Parton

Enyhe nyári szellő kapott bele a fák leveleibe. Megrezegtette őket majd továbbállt. Visszatért a mozdulatlanság a nyári estébe. A folyóparton álló nádat is megmozgatta, azok kicsit megdőltek, de a szellő távozásával visszaálltak eredeti pozicíojukba. A víz halkan csapkodta a partot. Néha egy -egy nagyobb hullám tört meg a parton vagy az előtte lévő köveken. Az éjszaka sötétjében kicsit távolabb a parttól fehér alakokat lehetett látni. Kecsesen úsztak a vízen. Hattyúk. Hosszú nyakuk időnként eltűnt a vízben. A víztükrön látszott a teliholdhullámzó mása. Szürkés ragyogásba borítva a folyó felszínét. Időnként halak ugrottak ki a vízből majd csobbantak vissza. A parton végig szabálytalanul fák helyezkedtek el. Elrejtve a vizet az emberek szeme elől. Néhány autó lámpája tudott csak áthatolni a fák sűrűjén, de ahogy jöttek úgy el is tűntek. A madarak elszórt csicsergése adta hangulat utolsó részét. Az éjszaka nyugodt volt, békés és csaknem tökéletes.
Az idő már jócskán befelé tartott az éjszakába. Senki nem háborgatta már ilyenkor a vízpartot. Kivéve persze ezen az éjszakán. A víz csobbanásához és a néha feltámadó szél zajaihoz újabbak csatlakoztak. A kavicsok egymáshoz súrlódnak a lépések nyomására. Lassú óvatos lépések. Két ember sétál végig a folyó parton. Alakjuk a sötétben éppen csak kivehetők. Egymás mellett lépkednek. A keskeny úton éppen csak elférnek. Karjuk néha egymáshoz súrlódik. Szándékosan vagy véletlenül nem tudni. Régi történet mely talán egyidős az emberiséggel. Egy lány és egy fiú sétálnak a folyóparton a nyári holdfényes éjszakában. A lány halad az út belső oldalán fél lépéssel lemaradva a fiú mögött, aki az út víz felőli felén lépkedett. Az út hosszú és az éjszakából is sok van még hátra, de nem sietnek.
Néhány méter óta csendben haladnak. Majd a lány szólal meg kicsit oldalra fordítva fejét, haját elhúzza a szeme elől és felnéz a fiúra.
- Nem akartam eljönni! – közli egyszerűen.
A fiú elmosolyodik. Ő is oldalra néz a lányra. Ekkor az visszafordul, és újra előre néz.
- Nem kényszerítettelek. – válaszolta a fiú ugyanolyan könnyedén.
- Tudom.
- Akkor miért vagyunk itt?
- jó itt. Csak eljönni nehéz. Aztán elmenni. Az még nehezebb, de itt lenni jó.
- Ez ostobaság.
- Igen tudom.
Miközben beszélgettek a hold elbújt egy felhő mögé és a fény még kevesebb lett. A fiú megállt és karjával a lány keze után nyúlt. Megfogta a csuklóját és visszatartotta. A lány érezte a rántást a karjában és nem tudott mit tenni. Megállt. Azonban ez nem volt elég. A szorítás és húzás is erősödött ezért vissza kellett lépnie egy lépést, amivel egészen közel került a fiúhoz. Az azonban továbbra sem engedte el a kezét. Szemben álltak egymással, de a lány oldalra nézett a víz felé. Arcán komolyság tükrösözött. Nem nézett a fiúra még szeme sarkából sem. Csak a sötétbe burkolózó tájat kémlelte. A fiú másik tenyerét a nyakához érintette, de nem szorította meg. Hanem végighúzva a lány bőrén fel az arcáig. Mikor annak szájához ért megszorította a lány arcát és erőből maga felé fordította. Fordította és enyhén hátradöntve tartotta, hogy az ne tudjon egyikirányba se mozdulni. Ebből a távolságból már jól látták egymást. A fiú elkapta a lány tekintetét. És az nem nézett félre.
- tetszel így. – mondta a fiú.
- Engedj el. – válaszolta a lány a szavakat furcsán ejtve ki, ahogy a fiú keze összeszorította száját. Az azonban nem engedte. Figyelte a lány arcát és szemét a penge holdfényben és alig hallhatóan suttogta:
- Nem. Most nem.
