"A Rita" (Egy Drága Dominának ajánlva)

A környékbeli nők és asszonyok többsége gyűlölte Dombói Ritát. A középkorú tanárnő pedig minden okot megadott arra, hogy ez a gyűlölet, ha nem is jogos, de mindenképp érthető legyen. Karcsú, izmos termetével, és szép, gondosan sminkelt arcával érthetően vívta ki, a tésztaképű, lompos, elhízott vagy éppen kiszáradt háziasszonyok irigységét. Ezt tetézte féltékenységük is, amikor látták, hogy férjeik milyen sóvár pillantásokkal bámulják a tanárnőt, ahogy mindig ízléses, divatos és csöppet kihívó alakja átsétál, valósággal átvonul, mint egy királynő, a kisváros utcáin.
Az a kurva! Morogták a fogaik között magukban, vagy emlegették haragosan egymás közötti pletykálkodásuk során. Azoknak, akinek gimnazista fiaik voltak, még rosszabb volt a viszonyuk a nővel, mert látták, és női ösztöneikkel világosan érezték is, hogy siheder fiaik hogyan éreznek, gondolkodnak, beszélnek „a Ritáról”, ahogy a fiúk egymás között csak emlegették a földrajz-kémia szakos tanárnőt. A vágy egyértelmű jeleit elrejteni se lehetett volna: megvillant a srácok szemében, szavaiban, minden gesztusukban. Ezekben a sihederekben ráadásul még nem alakult ki az idősebb férfiak színlelőképessége, amivel azok feleségeik nyílt haragját el tudták kerülni. „A Rita” iránit vágyakozásuk, ifjúságoktól is fűtve, világosan látható volt, még annak is, aki nem volt különösebben érzékeny az efféle dolgokra. Azok a nők akik személyesen találkoztak vele, többnyire a szülői értekezleteken, tapasztalhatták, hogy Dombói tanárnő, szilárdan alkot értékítéletet, logikusan gondolkodik és igen csak magabiztos szemelyiség. Ezeket a tulajdonságokat ellenszenvük már arroganciává és gőggé módosította, amikor a barátnőiknek, szomszédasszonyaiknak mesélték tovább az élményt.

És ez még korántsem volt minden: A tanárnő szemmel láthatóan olyan jó módban élt, amit a közismerten alacsony tanári fizetések nem tettek indokolttá. Ráadásul, köztudottan szingli volt, de ennek ellenére sem élte a kisvárosi egyedülálló nők, magányos és mindenáron férjjelöltek után ácsingózó, szürke életét. Dombói Ritát szemmel láthatóan körülrajongták a férfiak, nem csak a kisváros lakói, de más idegen, nagyvárosi vagy vidéki férfiak, akikről ráadásul látszott, hogy sikeres emberek, megtetézve azzal, hogy sok közülük fiatal és jóképű is volt.
Súlyosbította a dolgot, hogy ezek az emberek nem azzal a jellegzetes hányaveti magatartással álltak hozzá Dombói kisasszonyhoz, amit a sikeres vagy jóképű férfiak a nők számra tartogatnak, hanem maximális udvariassággal, és szemmel láthatóan folyton a kedvét keresve viszonyultak a szép tanárnőhöz...
Csoda hát, hogy szinte minden nő, aki a kisvárosban ismerte Dombói Ritát, gyűlölte és egyszerre mélységesen irigyelte is?

Kicsengettek. A véget ért földrajz óra után a tanárnő magához intette Szalai Gergőt. Az amúgy nem túl magas létszámú osztályból Gergő volt az egyetlen, aki emelt szintű érettségit akart tenni földrajzból és kémiából is, mert egyetemre akart jelentkezni, álma a geológia volt. A fiú így két szempontból is Dombói tanárnő keze alá tartozott, aki a kémiára és földrajzra is oktatta. A magas vékony jóképű fiú ízig – vérig reál beállítottságú volt, a humán dolgok nem nagyon vonzották, ezeket meglehetősen félvállról is vette...

– Gergő, – szólt a fiúhoz Rita, miközben felült a tanári asztalra, elrendezte a szoknyáját, karcsú, fekete harisnyába bújtatott lábait pedig keresztbe vetette
– A kémiai tudásod megfelelő, nem hinném, hogy gond lesz az emelt szintű. Földrajzból viszont be kell látnod, hogy vannak gondok. A földrajz nem csak természettudomány, hanem társadalomtudomány is, és neked itt vannak lemaradásaid. Elegem van abból, hogy csak azzal foglalkozol, amit igazán szeretsz! Beszéltünk már erről többször is, te is tudod, de a mai órán ismét az derült ki, hogy továbbra is vannak hiányosságaid. Ha nem állsz neki a tanulásnak, és nem veszel erőt magadon, nem fog sikerülni az emelt szintűd földrajzból. Pedig - ezt is elmondtam már többször is - neked a tehetséged megvan a sikerre, csak szorgalmad hiányzik, ha továbbra is ilyen link módon viselkedsz, nem fogok tovább segíteni neked, mert felesleges dolgokra nem pazarolom se az időmet se az energiámat. Érthető voltam?
- Igen tanárnő – felet Gergő – bár közben nagyobb hatással voltak rá a tanárnő hosszú combjai mint a feddő szavak.
- Most hazamész és nekiállsz tanulni, nincs sport, nincs lógás a haverokkal, és nincs csajozás sem, világos!
- Igen tanárnő. – felet Gergő gépiesen – közben azon tűnődött vajon Ritán harisnyanadrág van-e vagy harisnyatartó?
- Akkor végeztünk. Menj haza és tanulj! – Zárta le a beszélgetést Rita, és egyúttal választ adott a fiút e pillanatban foglakoztató kérdésre is, ugyanis amikor lecsúszott a tanári asztalról, szoknyája alól egy pillanatra kivillant harisnyájának csipkés combfixe...

