A tanár úr története 11

Bekka az ágy egyik felén pakolta a ruháit, Ura a másik felén a BDSM holmival teli bőrönd tartalmát válogatta, egy-egy darabnál elidőzve, hogy vigyék-e vagy sem.
- Szerinted a nagy dildót vigyük, Bekka?
- Rád bízom, Uram.
Gyula mögé sétált, megfogta a derekát.
- Egy igent vagy egy nemet szeretnék, Bekka.
A nő megrándította a vállát.
- Hm. Úgy látom, segítség kell neked a döntésben. Vetkőzz!
- De most…
- Nincs de, Bekka!
Bekka meztelenre vetkőzött, az Ura addig lefertőtlenítette az eszközt, Bekka kicsit ijedten nézte. Az a dildó tényleg hosszú és vastag volt, tágítós játékokhoz vették, utolsó darabnak. Az Ura egy pármérettel kisebb dildót is lefertőtlenített, mindkettőt bekente síkosítóval.
- Hanyat fekvés! Szét a lábakat!
Bekka látta Gyulán, hogy ez most nem a gyönyöréről fog szólni. Tette, amit mondotta két bőrönd hagyta keskeny helyre feküdt. Az Ura a kisebbik dildóval a hüvelye bejáratához illesztette, körzött vele néhányat, hogy szétkenje a bejutást segítő anyagot. Ezután további felkészítés nélkül Bekkába tolta egy kemény mozdulattal. Bekka megvonaglott, fájdalmas volt a behatolás, nem készült még fel rá, sem az ezután gyorsan érkező ki-be mozdulatokra. A lepedőbe markolt, megfeszült a háta.
- Uram…
- Csend, Bekka!
Az Urának valamiért rossz kedve volt és ezt most Bekkán vezette le. Az Ura teljesen belétolta a dildót és benne hagyta fél percig.
- Told ki!
Bekka kilökte magából a tárgyat, mellkasa szaporán emelkedett. A domja nem hagyott neki pihenőt, a nagy műfaszt már illesztette is a bejárathoz és belényomta. Bekka kényszerítette a testét, hogy lazuljon el, különben csak fájdalmasabb lenne a behatolás. Így is könnyek gyűltek a szemében a feszítő érzéstől. Rossz volt, köze se volt a kéjhez. Nem értette, mit ronthatott el, hogy az Ura így bünteti. Már nem tudta, hol lehet benne ennyi hely, ahogy egyre mélyebbre merült el benne a tárgy és egyre gyorsabban jött a ki be mozgás. Bekka nagyon várta, hogy vége legyen. Az Ura ugyanolyan hirtelen fejezte be, mint ahogy elkezdte. Bekka összegömbölyödött, nem nézett a domjára.
- Nos Bekka... Vigyük a nagy dildót vagy sem?
- Ne vigyük, Uram.
- Rendben.
A férfi a két segédeszközt félre tette, és folytatta a válogatást.
- Gyerünk pakolni!
Bekka felhúzott vállakkal engedelmeskedett. Fájdalmas volt felülni és felállni is, mintha a teste lassan reagálna arra, hogy már nincs a hüvelyében semmi. Összegörnyedt, de aztán kihúzta magát.
- Haragszol rám, Uram?
Ura nem válaszolt, eltökélten válogatott.
- Mit rontottam el? Kérlek, mond meg Uram, hogy tudjak javítani rajta!
- Azt hallottam a kiadónál egy férfitól vörösrózsa csokrot kaptál búcsúzáskor…
- Te jó ég, és emiatt vagy mérges rám?
- Sőt, korábban flörtöltél vele!
- Uram, oké, Danival húztuk egymást, de nem volt semmi. Otthon felesége és két pici gyereke van!
- Akkor végképp nem lett volna szabad évődnöd vele!
- Azt a csokrot is csak poénból vette.
- Miért nem szóltál a csokorról? Miért mástól kellett megtudnom?!
Bekka hátralépett lehunyta a szemét és mélyet lélegzett.
- Gyula! Dani soha nem jelentett nekem semmit. Nem is fog. Nem gondoltam, hogy bármi jelentősége lenne annak a csokornak, odaadtam egy hajléktalan nőnek, hogy adja el szálanként ha akarja. Ennyi év után komolyan azt hiszed, hogy bárkinek igent mondanék rajtad kívül? Hogy érdekelhet más, amikor te, az Uram itt vagy nekem? Boldog vagyok melletted! A babánkat várom! A feleséged leszek! Mit akarsz még?
Gyulán látszott, hogy szégyellni kezdte az előbbi tettét. Bekkához lépett és a karjaiba zárta.
- Sajnálom, Bekka! Kicsit elragadtattam magam.
- Kicsit.
- Ma én főzök ebédet.
- Köszönöm.
- Bízom benned. Csak Károly…
- A kiadós Károly? Mi van vele?
- Válik a feleségétől, a nő megcsalta. Most ott is rémeket lát, ahol nincs semmi, aztán úgy adta elő nekem, mintha ti már...
- Ha ezt tudod róla, akkor miért adsz a szavára? Egy megkeseredett alak, aki magával akar másokat is rántani a boldogtalanságba. Ha neki szar, legyen másnak is az, nem?
- Ne haragudj, Bekka, igazad van. Jól vagy? Nagyon fáj?
- Fáj még, Gyula, de kibírom.
- Meg akartalak büntetni.
- Sejtettem, Uram.
Bekka megsimogatta az Ura arcát, már nem haragudott. Örült, hogy megbeszélték mi bántja a férfit. Sajnos az Ura néha hajlamos volt töprengeni a dolgokon, amit elég gyorsan tisztázni lehetett volna, ha megbeszélik. Bekka ismerte, és elfogadta így, pedig nem egyszer nehezítette meg az életüket ez a hozzáállás.