...a második 1:)

..hát ennek is vége…gondoltam pár hónapja. Igen, mondhatjuk, hogy csalódtam…túl szép lett volna ennyi kihagyás után végre találni valakit, akivel egy dologra vágyunk. De hát ez van. Szomorkodtam, töprengtem, vártam, hogy majd jelentkezel, de nem tetted, így újra belevetettem magam a keresgélésbe. Férfiak jöttek-mentek, volt egy-két szimpatikus pasi, akikkel egyek voltak a vágyaink…legalábbis ezt hittem, de pár levélváltás után felszívódtak. Ám nem adtam fel, keresgéltem tovább. Majd egy nap jött egy üzenet…”Most láttam, hogy flörtölni szeretnél velem. Nosza, nincs kifogásom ellene.” És beugrott, ki is ment a fejemből az a flört. Elkezdtünk beszélgetni, és ahogy egyre többet beszélgettünk, egyre szimpatikusabbnak találtalak. Az pedig csak növelte ezt a szimpátiát, hogy látszólag ugyanarra vágytál, mint én. Ami be is bizonyosodott. Na de csak szép sorjában 😊 Még nem ismertük úgy egymást, nem szerettem volna elkapkodni, szerettem volna másokkal is ismerkedni mielőtt döntök. Te türelmesen vártál, átadom-e neked azt a bizonyos pórázt😊 Mi tagadás jól elhúztam a döntést, két és fél hónap nem kevés idő. Az elején azt hittem, amikor elmondtam, hogy ennyi ideig nincs lehetőségem találkozni, hogy majd itt véget ér ez a beszélgetés is. De nem így történt. Aminek már bizton mondhatom, hogy nagyon örülök 😊
Az egyetlen zavaró tényező a távolság…mindig az a fránya távolság.

Izgatottan készülődtem a második talinkra/randinkra. Csak ne lenne ilyen hosszú az út, már attól fájt, elzsibbadt a fenekem ha rá gondoltam 😊 De valamit valamiért. Megéri ez a kis kellemetlenség azt a sok élvezetet, gyönyört.
Már csak egy óra, gondoltam, és még nem jelentkeztél. Nyakamon a nyakörv, ahogy kérted. Nem mintha nem lett volna izgató érzés így utazni, de azért sálammal eltakartam
Egyre közeledtünk, minden másodpercben a telefonom bámultam, de semmi, nem írtál. Vajon ez most mit jelent? Tűnődtem. Rád írjak, vagy ne? Nem tudtam mi lenne a helyes. De írni nem akartam, gondoltam még van néhány perc, még jelentkezhetsz. Megérkeztünk, telefon elő…semmi. Szomorkodva álltam a pályaudvaron. Reménykedtem, hogy itt vagy valahol, és ez is csak egy feladat. Teltek a percek, de hiába fürkésztem, nem láttalak. Nem bírtam, és közben írtam egy üzenetet, hogy itt vagyok, de válasz erre sem érkezett. Már eltelt fél óra….”ha ezután sem jössz, a következő busszal megyek haza.” Már a harag is dolgozott bennem. Találtam egy üres padot, így leültem.
Csalódottan meredtem magam elé, majd egyszer csak egy kezet éreztem állam alatt. Felnéztem, és szembe találtam magam mosolygó tekinteteddel. Nem tudtam viszonozni a mosolyod. Gazdám így szólt:
-Semmi baj, Cicus!-és magadhoz öleltél. Vagyis csak öleltél volna, mert eltoltam magamtól a kezed.
-De, van baj! Miért nem jelentkeztél? Miért csináltad ezt?
-Cicus, fontos a türelem….itt voltam, figyeltelek.
Nem szóltam semmit, meg voltam bántva, elfordítottam fejem.
-Trixi, hallod amit mondok?!
Újra rád néztem.
-Igen, hallom. Csak nem érdekel. Mindjárt indul a buszom-álltam fel.
-A buszod???-Gazdám haragosan nézett rám.
-Igen-mondtam határozottan. Nem akartam hazamenni, de ezt Gazdámnak nem kell tudnia. „Csak nehogy túl messzire menjek, és ő küldjön haza a végén.”
-Cicus, gyere menjünk. Nincs kedvem ehhez a hisztihez. Ezzel csak az együtt tölthető időt rövidíted.-Erre felkaptam fejem.-Mellesleg semmi értelme dacolnod, pontosan tudom, hogy itt akarsz lenni.-Gazdám közelebb lépett hozzám, és szorosan magához vont. Éreztem életre kelő férfiasságát.-Így van, Trixi?-kérdezted suttogva, közben fülcimpámmal játszadoztál.
