A zsákmány

Zseblámpa fényénél, gyorsan vizsgálom át az asztalon szétszórt papírokat. Számlák, levelek, kimutatások és statisztikák hegyei tornyosulnak előttem. Szemem, akár egy sasé, a megfelelő dokumentumra vadászik, de nincs eredmény. Idegesen nyitogatom a fiókokat és kotorászok bennük. Egy mappát találok, amit felnyitva széles mosolyra húzódik a szám.
Megvan! – kiálltok fel magamban, majd a földön heverő táskámba csúsztatom a zsákmányt. Már indulnék kifelé, amikor meghallom a zár csikorgását. Felszökik az adrenalin a testemben, pupilláim kitágulnak. Biztosan nem fedezhettek fel! A tulajdonos üzleti úton van és a biztonsági embert elkábítottam jó 6 órára. Most is ott van megkötözve a bezárt garázsban. Az elegáns hálószobában sötétség honol, talán valaki megláthatta a zseblámpámat! Gyorsan kikapcsolom és az ajtó melletti falhoz lapulok. Az ajtót bezártam, de valaki a túloldalról egy tolvajkulccsal próbálja kinyitni. Óráknak tűnő másodpercek telnek el. Gyorsan mérlegelek: Túl magasan vagyok, hogy kiugorjak az ablakon, a lábtörés garantált. El kéne rejtőznöm a szekrényben, vagy az ágy alatt. Gyáva megoldás, ráadásul nem férek el benne.
Nincs más választás, hatástalanítani kell a betolakodót. Teljesen hozzásimulok a falhoz, a kezem pedig ütésre készen ökölbe szorul. A zár recsegése abbamard, mély levegőt veszek. Az ajtó nyikorogva nyílik ki. behunyom a szemem és felkészülök a harcra. Minden idegszálam megfeszül, látósom kiélesedik, szívverésem pedig ürülten felpörög. Az ajtón belép valaki, a szemem sarkából már látom. De furcsa, léptei túlságosan nagyot koppannak.
- Magas sarkú cipő! – támad fel bennem a gondolat. A sötétbe burkolózó alak valami elképesztő illatot von maga után. Lágyat és hívogatót akár egy virág. Járása egyenletes és kimért. Nem lopakodik, hanem egyenesen az asztalhoz lépdel. Ismerem őt, már emlékszem. emlékek százai rohannak meg, édesek akár a méz, de egyben keserűek is akár az epe.
- Ez nem, lehet! – tiltakozom az emlékek áradata ellen. A vérem felpezsdül, itt az ideje véget vetni ennek! Kilövök a fal mellől és a jobb karomat ütésre lendítem. Az alak megperdül! Számított rám! Elugrik az ütésem elől és jobb lábát meglendítve rúg. A derekam hatalmasat roppan, mikor kitérek előle. A támadó kieseik az egyensúlyából. itt az esélyem! Még üt egyet a jobb kezével. De elkapom őt! A bal karommal megragadom hátulról, majd a jobb kezét lefogva hátra rántom. A lábai kicsúsznak, így teljesen rám nehezedik és neki esünk a falnak! Pont a villanykapcsolóra. A hirtelen felvillanó fény miatt elvakulok egy pillanatra, de nem sokra rá egy szőke hajkoronát látok magam előtt. A drága parfüm és a bőrruha illata keverik össze az orromban, egy darázsderekú szépséget tartok a karjaim között. Hibátlan testét, vörös bőrszerkó fedi, ami egy feszes, térd fölé érő szoknyából és egy cipzáras blézerből áll. Ez az összeállítást olyan jól áll neki, mintha csak rá öntöttek volna! Szőke fürtök vad kavalkádjába mered az arcom, amik selyemként simogatnak. A nő szívverését a feszes ruhán keresztül magamon érzem. Ez ő, Flavia. Testemen apró rezdülések futnak végig, légzésem eláll. Furcsa nyomás nehezedik a szívemre. Vágy támad fel bennem, hogy most rögtön az ágyra hajítsam és rávessem magam, mint egy párduc a zsákmányára. Azt akarom, hogy testünk vad táncban egyesüljön, úgy, mint azon a forró nyári estén majd 6 évvel ezelőtt. Kívánom őt! Férfiasságom megmerevedik, karjaim egyre jobban szorítják őt, de ekkor belém vág valami. Egy erős maró érzés. A düh és harag fog el, ahogy elkerülnek a kellemetlen emlékek. Amikor elhagyott és átvert! Ezek az érzések teljesen felülírják a korábbiakat és dühtől tajtékozva csak ennyit tudok kipréselni magamból:
- Mit keresel itt? – Flavia a szokott pimasz hangvételével válaszol.
