A bosszú - VII. fejezet

- Fogadjunk, hogy nem emlékszel a nevemre? - kérdezte tőle a barna lány, miközben a bugyijába kapaszkodva előre-hátra lengette. - Emlékszel?

Naimi megrázta a fejét, és kétségbeesetten várta a folytatást.

- Arana vagyok, ő pedig Roxy - bökött fejével a szőke lány felé. - Jobb, ha egy életre megjegyzed.

Naimi buzgón bólogatott, hátha készségességgel megnyerheti magának fogvatartóit. Arana folytatta:

- Nyugi, nem bántunk...egyelőre. De alaposan megmosdatunk, ahogy a gazdi kérte. Na, nézzük csak, mikor tisztálkodott a kis barátnőnk.

Naimi rémületére a két lány ollókkal közeledett, s csak remélni merte, hogy kizárólag a ruhájában esik kár. Roxy a gerince mentén hátul kettévágta a könnyű, nyári anyagot, Arana pedig a tangáját testétől elemelve, előbb a lába között ketté-, majd két oldalt a dereka mentén elvágta a fehérneműt. Ezután a ruha maradékától szabadították meg, végül levették lábáról a díszes sarut. Teljesen meztelenül függött előttük, mint egy élő karácsonyfadísz. Arana kedvtelve nézegette, körbeforgatta a minden díszétől és védelmétől megfosztott lányt, majd odahajolt, és ismét erősen beszívta a néhány napos borostával és egy apró, felkiáltójelnek tűnő szőrpamaccsal ékesített punci illatát. Naimi szemérmén érezte a forró lehelletet, tomporán a két markoló kéz szorítását, majd hirtelen egy nyelv vágódott nagyajkai közé. Egy pillanat volt az egész, Arana már hátra is lépett, de Naimi még mindig a hatása alatt volt. Sosem volt lánnyal, nem is érdekelte vagy izgatta a dolog, és most is inkább fizikálisan, semmint az érzékiség szintjén észlelte a behatolást. Ha ennyi, azt még túlélem - gondolta. Arana azonban ekkor megfordította, és orrát feneke domborulatai közé nyomta. A barna lány kisvártatva elhátrált, és Roxy felé fordult:

- Azt mondta, legyen tiszta kívül és belül. Ápolt a kis drága, de azt hiszem, egy kis beöntés nem ártana - mondta, s félmosollyal az arcán várta bejelentése hatását.
A reakció nem is váratott magára sokáig: Naimi döbbent és lefagyott arckifejezése kifejezően árulkodott valódi érzéseiről. Arana felkacagott.

- Gondolom a kis nebáncsvirág feneke mindig is tabunak számított, ugye? Rossz, önző kutya vagy...azt hiszem, jobb ha elárulok egy titkot: a pasik imádják az análszexet...és bizonyos nők is. Hogy élvezed-e, az csak rajtad múlik, de annak a titkára magadnak kell rájönnöd. Kíváncsi vagyok, ráérzel-e...