A lánynak azonban volt még egy szabadon lévő keze. Ezt amennyire tudta meglendítette és hatalmas pofont adott a fiúnak körmei pedig belemartak annak arcába. A fiú feje kicsit oldalra billent, de a lányt nem engedte. Helyette halkan felnevetett. Visszafordult és még erősebben tartotta a lány fejét. Közel hajolt hozzá és megcsókolta. Volna. A lány azonban amennyire tudta összezárta a száját és nem engedett. A fiú azonban igen. Eleresztette a csuklóját. De az arcát nem. Hátranyúlt a farzsebéhez. középső és mutatóujjával belenyúlt és előhúzott valami vékony tárgyat, amit a lány nem ismert fel addig, amíg azt szájához nem érintette. Szemei elkerekedtek a csodálkozástól. A fiú elvette a borotvapengét a lány szájától. Majd lapjával a lány nyakához érintette. A penge fémes érzete megrémítette a lányt. Először ijedt meg az este folyamán. A fiú pedig csak mosolygott. Áthúzta a pengét a lány nyakán majd élére fordította és alig érezhetően nekinyomta a bőrének.
- Válaszz. – mondta a fiú.
Majd újra odahajolt a lány szájához és megcsókolta. Ezúttal nem hiába. A lány kinyitotta száját így a fiú nyelve akadálytalanul hatolt be a szájába. Nem mert ellenkezni még megmozdulni sem. Nem tudta meg mondani mennyi idő telt el, míg a fiú elhúzta a száját az övétől. Mikor ez megtörtént már nem érezte a pengét a nyakán. Mikor került el onnan azt nem tudta. A fiú elengedte az arcát is már. Így teljesen szabadon állt előtte. Zavartan elmosolyodott és felnézett a fiúra. Az azonban nem mosolygott. Az előbbi érdeklődés nem volt észrevehető az arcán vagy a szemében. Úgy nézett rá mintha csak egy kavics lenne az úton. Nagyot nyelt. Zavarában nem vette észre, hogy hozzá hasonlóan meglendíti a karját és nyitott tenyerével rácsap az arcára.
- Ne merészeld még egyszer. – mondta neki hű vősen. És most térdelj le.
A lány azonban nem engedelmeskedett.
Megakart szólalni a fiú azonban gyorsabb volt nála.tett egy gyors mozdulatot feléje és közben ráüvöltött.
- Térdelj már le te ribanc!!!! Kiáltása szétrobbantotta az addig békés éjszakát. A lányon kívül azonban senki nem hallotta. Az pedig lassan térdre ereszkedett. A fiúnak azonban nem tetszett a sebesség, ezért a lány vállát megragadta és lenyomta a földre. Amikor térdei a kemény kavicsos úthoz nyomódtak a lány felnyögött. A fiú előtte állt. Lehajolt hozzá és megfogta a két kezét. Egymás mellé rakta őket majd egy kötelet tekert rájuk, amit erősen meghúzott, hogy vágta a lány csuklóját. a fiú a háta mögé lépett és kezét a vállára helyezte.
- Maradj így. – közölte vele
Elvette kezét a válláról és a lány érezte, ahogy a kezéhez hasonlóan a bokáját is összeköti. Mikor végzett a művelettel a lány várta mi fog történni, de nem történt semmi. A kötelek szorították a kezét és bokáját a kavicsok miatt pedig a térdei kezdtek el fájni. És a fiú nem csinált semmit. Ez volt talán a legrosszabb. megpróbált a fejével hátrafordulni, de nem tudta annyira elfordítani a nyakát, hogy láthassa a másikat. Az azonban ott volt és tarkójára tette a kezét így visszafordítva a lány fejét az előző irányba.
- Maradsz. – mondta neki. Majd feljebb csúsztatta kezét és megdöntötte a lány fejét.
- Lefele nézz.
A lány ellenkezett a szorítás és nyomás ellen de végül a fiú bizonyult erősebbnek. Mikor látta hogy a lány nem próbál meg újra megfordulni tett néhány lépést hátra, majd megfordult és elindult az úton tovább.