- Ugyan azt, mint te. Okos tojás. – mindjárt sejtettem.
- Most éppen kinek dolgozol te boszorkány? – teszem fel ingerülten a kérdést.
- Illik így köszönteni egy hölgyet? – a szó hallatán vérszemet kapok. – Mondjuk, térdre borulhatnál, előttem és megcsókolhatnád a lábamat! – folytatja változatlan arroganciával Flavia, de a kezemmel megtámasztom az állát.
- Semmit sem változtál. – jelentem ki kicsit nyugodtabban.
- Hát te sem. – válaszolja, miközben hagyom, hogy kiegyenesedhessen.
- Tehát, kinek dolgozol? – teszem fel újra a kérdést, olyan dedósnak szóló hangnemben.
- Talán köszönhetnél! – kontráz hasonlóan.
Belátom, nincs esélyem. De most mit tegyek? Őt is kötözzem meg? Á! Élvezné a dolgot! Üssem ki? Arcomat a vállára engedve rájövök, hogy képtelen lennék rá. Flavia kihasználva a dilemmát, önálló akcióba kezd. Fenekét lágyan elkezdi riszálni, hogy eddig is merev férfiasságom még jobban felizguljon. Utálom, amikor ezt csinálja! Jobb kezemmel önkéntelen végig simítok a karján, majd a blézerén egészen a ball csípőjéig. Gyakorlatilag megöleltem. A válláról felpillantva a szemközti velencei tükörben látom, hogy fülig ér a szája! Küzdeni akarok ellene, de nem megy. Lágyan megcsókolom a nyakát. Majd mélyen magamba szívom az illatát.
- Ez már megfelel?
- Mondjuk. Hogy tetszik az új kosztümöm? Mindig is imádtad, ha bőrben járok. - teszi fel kajánul az újabb kérdést. Tagadhatatlan, hogy fantasztikusan mutat rajta az ilyen ruha, de ez a kosztüm még azon is túltesz. Szinte egy valóságos istennő kinézetét kölcsönzi neki. Fenekét egyre jobban riszálja, majd fel és le is megmozgatja. Mélyet sóhajtok és szememet behunyva felemelem a fejemet.
- Egyedül vagy?
- Nem, Carla is itt van valahol. – ejti ki enyhén rúzsozott ajaki között a társa nevét. – Szeretnéd, hogy ő is beszálljon? – csipkelődő hangjában ott van a komolyság is.
- Nimfomán szuka! – sziszegem a fogaim között.
- Gyáva kukac! – búgja dögösen.
Vagánysága és lefegyverző hangja mindig képes volt leigázni. Kívánom őt és most már egyáltalán nem bírok neki ellenállni.
- Azt ugye tudod, hogy rossz vagy? – dobom fel a költői kérdést.
- Igen és büntit érdemlek. – és ezzel elkezdi lecipzárazni a blézerét.
