A tanár úr története 10

Gyula az elegáns kabátjáról lerázta a havat mielőtt belépett volna Bekka lakásába. Bekka felhívta, hogy sürgősen jöjjön el hozzá. Még a főiskolai vizsgáztatást be kellett fejezni, de utána már indult is. Bekka hangja zaklatott és ijedt volt, Gyulának ötlete se volt, hogy mi történhetett. Bekka háziköntösében lépett oda hozzá, és lesegítette a kabátot róla, amit egy vállfára akasztott és a helyére tett. A szemén látszott, hogy sírt, vörösek voltak és dagadtak, mégis nem a zaklatottság dominált az arcán, hanem egy elszánt kifejezés.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Uram.
Bekka hangja rekedt volt és halk. Gyulának megölelte, Bekka hozzábújt. A nő kézen fogta és a konyhába vezette, ahol már várta a limonádéja. A dom leült, Bekka állva maradt. A nő toporgott, mélyet sóhajtott majd leült, maga alá húzva az egyik lábát. Látszott, hogy keresi a szavakat. A férfi várt. Bekka nyelt egy nagyot és Gyulához fordult.
- Babát várok.
- Tessék?! De a gyógyszer…?
- Szedtem. Azonban a múltkor volt az a hányásos-hasmenéses vírus... Amíg vártalak, megnéztem a fogamzásgátló leírását. Ilyenkor nem szívódik fel a gyógyszer, várni kellett volna utána a nemi élettel heteket, vagy máshogy védekezni.
Gyula lehunyta a szemét, rajta volt a sor, hogy mélyeket lélegezzen. Összekulcsolta az ujjait az asztalon.
- Bekka, pár hét és indulunk Belgiumba, most nem lehet gyerekünk. Egy vagyon lenne külföldön a sok vizsgálat, ami ilyenkor kell. Azt mondtad, nem állsz készen rá, hogy egy picivel foglalkozz. Keresek majd egy klinikát, ahol biztonságosan…
- Nem! Ez a mi közös babánk! Nem fogom elvetetni, csak amiatt, mert drágák lesznek a vizsgálatok!
Bekka felállt és oda-visssza járkálni kezdett a kicsi konyhában.
- Gyula! Megnéztem egy videót az abortuszról… Megmérgezik, szétvágják, kiszívják őket.
- Bekka! Ez csak pár sejt, ami kisebb, mint egy gombostű feje. Nem egy személy!
- Megtartom a gyerekünket, Gyula!
- És hogy gondoltad elrendezni az életünket, Bekka? Itthon maradsz és végigcsinálod egyedül a terhességet?
- Kell lennie megoldásnak! A mennyasszonyod vagyok és te mondtad, hogy szeretnél gyereket!
- Igen, majd az esküvő után, amikor minden feltétel adott!
- Gyula, ez a pici sejtcsomó, amikor megszületik a fiad, vagy a lányod lesz… a közös gyermekünk…
- Bekka…
Gyula a fejét fogta. Bekka kipirultan, eltökélt tekintettel nézett rá. A csend percekig nyúlt. Gyula felállt az asztaltól, Bekka elé lépett, és két kézzel megfogta a vállait.
- Biztos vagy benne, hogy akarod?
- Igen!
- Jól van, Bekka, legyen! Találunk megoldást… közösen.
- Megkérdezem az ismerőseim, tudnak-e elérhető árú nőgyógyászt Belgiumban.
- Rendben, ugyanezt teszem én is. Körbe nézek a neten, a fórumokon, hátha találok valami használható információt.
- A tenger sok pénzedből futni fogja…
- Pénzünkből, Bekka. Van egészségbiztosításod… Emlékszem én kötöttem rád. Utána fogok járni, hogy külföldi gyermekvállalás esetén van-e valami térítés benne.
- Én meg feltúrom a netet, hogy mit csináljon egy újdonsült kismama, amikor babát vár.
- De nehogy valami bolond nőimagazin oldalt nézegess! Hozok majd szakkönyveket.
- Persze, ahol a méhszáj tágulásának részletei is le vannak írva centiről-centire.
- Azt is biztos fontos tudni, Bekka. De előtte lesz még pár zűrös hónapunk, kicsim.
- Kibírom. Nem fogok panaszkodni!
