Első fantázia

Az első?
( Fantázia )

Hosszas tépődés után rászántam magam. Nem sokat társalogtunk előtte, lényegében megegyeztünk, hogy a lakásán találkozunk. ( Utólag belegondolva ez a sietség rosszabbul is elsülhetett volna. )

Szóval megérkeztem egy kertes házhoz, a szívem úgy dobogott, mint még soha. Becsöngettem. Kaput bentről nyitja és elindulok…innen már nincs visszaút. Bejárati ajtó nyílik és akkor látom meg Úrnőmet először. Magasabb, erősebb, mint én, nadrágkosztümöt visel, sugárzik belőle a dominancia; kezében egy műanyag szennyes tartó.
-Üdvözlöm Úrnőm!
-Üdv ribancom! Első dolgod legyen, hogy ebbe a tartóba leveszed a ruháid, ezt máskor nem fogom elmondani, a lakásban nem lehet rajtad semmi! Rajta!
-Igen Úrnőm! – és elkezdek vetkőzni, cipő, kabát, mellény, szoknya, majd harisnya, de a melltartó már nehezen jön le és a bugyinál megállok.
Pofon csattan – MI A FENÉT KÉPZELSZ?! NEM ELÉG, HOGY ENNYI VACKOT HÚZTÁL MAGADRA MÉG HEZITÁLSZ?! DOBD LE A BUGYIT VAGY ÉN TÉPEM LE!!!
-Igen, csak ne bántson. – kezdem lehúzni, de még egy pofont kapok – HOGY MERSZ KÖVETELŐZNI?! MEG NE HALLJAK ILYET MÉG EGYSZER!
Levetem, sírni kezdek, takargatom magam…hiba.
-NE VINNYOGJ ÉS KEZEK A COMBODNÁL VAGY KAPSZ EGYET!
Engedelmeskedem, nem vágyom még egy pofonra.
-INDÍTS BEFELÉ A SZOBÁBA!
Elindulok, Úrnőm jön utánam. –AZ A KONYHA LIBA! JOBBRA VAN A HELYED!
-Bocsánat Úrnőm!
Szobában középen elpakolva, oldalt egy kis asztalon korbács, pálca meg egyéb eszközök. Egyik falnál fura fémágy, másik falnál bőrfotelek.
-KÖZÉPEN MEGÁLLSZ, KEZEKET TARKÓRA RAKOD, LÁBAK TERPESZBEN! GYERÜNK!
Megteszem, Úrnőm odajön és elkezd feltérképezni. Melleim markolássza, majd halad lejjebb, a puncimat izgatja ( nedvesedek, valószínűleg észreveszi ), majd az ujját becsúsztatja. Idáig élvezem a helyzetet. De utána jön is a következő parancs:
-ELŐRE HAJOLSZ, BOKÁID MEGFOGOD!
Lehajolok, érzem most a fenekem következik, izgatja a lyukat és kezd behatolni, de megmozdulok.
-MI A FRANCOT CSINÁLSZ?! – pofon – AZ ILYEN RIBANCOK SEGGE IS HASZNÁLATRA VALÓ, NE PRÓBÁLD MEGAKADÁLYOZNI!
Zokogok, de felveszem a pozíciómat. Ujjazza a fenekem, kezdetben kellemetlen, de most ezt is kezdem élvezni. Hát tényleg egy ribanc vagyok. Mielőtt túl jó lenne ez is abbamarad.
-ÁGYHOZ, ÁTHAJOLSZ A TÁMLÁN ÉS VÁRSZ!
Várok, matatást, csilingelést hallok a háttérben. Odalép hozzám és elkezd felkészíteni, bokára bokabilincs, rögzítés az ágylábhoz, csuklókra csuklópánt, rögzítés ágyszélhez. Ki vagyok kötve, nem sok mozgásra van lehetőségem.
-AKKOR TUDD MI VÁR RÁD. KIPRÓBÁLJUK A PÁLCÁT ÉS A KORBÁCSOT. AZ EDDIGI VISELKEDÉSED ALAPJÁN NEM NÉZEK KI BELŐLED TÚL SOKAT, SZÓVAL KAPSZ HÚSZAT PÁLCÁVAL, TIZENÖTÖT KORBÁCCSAL. VISÍTHATSZ MEGENGEDEM, ÚGYSE HALL A KUTYA SEM.
Megrémülök, újra zokogok.
-INDUL!
Már az első csapásnál sem kímél, lecsap erősen, fáj, éget. Majd záporoznak az ütések, üvöltök, vonaglok, de hamar vége.
-JÓ, JÖN A KORBÁCS, FGYELJ!
Suhan az első, fáj nagyon, vinnyogok, mint egy kismalac, szeretnék kiszabadulni, nem megy. A csapások lassan, de határozottan jönnek egymás után. Vonaglok, kérlelem hagyja abba, semmi, jönnek tovább. Már értelmetlen szavak hagyják el a számat, de Úrnőm csak nevet és folytatja, a tízet már túlléptük. Majd végre vége, de én csak visítok tovább, vergődöm. Úrnőm figyel és hangosan nevet.
-NA VÉGRE RIBANC, FELIZGATTÁL. DE IDEJE, HOGY MEGDUGJAM A SEGGED.
Elmegy felcsatol egy közepes méretű műfarkat. Meg is mutatja nekem, hát az eddigi farkaknál amikkel találkoztam nagyobb és anált még nem is próbáltam senkivel.
-AMIÉRT ILYEN ÖRÖMET OKOZTÁL SZENVEDÉSEDDEL, CSAK EKKORA MÉRETŰ FASZT KAPSZ, PEDIG TUDOD MEGÉRDEMELTED VOLNA A LEGNAGYOBBAT, AZZAL RENDESEN MEGGYÖTÖRTELEK VOLNA. NA MINDEGY,… JA ÉS KAPSZ HOZZÁ SIKOSÍTÓT.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm… - mondom kisírt arccal.
-SZERENCSÉD, HOGY MEGKÖSZÖNTED! NA LAZÍTS, ÉLVEZNI FOGOD! A RIBANCOKNAK ÉLVEZNI KELL, HA SEGGBEKÚRJÁK ŐKET!
Folyt.köv?