Szalai Gergő zsákolt. A fiú könnyedén ugrott fel, és vágta a labdát a gyűrűbe, ahogy pedig a lábai leérték a kosárlabdapálya aszfaltjára, már gyorsan mozdult is kifelé, hogy felkészüljön az ellenfél támadására. Szeretett kosarazni, és minden adottsága megvolt ehhez. Magas volt, gyors és okos is, fejben legalább annyira ott volt a játékban mint testileg. Az ellenfél csapata megindult feléjük de a kibontakozó támadás váratlanul lelassult, majd teljesen megállt, a fiúk csak álltak némán a pályán, a labda pedig pattogva messze gurult. Az ok, ami megakasztotta a játékot az volt, hogy civil jelent meg a pályán. Dombói tanárnő szállt ki egy nyitott kabrióból, amit egy kopaszra borotvált fejű fiatal férfi vezetett.

- Várj itt, - vetette oda a férfinak, majd kényelmesen besétált a pályára, nem törődve vele, hogy a játék megakadt miatta.
- Gergő, gyere csak ide. Intett a fiúnak, hogy jöjjön oda.
Mond csak, neked nem otthon kellene lenned és tanulnod a felvételire?
- Csak kijöttem levegőzni egy kicsit.
- Gergő ez így nem fog menni, most azonnal hazamész és nekiülsz tanulni. Este nyolcra pedig átjössz hozzám, beszélni szeretnék a fejeddel.
- A tanárnőhöz menjek? Úgymint ... magához... a házába?
- Miért kérdezed, nem volt érthető, amit mondtam? – kérdezett vissza a tanárnő élesen.
- De igen, csak meglepődtem, és...
- Este nyolcra – vágott a fiú szavába a tanárnő és faképnél hagyta Gergőt. Visszasétált a kocsihoz és beült.
- Vigyél a lovasfarmra! – utasította a volánnál ülő férfit, aki, amit a nő beült mellé, gázt adott és lehajtott.

Rita minden hétén kétszer eljárt a kisváros egyetlen lovasiskolájába és elvitte kedvenc lovát egy órára. Ezalatt végigvitte kétszer - háromszor az akadálypályán. A nő izmos teste csodálatos összhangban hullámzott a lováéval és szinte mindig hibátlanul teljesítette a teljes pályát, egyetlen akadályt sem verve le. Ehhez volt egy lovaglóostora is, annak ellenére, hogy szinte soha sem használta, mert kezével és testével olyan pompásan uralta a lovát, hogy nem volt szüksége az ostorra. Ez az eszköz most a komódon hevert, ahova pár órával ezelőtt tette, amikor hazaért a lovaglás után, és tusolni indult. Innen vette fel, és kezdett el játszogatni vele, miközben Gergő mondókáját hallgatta.
A fiú pontosan érkezett, de ugyanaz a ruha volt rajta, amit a kosárpályán viselt, melegítőnadrág, póló, sportcipő. Rita biztosra vette, hogy nem is ment haza a pályáról.

