PET

PET, avagy hogyan vált házi kedvenccé a nagyvárosban élő fiatal kis szuka?
Élt a nagyvárosban egy fiatal kis szuka. Ügyes, okos, csinos jól sikerült kis jószág. Sok ismerőse, barátja volt, jól érezte magát velük, de valami hiányzott az életéből, - egyik sem volt a gazdája.
Felbukkant ebben a környezetben egy idősebb úr, akinek régi vágya volt, hogy legyen egy fiatal, még tanítható házi kedvence. Egy hirdetésben felkereste a menhelyet ahol a kis szuka élt. Megadta a telefonszámát, várva az értesítést hogy melyik hétvégén viheti el a vágyott kis házi kedvencét?
Egyszer aztán kapott egy hívást, hogy másnap átveheti a kis szukát. Robogott a menhelyre, hogy végre az életben is megláthassa a kis lényt, akiről már annyit álmodozott. Jól sikerült a bemutatkozás, a kis szuka farkcsóválva szagolgatta meg leendő gazdijának a kezét, és láthatóan tetszett neki az új lehetőség.
Egy óra múlva már robogtak is az idősebb úr vidéki birtoka felé.
A kis szukát izgatottá tette a sok új élmény, a robogás az autóval, és mire megérkeztek a birtokra már alig tudta a férfi megnyugtatni a kis állatot. Még nem volt rajta se nyakörv se póráz, így kézben vitte fel a férfi a villájának tetőterébe, - ahol élt.
Első legfontosabb dolga az volt, hogy szépen megfürdesse a kis szukát, lemosva a róla az út porát, és hogy éreztesse vele, egy új világ kezdődik számára. Jó nagy kádja volt, bele állította a még mindig izgatott kis jószágot, és kellemesen meleg vízzel, megnyugtató simogatással elkezdte fürdetni. Ilyen odaadó gondoskodást eddig még soha nem kapott a kis állat, és rögtön érezte, hogy jó kezekbe került. Szépen meg szárítgatva, a gazdája nyakörvet és pórázt tett rá. Nem azért mintha attól tartana, hogy elszökik. Már érezte, hogy a kis szuka bizalmába fogadta. Azért tette rá, hogy a kis állat megszokja a nyakörvet, amit eddig soha nem viselt. Szépen a popsijába illesztette a plugin-t ami egy szép bozontos farokban végződött.
Bevezette a nappaliba, hogy megismerkedjen új otthonával.
A szuka számára megváltozott a világ. Az eddigi zűrzavar eltűnt, minden egyszerűvé vált.
- Már van gazdám! - gondolta magában - többé nincs gondom, gondoskodnak rólam, felhőtlenül élvezhetem az életem.
Szépen összegömbölyödve lefeküdt a számára odakészített négybe hajtott puha takaróra és szinte rögtön elaludt.
Reggel már várta a kakaóba aprított kifli a takarója melletti kis tálban. Érezte mennyire megéhezett a tegnapi utazástól, izgalomtól. Mellső lábára még alvás közben egy-egy vastag, puha zoknit húzott újdonsült gazdája. Meg kell tanulnia, hogy csak a száját használhatja fogásra. Érteni mindent ért, de beszélni nem tud a házi kedvenc. Tanítgatni kell az engedelmességre és arra, hogy két vakkantás jelenti az igent, egy a nem-et. Nemet csak rakoncátlan, engedetlen hangulatában vakkant, mikor a kisördög belé bújik, pedig tudja, hogy szigorú gazdija ilyenkor megbünteti.
Így telnek a napok, hetek... Lubickolva a gondoskodásban, hálás szemekkel néz a gazdájára, várva az újabb parancsait.
Szépen nő és gyarapodik, és egy idő óta furcsa érzések vesznek erőt rajta. Nem érti, mostanában miért érzi olyan vonzónak azt az illatot, amit akkor érez, ha a gazdija ölébe gömbölyödik. Azt is érzi, hogy valami kemény dolog van néha ott, ahova fekszik. Látja a gazdája is ezt az újdonsült érdeklődést, és gondolja, már megérett a kis szukája a beavatásra. Észrevette, hogy reggelente izgalommal várja a plugin-farok behelyezését.