Ennyi! Elveszítem a fejem! Megfordítom és forrón megcsókolom. Mindkét kezemet felcsúsztatom a nyakár, hogy fejét a megfelelő pozícióba hajthassam. Nyelvünk hamar összetalálkozik, és vad tangóba kezdenek. A cipzár ciripelése nyomán, kezeim becsúsznak a kabát alá a vállaira, majd szépen lelökik onnan a vörös ruhadarabot, ami halkan puffanva ér földet. Egy fekete testhezálló felsőt visel alatta. Kezeimet gyorsan új pozícióba csúsztatom és rámarkolok a fenekére! Így teljesen összefeszülünk. Csókolózás közben szája ismét széles vigyorra húzódik és az ingem gombjainál kezd matatni. Ügyes kis keze egymás után csalja ki a gombokat a helyükről. Amikor az utolsót is kiszabadította, levettem a fekete vászon darabot, hogy meztelen felsőtestemet simogathassa. A csókjaim áradatát átirányítom a nyakára, amitől fejét hátra döntve nagyokat sóhajt. Hímtagom kis híján kiszakad a fekete farmernadrágból, amit elviselhetetlenül szűkösnek érzek. Egy határozott mozdulattal, de mégis gyöngéden és lassan, kibujtatom a felsőjéből. Fantasztikus, fekete csipkés melltartóban senyvedő kebleire teszem át forró ajkaim és nedves nyelvem csapásait. Hangosan felkacag, majd karjaimból kicsúszva leguggol. Az övem szorítását egy pillanat alatt enyhíti, majd a nadrágomat az alsómmal együtt húzza le rólam. Vadul ágaskodó farkammal játszik egy kicsit, de gyorsan felpattan a földről, majd megfordul és pucsítva, kezeivel a baldachinos ágy oszlopába kapaszkodik. Parancsot ad a szoknyája eltávolítására! Én letérdelek, és két kezemmel megtámasztom a derekát. A fogammal lehúzom a bőrszoknya cipzárját, majd szépen lesimítom róla a ruhadarabot, amit aztán a sarokba hajítok. Forró arcomat a combjához simítom és érzem, hogy puszta kegyetlenségből, harisnyát vett fel. De még milyet! Csipkés harisnyatartójával a fehér selyem vadítón burkolja hibátlan lábait. De nem érdekel! Érezni akarom a tulajdon bőrét! Erre a vágyamra ő is felfigyelt és egy széket húzz magához, amire fellépve megkönnyíti a dolgomat. Először a magassarkút kapom le, ami aztán expressz repül a szoknya mellé, majd a harisnyát fejtem le tökéletes lábáról. A selyem alól felszabadult részek forró csók és cirógatásban gazdag üdvözletet kapnak tőlem. Flavia már hangosan felnevet. Imádom! Lábcsere, de a metódus marad. A kényeztetést egy lehulló melltartóval honorálja. Felpattanok és a cipőmtől megszabadulva az ágyra lököm. A bugyiját egy szempillantás alatt lehúzom, majd összegyűrve mögém dobom. Nyelvemmel vadul nekiesek a nedves csiklójának, amitől fejem a combjai szorításába kerül.
Hangosan levegőért kapkod és kéjesen nyögdécsel. Percekig perzselem őt, de még mielőtt eljutna a csúcsra, pozíciót váltok. Kegyetlen lennék? Inkább csak céltudatos. Meztelen mellbimbói izzadó keblein hetykén állnak! Egy kicsit nyalogatom, játszadozom velük, de megragadja a hajamat és újra összecsókolózunk. Testünk tökéletes helyzetbe kerül, és végre belehatolok! Mindketten tajtékozva vonaglunk egymáson, hol én vagyok felül, hol pedig ő. A drága bársony huzatot összegyűrjük, a párnákat lelökjük. Egyre erősebb lökéssekkel adjuk át magunkat az élvezetnek, még végül testünk megfeszülve elélvezünk! Flavia sikítása szinte elveszik a hangos nyögésemben. Levegőért kapkodva fordulok le róla. Úgy érzem, mintha a fellegekben járnék, csak valami közbeszól. Egy injekciós tű szúrása a nyakamon! A világ összefolyik előttem ahogy Flavia gúnyos nevetése is. A vörös bőrblézerét magára kapva, de azért ügyelve, hogy mellei sokat sejtetően kikandikáljanak alóla, lovaglópózban foglal rajtam helyet. Arca arrogánsan vigyorog, és érzem, hogy szinte földbe döngöl a szemével, amik úgy csillognak, akár a csillagok. Egy fekete bőrkosztümöt viselő nő lép be a szobába.
- Hol vannak a papírok? - kérdezi higgadtan.
- A táskában! – feleli Flavia rideg hangon.
- Csak most az egyszer képes lennél rá, hogy leszakadj róla? - teszi fel szemrehányó hangon egy újabb kérdést, a fekete ruhás.
Flavia rápillant, majd rám. Szemében még mindig ég a vágy és én nem tudok rá haragudni.
- Még találkozunk!- mondja változatlanul dögösen, amitől én mosolyodok le. Édes búcsúcsókjától a világ sötétségbe borul és utolsó mondata visszhangzik az agyamban.