- Majd meglátjuk.
Gyula megsimogatta az arcát.
- Szavadon foglak.
Bekka az Urához bújt és megölelte.
- Még ma kérek neked időpontot valamelyik nőgyógyászhoz, hogy az első vizsgálat még a kiutazás előtt meglegyen.
- Köszönöm, Uram.
- Végül is már ki akartam próbálni a többes szexet.
- Hogy jön most ez ide, Uram?
- Már hármasban leszünk az ágyban...
Bekkának kellett pár másodperc, amíg felfogta Ura morbid humorát.
- De… fúj! Ez…
Ököllel Gyula mellkasára ütött. A domja ráfogott Bekka ökölbe szorított kezére, és megszorította, úgy, hogy Bekka felszisszent.
- Bekka, nem üthetsz meg! Soha! Hozz ki egy pálcát!
- Bocsánat, Uram. Hozom.
Egy perc múlva visszatért eggyel.
- Tenyérrel felfelé a kezedet, amelyikkel ütöttél! Nem húzhatod el! Számolod. Mindegyik után elmondod: soha nem ütöm meg a domomat.
Az ütés erős volt, hangosan csattant a tenyéren.
- Egy. Soha nem ütöm meg a domomat!
Így folytatták egészen tizenötig. Bekka szégyellte magát. Utoljára még kezdő szub korában kapott ilyesmiért. Akkor elég sok ütést mért ki az Ura a tenyerére. Megdörzsölte fájós kezét. Ura megpuszilta a kivörösödött területet.
- Ilyen gyógypuszit fog kapni a gyerekünk is?
- A gyerekünket nem fogom elverni pálcával… Azt az Anyukájának tartogatom. De gyógypuszit persze kaphat, igazi univerzális varázsszer. Vedd le a köntösöd!
Bekkán érződött, hogy zuhanyozott, tusfürdő illatú volt a bőre. A köntöst a szék támlájára akasztotta. Megállt a domja előtt. A férfi komolyan tetőtől talpig végigmérte, mintha a nyomát keresné a változásnak, amit majd az életükbe hoz ez a baba. Kezét Bekka méhe felé tette.
- Babóca! Megleptél minket, egyikünk se számított rád. De ha már jössz, akkor tudd, hogy szeretettel várunk.
Bekka megcsókolta a férfit. A dom elvette a kezét.
- Annyira féltem, hogy nem tudlak meggyőzni. Hogy haragudni fogsz rám.
- Gondolkodhattam volna előre. Eszembe se jutott, hogy a vírusod után jobban kellene vigyáznunk, vagy másképp csinálni bármit. A gyerekcsináláshoz két ember kell. Közös a felelősség.
Bekka bólintott.
- Egy kicsit azért félek.
- Elhiszem, Bekka. Az ismeretlen dolgok félelmetesek. De elég sokan túlélték már a történelem során. A Föld népessége több milliárd fő!
- Ne gyere a „történelem során”-nal. A régebbi korokban a gyerekszülés volt a legveszélyesebb tevékenység, amibe egy nő belefoghatott!
- Szerencse, hogy a mai korban élünk.
- Igen, az. Az orvos segíteni fog.
- Az új lakásunk ára meg a vizsgálatokra megy el…
- Gyula! Akkor később lesz új lakásunk! Amúgy meg…
- Igen, Bekka?
- Mi lenne, ha még kint megpályáznál egy új ösztöndíjat valami másik külföldi egyetemre? Kint sokkal jobb az életszínvonal. Nem vagyok biztos benne, hogy jó a gyereknek, ha magyar földön nő fel.
- Azt hittem szereted az országot.
- Szeretem is. De…
Gyula várt, de úgy tűnt, Bekka nem fogja befejezni a mondatot.
- Lesz még időnk dönteni erről.
Gyula hátralépett és körülnézett a konyhában. Rend volt.
- Megyek lezuhanyzom. Összetudnál dobni valami vacsorát? Nem ettem semmit dél óta.
- Egy tojásrántotta megfelel, Uram?
- Igen, Bekka.
