A lány a szomszédból XXIX. rész

Semmi jóra nem számítottam miközben hazafele tartottam. Két új lakótársam csinos diáklány, de mindketten valószínűtlenül kegyetlenek. És most épp pipák rám és épp válogatott büntetéseket keresnek számomra. Kedvem lett volna elhajtani valamerre, távol mindenkitől, lehetőleg másik földrészre. Belegondoltam abba, hogy immár saját lakásomban is szolga leszek, a kamra lesz a szobám és azt kell tennem amit a két lány mond. Belőlük pedig egy is épp elég lenne. Ám nem volt hova mennem máshova, így hazaérve az ajtóm előtt vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Zsu nyitott ajtót, fürdőlepedőben volt, vizes hajjal. Nagyon dögösen nézett ki, legszívesebben megöleltem volna.
- Gyere be és vetkőzz le.
Levetkőztem és lopva Zsu lábait néztem közben. Frissen borotválhatta, üde illata volt. Lábujjain pirosra festett körmei fokozták a látványt. Csípőre tett kezekkel, terpesz állásban állt előttem.
- Térdelj le és tedd hátra a kezeidet. Stírölni akartál ugye? Hát most megteheted. Mostantól nyugodtan nézegethetsz, nem érsz vele semmit. Nem érhetsz hozzám és mostantól magadhoz sem. Guvadjon csak a szemed, ilyen jó nőt úgysem kaphatsz meg.
Ezzel levette a fürdő lepedőt és ott állt előttem meztelenül. A látványtól majdnem elállt a lélegzetem. Tusfürdő és illatos krém illata volt, puncija borotválva, mellei hegyesen ágaskodtak, ő is élvezhette a helyzetet. Én csak egy pillanatig élvezhettem, mert amint ágaskodni kezdett hímtagom, azonnal émelyítő fájdalom öntött el, de a kezemet sem tehettem oda. A következő pillanatban pedig Zsu felpofozott. Lendületből, szenvedélyesen, hideg és könyörtelen tekintettel.
- Most megtanulod ki a főnök ebben a házban. Nesze, ez is a tied. A szemembe nézz, ne hátrálj! Kussoljál és tűrjél szolga.

Sokáig pofozott, higgadtan, megfontoltan, könyörtelenül. Nagy erőfeszítésembe került némán tűrni és közben a szemébe nézni. Néha félrement a pofon, kaptam a fülemre is egyet-egyet, csengett a fülem tőle. Egy idő után nagyon fájt, ziháltam és némán sírtam. Nagyon vártam, hogy véget érjen ez a tortúra. Könyörögni szerettem volna, kérni, hogy hagyja abba. De tudtam, hogy még jobban felbőszíteném. Ezért csak a tekintetemmel könyörögtem, próbáltam sajnálatot, együttérzést keresni a szemében, de csak megvetést és gyűlöletet láttam. Lehet, hogy száz pofont is kaptam, nem számoltam, közben szavai is belém hasítottak:
- Szánalmas hím! Pokollá teszem az életed, ugye tudod? Ha kell, minden nap elverlek.
Már csak abban reménykedhettem, hogy előbb-utóbb elfárad. Ekkor Krisz jelent meg rövid selyem hálóingben.
- Nem fáradtál még el Zsu? Ha akarod folytatom én a nevelést.
- Á, nem fáradtam el, csak a kezem fáj. De tessék, a tied. Kicsit felhangosítom a zenét jó?
- Köszi, én inkább elfenekelem nadrágszíjjal. Kipeckelem a száját a zoknimmal, nehogy hangoskodjon. Térdelj a kanapé elé és hajolj le szolga.

