Hórusz uralma alatt (4. rész)

A fáraó és Imhotep is az oszlopokhoz kötözött fiúkra nézett. A lemeztelenítettek nem tudták elrejteni gerjedelmüket. Egy kivételével mindegyiknek előremeredt a farka.

– Mit akarsz velük csinálni, kedvesem? – kérdezte feleségét a fáraó. Hotephernebti kajánul elmosolyodott:

– Szükségem van szolgafiúkra, tudod jól, akik teljesítik minden kívánságomat, és én azt teszek velük, amit csak akarok.

Azzal odalépett a legközelebbi fiúhoz és erősen pofon vágta.

– Engedélyt adtam neked arra, hogy felálljon a faszod? Mit képzelsz te kutya?! Imhotep, oldozd el ezt a két férget – parancsolta a királyné.

Imhotep odalépett az oszlophoz kötözött két fiúhoz és eloldozta a szíjaikat. Azonban a kezeiket a házuk mögött szíjazta össze és a szíjak végét átnyújtotta a fáraó feleségének.

Közben a fáraó kihúzta farkát a már alig pihegő lányból, akit hanyatt fektetett a földre, majd ráparancsolt a másik lányra, hogy feküdjön rá. Így a két pina egymás fölött volt. Dzsószer mögéjük térdelt és előbb a hanyatt fekvő lány vágatába, majd pár erőteljes lökés után, a hason fekvő lány pinájába tolta be a farkát. És így, váltogatva dugta mindkét lányt.

A királynő közben ráparancsolt a két fiúra:

– Hasra a királynőtök előtt! Csússzatok csak ide a lábaimhoz, és nyaljátok tisztára mindkettőt, gyerünk!

Ők engedelmeskedtek és fürgén nyaldosni kezdték a királynő lábát, bokáját, ujjait. A fáraó feleségének Imhotep közben egy másik korbácsot nyújtott át, aki ahogy kezébe vette, már le is sújtott egymás után mindkét fiúra, akik felsikoltottak fájdalmukban.

– Jó fiúk legyetek, és folytassátok – kiáltott a Hotephernebti. Közben közelebb lépett ahhoz az oszlophoz kötözött fiúhoz, akinek egyetlenként nem állt fel a farka; maga után húzva a két szolgát. Mélyen a fiú szemébe nézett és így szólt:

– Úgy látom veled máshogyan kell bánnunk… – azzal teljes erejével lesújtott a korbáccsal a fiú felsőtestére. Fájdalmasan, de nem túl hangosan kiáltott fel a fiú, és szemében harag égett. A királynő most a fiú farkára ütött a korbáccsal, és ezúttal hangosabban kiáltott a fiú, de fájdalmas kiáltása hosszabb nyögésbe ment át. A fáraó felesége szemében tűz égett, kaján vigyorral nézte a fiú, most már duzzadni kezdő farkát.

– Úgy látom most sem tévedtem, és jól ítéltelek meg. Te a fájdalmat szereted, te mocskos rabszolga! Tőlem meg is fogod kapni – és ezután záporoztak a fiúra a korbácsütések.

A királynő kipirosodott, hangosan kiáltott minden egyes ütésre, a szeme egyre zavarosabb lett, pupillái kitágultak. Megfordult és a két hason fekvő szolgáját is vadul ütötte, korbácsolta, majd eldobta a szíjaikat és a többi oszlophoz kötözött lányt és fiút kezdte válogatás nélkül ütni. Hotephernebti egyre gyorsuló ütemben és egyre vadabbul csapkodott a korbáccsal, míg végül felüvöltött kéjes élvezetében és térdre rogyott, kiejtve kezéből a korbácsot. Majd földöntúli mosollyal az arcán elterült a földön.

A fáraó és Imhotep egymásra nézve mosolyogtak, nem először szembesültek már a királyné gyönyörével. Imhotep kiment az oszlopcsarnokból, ám röviddel utána visszatért a nyomában nyolc szolga hozott be egy ágyat, amit letettek két oszlop közé. Imhotep gyengéden felemelte a földről ura feleségét és az ágyra tette. Eloldozta sorban az összes lányt és fiút, majd utasította őket, hogy mossák le egymásról a vért.

Időközben Dzsószer sem tétlenkedett. A pinalével megnedvesített farkát odanyomta a felső lány ánuszához, majd határozott mozdulattal benyomta. Erősen tartotta közben a lányt, megragadva két kezével a lány két vállát, hogy ne tudjon elmozdulni. A kis szolga fájdalmasan felsikoltott, sírni kezdett, de nem mert könyörögni, tudta, úgy sem lenne semmi értelme. És egy idő után, már nem is fájdalmat érzett…

Amikor Dzsószer érzékelte, hogy a lány nem a fájdalomtól nyög, kihúzta belőle a farkát és ráparancsolt a lányra:

– Fogd csak meg erősen a kis ribancot, hogy ne mozduljon!

Azzal a hanyatt fekvő lány lábait felemelte, hogy megemelkedjen a csípője és hozzáférhessen a lány fenéknyílásához. Kissé nehezebben, mint az előző lány esetében, de szép lassan betolta a farkát a lány popsijába, hiába próbált ellenállni, menekülni a kis szolga, a fáraó erősen markolta a lábait, a másik lány, pedig a kezeit fogta le. Ám a lány nem is sírt, és bár elsőre nehezen hatolt belé a fáraó, a harmadik lökés után már minden ellenállás nélkül folytathatta a lány fenekének kúrását.

Miután a megkorbácsolt lányok és fiúk letörölték egymásról a vért és szárazra törölték egymást Imhotep ráparancsolt a fiúkra, hogy mind üljenek az ágyon fekvő királynő köré, a lányokat pedig az ágy elé, mellé parancsolta.

– Imhotep – szólt a fáraó, – szerintem, most már te is tudnál boldogulni, legalábbis ezzel a kettővel itt biztosan. És ők meg is érdemelnék a büntetést.

Imhotep biccentett a fejével, majd levette ruháját. A fiúk elismerően mordultak, míg a lányok elhűlten bámultak, volt aki, halkan sikoltott, de volt, akinek felcsillant a szeme. Imhotep farka félig merev állapotában olyan vastag volt, mint egy lány csuklója, és olyan hosszú, hogy a lecsüngő farka majdnem elérte a térdét. Ekkor értették meg, hogy miért viselt a szoknya alatt ágyékkötőt is, hiszen, ha nem így tesz, állandó kilógott volna a makkja a rövid szoknya alól.

– Uram-királyom, készen állok a feladatra – mondta kéjesen vigyorogva a király kancellárja.