Időközben Roxy már előkészítette a beöntéshez szükséges dolgokat, és a kezük ügyébe helyezte: ott volt az állványra akasztott, langyos vízzel teli tartály, a hosszú, kígyóként kanyargó, kis csappal ellátott cső, és egy tubus síkosító. Naimi ijedten pillantott végig az előtte fekvő eszközökön, fogalma sem volt, mi várhat rá. Eközben Arana a csigasor kezelőjéhez lépett, és lassan leeengedte a lányt, úgy, hogy lábai épp csak elérték a talajt. Naimi némi hálát érzett, amiért végre szilárd talajt érzett a talpa alatt, szenvedése enyhülni kezdett. Hirtelen valami hideget érzett a térdhajlatában, ezért hátrakapta a fejét - egy nőgyógyászati vizsgálószéket toltak mögé. Ideje sem volt felfogni a történteket, amikor teste ismét emelkedni kezdett, a fájdalom pedig visszatért vállaiba, de olyan erővel, hogy hangosan feljajdult. Mikor ismét ég és föld között lebegett, a széket alátolták, s lassan ráeresztették. Feneke belehuppant a szék közepébe, s miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy kiélvezze az enyhülő gyötrelem felett érzett örömét, Roxy máris megszabadította lábait a terpesztőrúdtól, hogy ugyanolyan gyors és szakszerű mozdulatokkal rögvest bele is szíjazza lábfejeit a két oldalt kinyúló lábtartókba. Meglepődött, mert noha már átesett néhány nőgyógyászati vizsgálaton, soha, egyszer sem rögzítették lábait, s nem is tudta, hogy erre lehetőség van. Mialatt ezen merengett, karjai is megérkeztek mellé. Tiltakozásra, ellenállásra gondolni sem tudott, mindenét annyira elgyengítette az átélt fájdalom, hogy voltaképp pihentetőnek érezte új helyzetét. Karját teste mellett, szíjakkal mozdulatlanságra kényszerítették. Hosszan kifújta a levegőt, fejét hátratámasztotta, és megadással nézte a magasba emelkedő csörlőt. Ekkor érte az újabb sokk: valamelyik lány a homlokát is a székhez rögzítette, s így már esélye sem volt kontrollálni a vele történteket. Ekkor egy kéz finoman végigcirógatta az egész testét, majd egy lágy csókot érzett a homlokán. Arana hajolt fölé, és szinte a szájába suttogott:

- Akkor most foglalkozzunk azzal a finom popsival....

Arca eltávolodott, Naimi pedig ismét csak a helyiség mennyezetét látva félni kezdett, főként az ismeretlentől, ami fájdalom és kín alakjában kísértette elméjét. Izzadtságcseppek keltek útra teste hajlataiban, gondolatai pedig megvadult lovakként kergették egymást. A következő pillanatban valami hideg a végbeléhez nyomult. Összerándult, minden izmát megszorítva várta a behatolást, ehelyett lassú, kőröző mozgással játszott valaki odalent vele. Mivel ekkor Roxy arca jelent meg a látóterében, biztosra vette, hogy csak a másik lány élvezkedhet odalent: ujja apró, az óra járásának megfelelő irányba tartó, folytonos mozgással tartotta ostrom alatt végbelét. Mivel fájdalmat nem érzett, Naimi kezdett kissé lazítani.

- Látom, egyelőre nem jöttél rá, mi az élvezetes análszex titka - szólalt meg Arana -, de jó úton haladsz. Légy tudatosabb!

A következő pillanatban a fenekénél mozgó ujj hirtelen beljebb nyomult, és ott folytatta szűnni nem akaró táncát. Naimi ismét rászorított.

- Á-á...- mosolygott Naimi - hideg, hideg - és ujját tövig feltolta, majd hosszú másodpercek mozdulatlansága révén időt engedett az izmoknak, hogy jelenlétéhez hozzá edződjenek. Naimi az első időszak forróságát követően már nem érzett kellemetlenséget végbelében, ellazította magát, s azt hitte, az első tortúra véget ért, főként, mivel Arana lassan és végérvényesen eltávolította ujját belőle. Ám ugyanakkor rögvest valami más hatolt bele. Fogalma sem volt, Roxy mikor hagyta ott, de a szőke lány a még ellazult állapotban lévő végbélbe orvosi szakszerűséggel tolta be a beöntéshez szükséges csövet. A következő pillanatban már áramlott is belébe a langyos víz. Soha nem érzett ehhez foghatót: belei lassan töltődni, alhasa puffadni kezdett, s egy idő után feszítő érzés kerítette hatalmába.

- Ügyes kislány - hallotta Arana hangját -, haladunk egyre beljebb. Vastagbél, szigmabél, és így tovább. Olyan tiszta leszel, mint a szűzhó! - kiáltott Arana, és rácsapott a kikötözött lány duzzadó alhasára, amely fájdalmasan önálló életre kelt.
Naimi egyre kellemetlenebbül érezte magát, a feszítés folyton-folyvást erősödött, de a víz tovább áramlott bele. Mi van, ha szétrobbannak a beleim - kérdezte, de szavai a szájpecekbe fulladtak.

