Történet A-ról, a séta

A férfi a nő mögé lépett és megfogta a derekát, a nő érezte a férfi leheletét a nyakában.
Nem érezte kellemetlenül magát a férfi közelségétől, az érintése finom volt, de határozott, mégis beleremegett. A lehelete meleg volt.
- És most? Mit vársz tőlem? Kérdezte izgatottan.
- Türelem, mindjárt megtudod - szólt a férfi.
- Azt akarom, hogy menj le a lépcsőn, ami alattunk van, amikor leérsz, fordulj jobbra, majd menj el a kis térig. Vágj át rajta le a parton lévő sétányra és ülj le az első padra.
A férfi megmarkolta a nő derekát és magához húzta.
- Ne siess úgy. A testük egymáshoz simult és a férfi beszippantotta a nő illatát. A keze erősen tartotta a nő derekát, majd a kezei elindultak felfelé.
A nő feszült lett hirtelen és az futott át az agyán - most megfogja markolni? A gondolatai csak úgy cikáztak. A félelem lett úrrá rajta, most úgy néznek ki, mint egy szerelmespár, gondolta.
A férfi keze megállt és elindult visszafelé a derekán, le egészen a csípőjére, majd finoman a fenekére csapot és azt mondta.
- Most már indulhatsz.
A nő megkönnyebbült és elmosolyodott Mosolya őszinte volt, de látszott szemében a bizonytalanság, nem tudta mi vár rá. Megfordult és ringó csípővel lassan elindult
A férfi nézte, ahogy a nő bizonytalan léptekkel elindul és mosoly ült ki az arcára. A nő leért a lépcső aljára, elindult az utcán, átvágott a téren és leült az egyik padra. Közben a szemével a férfit kereste. Érezte, hogy valahonnan figyeli. Nem tévedett, a férfi rögtön utána elindult, egy másik útvonalon és most a tér sarkából figyelte, ahogy a nő a padon ült.
Nagyjából tíz perce ülhetett már ott és közben izgatott lett, hogy vajon most mi fog történni, mit vár tőle a férfi? Ekkor megszólalt a telefonja, üzenetet kapott, a férfi volt az. Egy pillanatra elakadt a lélegzete.
Ez állt az üzenetben. Most rövid sétát fogsz tenni. Kelj fel és indulj el jobbra. A harmadik utcán menj fel és fordulj jobbra az első keresztcuccán. Haladj tovább, amíg egy térre nem érsz. A tér másik oldalán lesz egy rácsos ablakú épület, előtte padok. Ott ülj le megint.
A sétát a nő nagyon élvezte, bár nehéz volt menni, de sok férfi megbámulta őt, különösen a lábait nézték. A nőnek tetszett, hogy a férfi ilyennek teszi ki, hisz erről álmodott. Figyelt rá, hogy a rövidke szoknyáját 10-15 lépésenként lehúzza, nehogy a combfix csipkéje kivillanjon. Lassan lépkedett élvezte a fárasztó sétát, tudta, ezért az élményért meg kell dolgoznia. Odaért a térre és leült az épület előtt lévő padra. Érezte, hogy a férfi most is figyeli.
A férfi az egyik keresztutcán levágta a hurkot, amit a nő tett és most a tér másik sarkán lévő utca sarkáról figyelte.
A nőt különös érzés kerítette hatalmába miközben visszamosolygott az őt megbámuló férfiakra.
Esélytelennek, függőnek érezte magát a férfitól, sem iratai sem kulcsa nem volt esélytelen lett volna már megszakítani ezt a játékot.
Már csak előre van gondolta és beleborzongott. Mi jöhet most, mi jöhet még? Képes lesz e vajon rá?
Néhány perce ült ott, úgy érezte az idő repül és több telt el pár percnél, amikor újabb üzenetet kapott a férfitól.
- Ne zárd össze a combod. Hagyd, hogy megbámuljanak. A nő megsemmisülve érezte magát.
Félt, de tudta ezt meg kell tennie.
Nagyjából öt centiméterre nyitotta térdeit egymástól és figyelte a férfiak reakcióját.
Akkorára nyisd, amennyit a szoknya enged. – jött az újabb utasítás.
A nő nyitott még öt centimétert és nézegette, végül is feszül-e már a szoknya, de már nem mert a férfiak szemébe nézni inkább kerülte tekintetüket. Tudta, hogy a combfix csipkéje már kilátszik a lába közt, ha valaki szemből nézi, szégyellte magát, de legbelül örült, mert ez a vágya is teljesült.
Több férfi is észre vette a nő kis műsorát és megbámulta. A nő félre fordította a fejét és lesütött szemekkel ült ott tovább. A hűs szellő átjárta a combjai közt lévő teret. Hirtelen érezte, hogy leült mellé valaki a padra, a szíve a torkában dobogott, össze rezzent és a lábait is össze zárta. Valaki megfogta a karját, de nem mert oda nézni.
A férfi ült le mellé, ő fogta meg a kezét.
Ügyes kislány vagy - szólalt meg.
A nő most már ki merte nyitni a szemeit és a férfire nézett.
Vár még rám feladat? Kérdezte.
Itt már nem - válaszolta a férfi. Most gyere, menjünk vissza a kocsihoz.
A nő megkönnyebbült. Elindultak vissza, az egyik utcán, a nő nem tudta merre járnak, a férfi vezette, de most nem is tudott arra gondolni, hogy hol van, az járt a fejében, mit tervez vele még a férfi?
Ahhoz a térhez értek, ahol át kellet vágnia a partra, ahol először le kellett ülnie.
- Itt már jártunk, mondta örömmel.
- Valóban - válaszolta a férfi mosolyogva.
- És most merre? Kérdezte a nő.
Visszamegyünk a kocsihoz - jött a válasz.
Balra fordultak és egy emelkedő utcán haladtak tovább, lassan vissza érkezte oda, ahonnan ez az egész játék kezdődött.
A kocsihoz érve a férfi megkérdezte a nőt. - Hogy érzed magad?
A nő arcára mosoly ült ki – izgatottan – válaszolta.