Megnyugtató volt hallgatni a vízcsobogást, miközben a tojásrántotta sercegett a tűzhelyen. Bekka örült, hogy túl esett a pánikon, amit az után érzett, hogy meglátta a csíkokat a terhességi teszten. Gyorsabban váltakoztak benne az érzelmek, mint egy karácsonyfa izzó villogása. Szerencsére mivel várni kellett az Urára, volt egy kis ideje gondolkodni, hogy mit szeretne kezdeni a helyzettel. Még a neten is keresgélt egy kicsit. Az abortuszos videós oldal elérte a célját, amikor látta, hogy végzik el a beavatkozást, elég löketet kapott ahhoz, hogy a gyermek mellett döntsön. Végül is nem volt olyan nehéz meggyőznie az Urát sem. Megkavarta az ételt és megsimogatta a hasát.
- Picur, vigyázni fogok rád!
Belefeledkezett a gondolataiba, összerezzent, amikor az Ura nedves tenyerével megsimította a nyakszirtjét.
- Hova figyelsz, Bekka?
- A vacsorádra!
- Azért égetted oda?
- Jaj, basszus… Bocsánat, Uram.
Sietve vette le, de a nagyja menthetetlen volt. Bosszankodva próbálta ehetővé tenni az odakozmált ételt.
- Bekka, hagyd. Van még az almából, amit a múltkor hoztam?
- Igen van, hozzak egyet?
- Megköszönném.
Bekka odavitte neki az almát, miután megmosta.
- A figyelmetlen voltál.
- Igen, Uram.
- Hozd ide a hajkefédet! Nem teheted rendbe!
Bekka gyorsan visszért. A fésűt az Ura kezébe adta, aki kritikusan szemlélte meg a hajszálakkal teli fogakat. A zsebéből kivett egy papírzsebkendőt, Bekka oldalán letette az asztalra.
- Ülj le! Egyenként fogod kiszedni a hajszálakat! És egy sóhajtást se halljak!
Bekkának még épp sikerült félúton elfojtani a kikívánkozó sóhaját. Bosszúsan ült le elvégezni a kiszabott pepecs munkát. Az Ura kényelmesen eszegette az almát, amikor végzett kidobta a csutkát. Bekka még sehol sem tartott. A férfi kiment az előszobába, és behozta az aktatáskáját. Javítandó dolgozatokat szedett ki és látott neki a munkának a javítókulccsal a kezében. A tizedik dolgozattal végzett, mikor hallotta, hogy Bekka lecsapta a fésűt az asztalra. Felnézett, összevont szemöldökkel.
- Bocsánat, Uram.
- Úgy látom lesodortál pár hajszálat. Szedd fel… a nyelveddel!
Bekka gyilkos pillantást vetett rá. Még jó, hogy fertőtlenítőszerrel is felmosott. Utálta, ha a hajszálai a szájában voltak, most meg külön azon kellett ügyeskednie, hogy az összeset felszedje. Sikerült, felegyenesedett, utána lekaparta a nyelvéről az irritáló szálakat és kidobta a többivel együtt.
- Hozz egy könyvet olvasgass, vagy rajzolj, amit csak szeretnél. Ha már nekifogtam, befejezem a javítást.
- Igen, Uram.
Bekka egy vázlatkönyvvel tért vissza és egy fekete tollal. Az ujjai alatt kis képregény skiccek formálódtak. Apa, Anya és egy meghatározhatatlan nemű kisbabával. Belemerült, már a második lapnak a végén járt, amikor érezte, hogy a hajába puszilnak.
- Végeztem, Bekka. Megmutatod?
- Tessék, Uram.
Gyula mosolyogva nézte meg a képeket.
- Aranyos lett.
- Köszönöm, Uram.
- Itt alszol?
- Nem lehet Bekka. Otthon még kétszer ennyi dolgozat vár rám. Az vizsgaidőszak nemcsak a főiskolásoknak húzós.
- Mikor fogsz jönni?
- Amint tudok, drága mennyasszonykám. Most megyek. Szeretlek, kicsim. Vigyáz magadra… és a babára.
Gyula a szék támlájáról levette a köntöst, és Bekkára adta. A nő az előszobában a kabátot felsegítette a domra. Átnyújtotta az aktatáskáját. A férfi megsimogatta az arcát.
- Mindent megoldunk, Bekka.
- Úgy legyen Uram.
Megcsókolták egymást, majd Gyula elhagyta a lakást.