- Gergő, te nem veszel komolyan engem – nézett szomorúan az előtte álló fiúra.
- Tanárnő én...-kezdte volna Gergő, de Rita belefojtotta szót.
- Más módszereket fogok ezentúl alkalmazni, mert nem fogom engedni, hogy a linkséged miatt elkallódj!
- A nő megsuhintotta a kezében lévő lovaglópálcát. Gergő szeme elkerekedett, szólni akart de a nő ismét a szavába vágott.
- Menj oda az asztalhoz, és hajolj rá.
- Gergő nyelt egyet, – A tanárnő meg akar verni? – kérdezte.
- Mégis mit gondoltál? Rita szeme élesen villant meg. Már próbáltam szóval hatni rád, de úgy látszik ez nem segít! Keményebb módszer kell, olyan, amit nem felejtesz el egyhamar. Mivel úgy látszik anyád ezt nem tette meg annak idején elégszer, megteszem én most!
- Húzd le a nadrágod!
- De hát...
Csatt. A lovaglóostor nagyot csattant a fiú mellett az asztalon.
- Húzd... le... a... nadrágod! – tagolta lassan a szavakat Rita. – különben búcsút mondhatsz a segítségemnek, és az egyetemnek is!
- Gergő zavartan és ijedten belemarkolt a melegítőnadrágjába kétoldalt és lehúzta. A kinyúlt és átizzadt boxeralsója a nadrággal együtt lecsúszott
- Húzd fel az alsódat – sóhajtott fel a tanárnő lemondóan – nem vagyok kíváncsi a meztelen seggedre...ne légy már ilyen szerencsétlen! Gergő kapkodva vöröslő arccal rángatta fel a boxeralsót.
- Hajolj az asztalra és fogd meg a kezeddel a túlsó peremét.
A fiú engedelmeskedett.
- Sokat fogsz kapni, hogy egyszer s mindenkorra megtanuld, hogy engem komolyan kell venned. Huszonötöt fogok húzni rád. – mondta a tanárnő szinte, lágy duruzsoló hangon. Te számolod, ha eltévesszed, az elejéről újrakezdjük.
Csatt, a lovaglóostor ütése nem volt hangos, de mint a villám, olyan éles fájdalommal járt. A fiú összerándult.
- Nem mondtad, hogy egy...!
- Egy
- Ez nem ér, még mindig nullánál tartunk.
- Ismét ütés, ismét nyilalló fájdalom.
- Egy – nyögte a fiú.
- Ez az, látod tudsz te szót is fogadni! – duruzsolta kedves hangon Rita.
Csatt.
- Kettő...
Csatt
- Három...
Az ütések nem túl gyorsan, de szabályos egymásutánban követték egymást. Gergő először egymás után érezte a nyilallásokat, majd a megkínzott hátsóján egyre inkább összeolvadt a fájdalom, folyamatos lüktető érzéssé, amit egy-egy pillanatra újra fel - fel erősített az ostor.
- Tíz...
- Tizenegy...
A fiú egész testét forróság öntötte el, a fájdalmon keresztül is meglepetten konstatálta, hogy merevedése van. Már a verés kezdetekor feltámadt venne a vágy, az izzó fájdalom az ágyékába is besugárzódott, és megmerevítette e péniszét, de ez csak most jutott el a tudatáig. Ez csodálkozással vegyes zavart, és szégyent támasztott benne, betetőzve az eddig is benne kavargó érzelmi káoszt. Milyen jó, hogy felhúzta azt a boxeralsót – gondolta...
- Tizenöt
- Tizenhat...
Jézusom még csak tizenhat... pokolian ég...és ebben a pillanatba valami átfordult a fiúban. A fájdalom eltakart minden más érzést, leszakadtak az egyéb kavargó gondoltok és zavarából egy, már eddig is homályosan létező érzés emelkedett ki, és lassan elborított minden mást...Rita...A tanárnő hosszú karcsú harisnyás lábai...a megvillanó csipkés combfix...A vágy...Mindent meg akart tenni azért, hogy Rita elégedett legyen vele... el akarta viselni az összes ütést... meg akart tanulni mindent....és legfőképp örömet akart okozni a tanárnőjének...Örömet okozni a drága Ritának...
- Huszonnégy
- Huszonöt
A nő abbahagyta az ütéseket, enyhén pihegve hátralépett, majd ráparancsolt a fiúra
- Öltözz fel.
- Tanárnő kérem én, mindent meg fogok tenni...
- Jó, az ígérgetéseidre nem vagyok kíváncsi, azt eddig is hallottam többször – Vágott a szavába a nő, még mindig kissé pihegve és kipirulva. A lovaglóostort visszadobta a komódra.
- Tanulni fogsz! A tudásodat szigorúan számom fogom kérni rajtad! Ha változást látok akkor hiszek neked, addig nem állok szóba veled!
Rita átsietett az előszobába és kinyitotta sz ajtó Gergő előtt.
- Most pedig tűnj el a szemem elől...!
Gergő kitámolygott az ajtón és leindult hazafelé...

A srác homályos tekintettel érkezett haza, édesanyja nem tudta kitalálni, hogy mi lehet a fiával, csak érezte, hogy a fiú csak testileg van itt, lelkileg egészen máshol jár. A srác gépiesen kanalazta a sárgarépa-főzeléket, megevett egy főtt tojást, majd kissé mereve mozgással bevonult a szobájába.
- Fáj valamid, Gergő? – kérdezte az anyja, furcsállva a fia mozgását.
- Csak meghúztam magam kosarazás közben – felelte a fiú
- Fáradt vagyok, anya! Még tanulok valamennyit azután elfekszem.- mondta, és becsukta maga utána szobája ajtaját.

Gergő később álmodozva feküdt az ágyában, nem igazán tudott az anyagra koncentrálni. Fenekén még érezte a lovaglóostor nyomait. Majd reggel tanulok gondolta, és beállította a telefonját korai ébresztésre, majd lerakta az éjjeliszekrényérére. Lekapcsolta villanyt, majd a keze lassan besiklott a paplan alá, megérintette a vágytól már régóta merev péniszét, majd lassan maszturbálni kezdett.
Szemét elcsukva halkan elsuttogta újra meg újra – Tanárnő, – Meg akar verni? – Tanárnő...
Pár percnyi játék után a teste megrázkódott, – Rita! – sóhajtott fel reszkető hangon, és elélvezett....

folyt. köv.