-Nem, Gazdám!-leheltem.
-Nem? Biztosan? Szóval nem szeretnéd érezni puncidban lüktető farkam…?
Nem válaszoltam, de lélegzetem egyre hevesebbé vált.
-Na ne dacolj már. Gyere, és élvezzük egymás testét-Megadtam magam, hisz én is erre vágytam, és hagytam hogy a kocsi felé vezess.
Csendben tettük meg az utat az autóig. Kinyitottad nekem az ajtót, én beszálltam. Gyorsan megkerülted a kocsit, és beszálltál mellém. Egymásra néztünk, az én tekintetem még mindig komor volt.
-Meddig akarod még ezt játszani?
-Játszani? Tudod mennyire csalódott voltam? Azt hittem nem jössz, azt hittem meggondoltad magad-mondtam halkan.
-Ne haragudj Cicus!
Nem válaszoltam, csak kinéztem az ablakon. Gazdám indított, majd éreztem simogató kezét combomon. Nem tagadhatom, ez nagyon kellemes érzés volt.
-Gazdám…-fordultam feléd.
-Igen, Cicus?
-Ezt többet ne csináld.
-Ezt megígérhetem Cicus! Látom mennyire rosszul esett, és sajnálom.
Erre már kissé elmosolyodtam.
-Látod, így már mindjárt jobb. Tényleg nem akartalak megbántani.
Hirtelen felcsillant a szemem.
-Gazdám…ezért most te is büntit érdemelnél
Gazdám rám nézett, és elmosolyodott.
-Na-na, Trixi😊 Ennyire ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad.
-Jó egy kis perzselő forróság, Gazdám –feleltem évődve. Gazdám hirtelen megragadta kezem, és farkához húzta.
-Szeretnéd megmutatni mennyire szeretsz játszani a tűzzel?
Értetlenkedve néztem rád.
-Ugyan, Trixi. Tudod, mire gondolok. Szeretnéd szádban érezni farkam?
Haboztam, eközben folyamatosan simogattalak, éreztem milyen kemény vagy.
-Nos?
-Majd,Gazdám-feleltem.
-Nem! Vagy most, vagy utána már nem lesz lehetőséged rá.
Meglepetten néztem rád, de csak mosolyogtam, azt hittem viccelsz.
-Szóval, szeretnéd, vagy nem?
-Szeretném, Gazdám! De….így…hogy…?
-Mennyire szeretnéd?
-Nagyon szeretném, Gazdám!
-Mondd el mit szeretnél!
Arcom lángolt. Gazdám kérdő tekintettel nézett rám. Pár perc után megszólaltam.
-Szeretném….-óhh, ebben a pillanatban kicsit nehezteltem Gazdámra, hisz tudta ez milyen nehéz nekem.
-Hallgatlak.
-Szeretném érezni farkad számban-feleltam gyorsan.
-Ennél azért bővebben kérném.
-Gazdám, ez nekem írásban könnyebb…
-Tudom, Cicus! Épp ezért szeretném, ha elmondanád.
-De Gazdám…
-Ne húzd az időt Cicus! Rajta! Előttem ne szégyelld magad. Csak nyugodtan. Mit szeretnél?
-Szeretném…szeretném, ahogy múltkor…-kezdtem akadozva.
-Mondd ki!
-Szeretném, ha megbasznád szám, Gazdám!
Gazdám mosolyogva nézett rám.
-Ügyes kis Cicus!
-De….
-Igen?
-Ezt nem úgy értem, hogy úgy szeretném, hogy ne vedd figyelembe, ha már nekem túl sok.
-Nyugalom Cicus! Múltkor is vigyáztam rád, nem?
-De igen, Gazdám.
-Na látod. Nézd csak….-erre felkaptam fejem. Megálltunk az apartman előtt.-Úgy látszik mégsem kell a kocsiban kielégítened a vágyaim.
Kezedben megláttam a nyakörvemhez tartozó pórázt, erre mosolyra húzódott szám. Közelebb hajoltál, és rácsatoltad nyakörvemre, ám még nem húzódtál el. A pórázt fogva még ennél is közelebb húztál magadhoz, hogy ajkaid ajkaimat súrolták.-