- Mikor zárjuk el, azt kérdezted? - érdeklődött Arana. - Alig pár csepp maradt, gyorsan essünk ezen is túl - válaszolt, és a sebességet magasabbra állította.
Naimi úgy érezte, valami belezúdul, mintha alulról megnyomtak volna benne mindent, ami belül található. Feljajdult, a nyomás elviselhetetlenre erősödött, aztán hirtelen megszűnt. Naimi izzadtan pihegett a székben, várta, mi fog történni: a csővég elhagyta popsiját, de ugyanazzal a lendülettel ismét belecsúszott valami más. Naimi felnyögött.

- A nehezén túl vagy, vagyis, a neheze tulajdonképpen csak most jön, mert bent kell tartani. De, hogy segítsünk, kaptál egy szép plugot - hallotta Arana hangját, miközben Roxy arca jelent meg a jobbján.
- Na, milyen érzés? - érdeklődött.

Naimi nem is próbált válaszolni, mit is felelhetett volna: fájt mindene, szeretett volna megszabadulni terhétől, de nem hagyták. Roxy nem adta fel.

- Kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor kiengeded...izgató....vagy egyszerűen megkönnyebbülsz? - merengett tovább, s közben Naimi kerekded pocakját cirógatta. - Mintha terhes lennél...- vihogott.

A percek lassan múltak, Naimi most már nem csak a víz kegyetlen feszítését érezte mélyen magában, de a fenekébe tolt plug is egyre elviselhetetlenebb fájdalmat okozott. Úgy érezte, ennek sosem lesz vége, amikor Roxy eloldozta a fejét tartó pántot. Felemelte fejét, és a látványtól majdnem felsikított: kisebb dinnye nagyságúra dagadt hasa borzalmasan festett fiatal, karcsú testén. Megrémítette a gondolat, hogy ez már örökre így maradhat. Roxy keze továbbra is fel-alá járt a halmon.

- Ne ijedj meg, leapad - mondta neki a szőkeség, megértve gondolatait. Közben azonban ismét Arana vette át a szót.
- Tudod, miért oldoztuk el a nyakad? Alázatra kezdünk nevelni. Látod, szemben azt a tükröt? Most kiveszem belőled a plugot, és kizúdul belőled minden, ami nem lesz szép látvány. Ide állunk a fejed mellé, Te pedig a tükörből követheted, mi is hagyja el a testedet, s azt is figyelemmel követheted, hogy mi ezt végignézzük. Gondolom, még csak pisilni sem pisiltél soha, egyetlen barátnőd előtt sem, ugye, Te kis szendeszűz?

Naimi elsápadt, aztán elvörösödött. Fejét megpróbálta hátravetni, de Roxy máris egy támaszt tolt mögé - a rá váró szégyentől való szabadulás esélye nullára csökkent. Hangosan hörögve rázni kezdte a fejét, érthetetlen monológban tiltakozott, kérlelt, hasztalan. Arana egy vödröt tolt alá, Roxy pedig egy gyors mozdulattal kihúzta belőle a plugot. Naimi felordított, nem a fájdalomtól, sokkal inkább egy utolsó, kétségbeesett kísérletként, aztán többé nem volt ura a történéseknek. A kihúzott dugó nyomában elemi erővel tört ki a zavaros, piszkos lé, amit - ha akarta, ha nem - önmaga is préselt kifelé. A tükörben tekintete hol Aranával, hol Roxyval kapcsolódott össze, mindketten izgatottan nézték megaláztatását, Roxy időnként nyomott is egyet-egyet lassan apadó pocakján. Jobb ötlete nem lévén, teljesen megszégyenülve lehunyta szemeit - ezt szerencsére nem tagadták meg tőle. Amikor az utolsó csepp is távozott belőle, arra eszmélt, hogy percek óta némán zokog.

- Szép volt, ügyes vagy! - dicsérte meg Arana. - Most eloldozunk, Te pedig kiviszed a mocskod, kiöntöd, elmosod a vedret, utána itt is feltakarítasz. Aztán folytatjuk - adta ki az utasítást a barna lány.