Bíborvörös 2.

Lassan közeleg az esküvő, még pár hónap. Izgalommal tölt el a tudat , hogy menyasszony leszek, életem nagy napja, koszorúslányok körbe rajongnak....hmm...
Újból Zoli szüleihez vagyunk hivatalosak ma este. Kis tangabugyi és melltartó van rajtam. Fekete szűk farmert veszek fel, kis fehér toppal, hasam kilátszik. Nézegetem magam a tükörben, forgok. Uhu.. dejó seggem van ( felnevetek)... és a hasam..mmm...Zolinak is tetszik, az egyik kedvence ( mosolygok elégedetten).
Este megérkezünk. Apósom nyit ajtót. Lekezel Zolival. Megfogja az én kezem is, majd a másik kezét ráteszi az enyémre, mosolyogva üdvözöl
- szervusz drága Annácska! Szép vagy mint mindig...
Mosolygok rá. Ez különös, kezdem megkedvelni, szimpatikusabb mint első alkalommal.
Lassan a vacsora vége felé vagyunk. Átbeszéltük az esküvői részleteket, anyósom kihozza a kávét. Apósommal párszor találkozott a tekintetünk. Nem értettem hogy miért, de bizseregni kezdett a hasam. Érdekes.. Megkell hagyni nem is olyan rossz pasi amúgy. De miket is gondolok...pff... pár hónap múlva hozzámegyek a fiához. Verjem ki a fejemből az ilyen hülyeséget!
Nyugodt légkörben zajlott a beszélgetés, anyósom felhozta a koszorúslány témát.
- na és Anna, tudod már milyen ruhában lesznek a koszorúslányok? Milyen színre gondoltál?
- hát az az igazság, hogy már nézegettem pár ruhát a neten, de a színt nem döntöttem el, talán a bézs vagy....
- vagy a halvány rózsaszín is jól mutatna a kislányokon- mondja anyósom
Apósom rámnéz , majd megszólal
- Annácska és mit szólnál ha BÍBORVÖRÖSben lennének?
Erre hirtelen a semmiből belémnyilalt valami érzés , végigszaladt a fejem búbjától a talpamig. Felgyorsult a szívverésem, a hasam görcsbe rándult, kicsit megis szédültem. Anyósom ránéz apósomra és leteremti.
- ugyan hagyjad már az ilyet, nem szép a túl élénk szín, elveszi a figyelmet a gyönyörű menyasszonyról ... nem értesz te hozzá.- legyinti le az öreget
Apósom mosolyog csak.
Zoli észreveszi hogy nem vagyok jól.
- jól vagy szívem? Mi a baj?
Kóválygok, bizsereg a puncim.
- uh, egy kicsit rosszul lettem, bocsánat..
Felkelek és felmegyek az emeleti fürdőszobába. Megmosdok
-(Úristen nem tudom mi lett velem, megkívántam apósom....te jó ég,ez nem lehet)
Kilépek a fürdőszobából. Elém lép a félhomályból apósom.
Felsikkantok ijedtemben.
- jaj, bocsáss meg Annácska , nem akartalak megijeszteni, csak megnéztem, hogy jól vagy e...
Veszettül kalapál a szívem, kívánom ezt a férfit.
- hát...öö...igen.. bocsánat mennem kell
Kitérek előle, de elkapja a karom erősen
- maradj csak! - suttogja határozottan
Felnézek meglepődve, nézem a férfias vonásait , a szája körvonalát.
Reszket a szám, megakarom csókolni, odaadni magam neki, hogy tegyen velem amit csak akar. (Úristen, elment az eszem....kívánom!)
Az arcomhoz érinti a kezét. Végigsimítja a hosszú ujjaival az arcom, a hüvelykujját az ajkaimhoz érinti. Szétnyílnak, utat engedve neki. Végighúzza a kiszáradt számon. Kész vagyok beszopni az ujját. Lefelé kezd haladni a keze, a nyakamon, levándorol a melleimhez. A bimbóim majd szét durrannak. Le a hasamra. Körbesimogatja.
- ahhh...- felsóhajtok
A másik kezével a számhoz kap. Befogja.
- csss...csend legyen! - utasít
Ráfog a nyakamra. A másik kezét betolja a bugyimba. Totál nedves már, szét van ázva . Ezt észre veszi, elmosolyodik.
- kívánsz már ugye...te kis ribanc?!
Suttogja a folyosó homályában.
Elkezdi simogatni a nedvedző puncim. Közben a másik kezével a nyakam markolja.
Ha így folytatja gyorsan végem lesz.
Kicsit begyorsít, szinte tocsog a pinám.
- hmmm...aaah..- halk sóhaj hagyja el a szám. Erre rászorit a torkomra
Belémcsusszan két ujja.
Felsikoltanék, de számít rá és még erősebben markolja a nyakam.
- áh......
Alig bírok állni, kapaszkodok az ajtófélfába.
Vadul ujjaz. Egyre fokozódik bennem a vágy , röpít az orgazmus gyönyöre felé. Levegőt alig kapok, de most azzal nem törődök. Hirtelen megrándulok, remegni kezd a hasam, a lábam. Ha nem kapaszkodok a vállában, összebicsaklok. Hatalmasat élvezek a kezére. Hosszú másodpercekig vonaglok.
Lassan enged a torkom szorításán. Még mindig reszketek az elhúzódó kielégülés rohamaitól. Majd kihúzza a kezét a nacimból és a szám elé tartja.
- tisztogasd le a mocskodtól!
Engedelmesen lenyalogatom a nedvemtől csillogó ujjait. Majd odahajol a fülemhez
- pontban éjfélkor meztelenül gyere le a pincébe ,ott foglak várni. El ne késs! Megértetted?!
- igen...
- igen Uram! Mostantól ha ketten vagyunk Uramnak szólíts!
- igen Uram!
- helyes, most menj vissza a fürdőbe és szedd rendbe magad!
Visszatámolyogtam. A nacim teljesen átázott, még szerencse, hogy fekete és nem látszik annyira. Megmosdottam, rendbeszedtem a sminkem és vissza mentem az ebédlőbe.
- jobban vagy már drágám? Mi baj volt? - kérdi Zoli aggódva
- mostmár jobb, nem tudom mi volt, biztos valami nyavaja kerülget... Feszengve ülök le, tocsog a puncim, remélem nem hagy foltot a széken.
Visszajött apósom is. Nem nézett rám az est folyamán már, de tudom hogy a szeme sarkából figyelt. Elbeszélgettünk a kávé mellett ,majd mivel már későre járt, felmentünk a szobánkba. Mire kiértem a tus alól Zoli már aludt, különös pedig nem szokott ilyen hamar elaludni. Én viszont forgolódtam, nem jött álom a szememre. Vártam hogy éjfél legyen már és találkozhassak az Urammal.... Mert mostantól ő az Uram! Nem tudom mi lett velem, de akarom őt a testem minden atomjával.