A lány hallotta a fiú egyre távolodó lépteit a kavicsos úton és nem hitte el, hogy az tényleg otthagyja őt. Teltek a másodpercek és teltek a percek, de a fiú nem tért vissza hozzá. Megpróbálta kioldani a kötést a kezén, de nem tudta, felállni sem tudott. Térdei pedig már kezdtek elfáradni. Egyedül volt az éjszaka sötétjében, teljesen kiszolgáltatva. Tovább próbálta a kezéről leszedni a kötést, de nem sikerült. Ekkor vesztette el az egyensúlyát és dőlt el oldalra. Beverte könyökét, ami elkezdett sajogni. Egyik karja pedig a teste alá került és nem tudta kihúzni. Az idő múlásával karja elkezdett zsibbadni. Nem tudott se mászni, se megfordulni. Szemeiből már könnyek folytak le az arcán, de még letörölni sem tudta őket. Majd hangosan elkezdett sírni. Ebben a pillanatban erős szorítást érzett a hajában, ami felhúzta a földről, karjainál fogva pedig újra térdre állította fiú. Karja teljesen elzsibbadt alig bírta tartani, térdei elkezdtek fájni.
- Egy órára hagylak itt és nem tudsz nyugton maradni?- hallotta a fiú szavait és a bennük rejlő megvetést és dühöt.
A fiú újra beállt elé. És leszedte a kötést a kezéről. Majd visszament a háta mögé és nagyot lökött rajta, előre. Felszabadult kezeivel a lány elkerülte, hogy arccal a földre essen, de így csuklói remegtek bele a földe térésbe. Négykézlábra került és így a fiú fel tudta húzni a szoknyáját.
- Találtam neked valamit. – mondta.
Egy pillanattal később erős ütés érte a fenekét. Ezt követően újabb és újabb fájdalmasan csípő ütés következett. Nem számolta őket. Eleinte összeszorított fogakkal próbálta elviselni őket, de pár ütés után már nem ment és egyre hangosabban sikoltott fel. és a fiú is egyre erősebb csapásokkal büntette.
- Huszonöt. – mondta a fiú. – Ennyi elég lesz.
A lány megpróbált visszatérdelni, de a fiú nem engedte. Megfogta a bugyiját és félrehúzta. Egyik karjával belemarkolt a hajába és rátekerte azt. Hátrarántotta teljes erejéből a lány teste megfeszült.
Eltelt néhány pillanat a várakozással majd behatolt a fenekébe. A lány számított rá mégis meglepte a fiú hevessége. Az ütések helye még mindig fájt, csuklója és térdei is fájtak neki. Ugyanakkor ezeket az érzéseket egyre jobban elnyomta az élvezet. A fájdalmas kiáltások helyét is a kéjes nyögések vették át. Időérzékét már régen elvesztette és már csak arra tudott gondolni, ahogy a fiú egyre jobban és durvábban birtokba vette a testét. Érezte őt magában és azt, hogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, de mielőtt elérhette volna a fiú mindig annyit visszavett, hogy ne érhesse el. Mikor már úgy érezte nem bírja tovább a fiú megkönyörült rajta. És nem vett vissza, hanem fokozta még a mozdulatai erejét. A lány pedig mikor megérezte a fiú a másik kezét a combjai között hangos sikoltással elélvezett és összecsuklott. A fiú nem tudta vagy akarta megtartani és így együtt zuhantak a földre. A fiú arrébb csúszott rajta és lefeküdt mellé a földre. A lány ránézett és elmosolyodott. Behunyta a szemét és várta, hogy a fiú megcsókolja, amit az meg is tett. Egy rövid pillanat majd mikor kinyitotta szemét így szólt:
- mégis mivel ütöttél? – kérdezte.
- Náddal. - válaszolta fiú mosolyogva.
- Náddal? De miért?
- Mindent az autóban hagytam. Csak a kötél volt nálam.
A lány felnevetett.
- elképesztő vagy.
A fiú megrántotta a vállát.
- Ugye nem hagytál itt tényleg?
- Dehogyis. Ott ültem a padon és néztelek. Vicces voltál.
A lány lesütötte a szemét.
- És a penge? Ott tényleg megijedtem
- azt jól s tetted. Én el is vágtam vele az ujjam.
Oldozz, elkérlek.
A fiú bólintott majd kioldotta a kötést a lány bokáján is.