllyel kelnek fel!
- Értettem Úrnő! - suttogja az orra alatt.
- Nem hallom!
- ÉRTETTEM ÚRNŐM! - kiáltja, mint egy kamasz és cserébe hatalmas pofon csattan az arcán.