Aztán eljött a nap mikor a zuhany alól kilépő gazdájához kezdett dörgölőzni, igyekezve, hogy minél közelebb tudjon kerülni ahhoz a számára vonzó, néha puha, néha kemény dologhoz, amit a lába között hord. Egyik szemével félve tekintett a férfire, nem haragszik-e meg emiatt? Persze a férfi azért férfi, hogy gyorsan keményedéssel reagáljon az ilyen dörgölődésre. Egy ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy meztelenül bemegy a szobába és hanyatt fekszik az ágyán. A kis szuka mindig csak engedéllyel ugorhatott az ágyra, de most egy lendülettel vetette magát a gazdi lábai közé. Nyalogatni kezdte az addigra már keményre meredt farkat. Érezte a gyorsuló szívverését és a forróságot, ami elöntötte. Egyre vadabbul és egyre mélyebben kezdte szopni a férfi farkát. Érezte, hogy egyre jobban ágaskodik ez a farok, és közben azt is érezte, hogy egyre sűrűbben megfeszülve lüktet a szájában. Örömteli kedves kis morgással egyre lelkesebben mozgatta szájában ki-be a férfi robbanásig duzzadt farkát. Egyszer csak gazdija felnyögött és a csípőjének eddigi ütemes mozgása hirtelen megállt. Ezzel egy időben egy eddig nem érzett vonzó ízű folyadék lüktetően töltötte tele a száját. Mohón nyelte a nedűt és tovább élvezte a még mindig lüktető izgató lassan visszapuhuló farkat.
Mindketten nagyon élvezték, és lassan szertartássá vált ez a fürdés utáni jelenet. Tudta a gazdi, hogy a szuka más élvezetre is vágyik. A szokott aktus alatt látta a mindig vérbő, duzzadt kis pináját, ami időről időre összerándult, miközben odaadóan szopta gazdáját. Néha a férfi ilyenkor bedugta az ujját a rózsaszínű kis lyukba. Ilyenkor a szuka, mint egy varázsütésre még buzgóbban, még intenzívebben folytatta a szopást. Látható volt, hogy nagyon felizgatta ez az érintés.
Ezek után már esténként nem az ágy előtti pokrócon feküdt a jól nevelt kis kedvenc, hanem odagömbölyödött az ágyban a gazdijához. Így teltek az esték, éjszakák, de egy este férfi a szukája mögött fekve megérezte a kis pina vágyakozó lüktetését. Erre furcsa módon az ő farka is ugyanolyan ütemben a lüktetésre lüktetéssel válaszolgatott. Olyan volt mintha a két személytől különvált volna a két szerv és önálló életet kezdve egymásnak válaszolgatott volna. A magát függetlenítő farok egyszer csak szinte magától csusszant be a forró, nedves, síkos pinába. Egy új és ismeretlen egymástól kapott élmény volt ez. Egyre beljebb és beljebb hatolt az önálló életet kezdett farok, melynek minden újabb centiméterrel való behatolása, egy-egy hálás pinarándulást eredményezett.
Mire tövig bejutott, mindketten elsöprő orgazmust éltek át. Ezen az estén már ki sem húzta a férfi a pina mélyéről a farkát. Így aludtak el, már nem voltak ébren, mikor a farok ellankadva kicsusszant a rózsaszín kehelyből.
Ezzel megpecsételődött, beteljesedett az idős úr és a kis szuka kapcsolata, barátsága. Azóta a korkülönbség miatt a kis szuka sokszor elkalandozik, keresve a korban hozzá illő társát, de időnként, hétvégeken otthagyja a nyüzsgő nagyvárost és leutazik tanítójához, nevelőjéhez, kínzójához, hogy újra és újra átélje a különleges emlékeket ébresztő hangulatot, amit ezen a vidéki csodás helyen átélt.