Betömött egy pár zoknit számba, az lehetett, amit ma viselt. Rossz érzés volt, mert egyből kiszáradt a szám és kényelmetlenül feszült a szájpadlásomra. Viszont éreztem rajta Krisz lábainak illatát, ez jól esett. Zsu is leült a kanapéra, lábait pedig feltette a fejemre. Orrom kényelmetlenül belefúródott a szövetbe, hirtelen levegőt sem kaptam. Krisz elkezdte kiosztani a szíjcsapásokat. Az első még nem fájt annyira, csak kereste a számára kényelmes hozzáférést. A további ütések azonban nagyon csíptek, ordítani tudtam volna, ha nincs a számban az a zokni. Így csak annyit tehettem, hogy némán gyötrődtem és levegőért kapkodtam amikor az ütéstől egy kicsit összerándultam. Egy idő után csak a légzésemre összpontosítottam, minden más kiesett, bár a lányok időnként jókat nevettek, beszélgettek, de a szavaik nem jutottak a tudatomig. Krisz is sportot csinált a fenekelésből, mert sehogy sem akarta abbahagyni. Rohadtul fájt nem csak a fenekem, hanem valahogy az egész testem. Az arcom is égett a pofonoktól, az egész helyzetem nagyon gyötrelmes volt. Még soha sem fenekeltek el így, nem gondoltam, hogy ennyire fájdalmas.
Hirtelen abbamaradt a verés, a fejemről is lekerült Zsu lába. Krisz szólt.
- Zsu, én tényleg elfáradtam, ez kitűnő esti torna volt. Nem akarod folytatni?
- Nem tudom, elég rosszul néz ki a hátsója. Szerintem hagyjuk most, vagy folytassuk valami mással.
- Én megszomjaztam, jól esne egy sör.
- Nekem is jól esne. Szolga, hozz nekünk sört!
- Igghhn, mfmmm.. mondtam bele a zokniba és indultam a konyha felé, el a lányok nevetése mellett. Tálcára tettem a két korsót, mindkettőt megtöltöttem és bevittem.
- Húzd ide azt a kis asztalt és tedd le.

Eléjük tettem az asztalt úgy, hogy a sör mellett a lábaik is elfértek, így kényelmesen ültek és jóízűen meghúzták a korsókat. Nekem is összefutott - volna - a nyál a számban, de az egészet felitta a zokni. Szomjas voltam de nem tehettem mást, csak nézhettem. Közben tovább ugráltattak, Zsunak behoztam a köntösét, majd meg kellett vessem az ágyaikat, végül ott térdeltem előttük míg iszogatták a sört és beszélgettek. A zokni még mindig a számban volt. Zsu vitte a szót.
- Mostantól bevezetünk néhány új szabályt. Az egyik az, hogy nem bámulhatsz minket, mindig lehajtott fejjel, lesütött szemekkel közlekedsz a közelünkben. Szeretünk lengén öltözni és nincs kedvünk, hogy állandóan bámuljál. Kivétel amikor hozzád szólunk, de akkor a szemünkbe nézel, véletlenül sem a mellünkre, vagy máshova. Néha nézhetsz majd, ha épp a lábainkat masszírozod, körmünket fested, hajunkat szárítod. A másik szabály, hogy mostantól nem ehetsz semmit itthon, csak amit mi adunk neked. Ha megfeledkezünk rólad, ihatsz vizet a csapból amikor épp ott van dolgod, pl. amikor mosogatsz. Ezen kívül természetesen rendszeresen bevásárolsz, főzöl, mosol, vasalsz és takarítasz. És elviszel kocsival amikor szükségünk van rád. Kérdés?
- Mmffm hmmfm mondtam a zokninak, mire a lányok nevetni kezdtek.
- Rendben, ennyi volt, nem mondhatod, hogy nem hallgattunk meg. Most pedig nyomás az erkélyre, ott töltöd az éjszakát.

Kimentem az erkélyre és letérdeltem a korlát elé. Krisz félrehúzta az erkélyen levő rongyszőnyeget, hátra kötözte a kezemet egy darab kötéllel, majd a kötél végét a korláthoz kötötte és elkezdte szorosra húzni. Ettől le kellett hajolnom, ami nagyon kényelmetlen volt, de Krisz addig húzta a kötelet, míg a fejem a földet érte. Zsu kihozta a hamuzót és az orrom alá tette.
- Ezt szagolgasd reggelig. És a zoknira is vigyázz, tartsd benn szépen. Ezt a szőnyeget a hátadra teszem, mert hideg az éjszaka, nem akarom, hogy megfázzál, vigyázok a tulajdonomra. Próbáld kipihenni magad, mert holnap egész nap szolgálni fogsz. Jó éjt szolga.
- Mhjhóó éhjt.. dünnyögtem a zokninak, de már csukódott az erkély ajtó és a függönyt is elhúzták. Egyedül maradtam a sötétben, kényelmetlen testhelyzetben, kipeckelt szájjal, erényövben, éhesen, szomjasan és összeverve. Ráadásul hűvös volt az éjszaka, a szőnyeg jó szolgálatot tett. Igaz, csak a karjaimtól lefelé takart, csak le ne essen valahogy a hátamról. Felkészültem hát az újabb kínszenvedésre amit az éjszaka tartogatott számomra.