Kontrol 2

Belépve sült hús illatát érzem. Felgyorsul a szívverésem, hát itt van! Ösztönösen kapcsolnám a villanyt, és már mennék köszönteni, de a mozdulat közben megtorpanok. Nem lehet. Levetkőzöm bugyira, törökülésben elhelyezkedem, beállítom az órát. A földet nézem. Gyűlölöm ezt az utasítást, mert minden másodperc a közös időből vesz el. Mintha minden porcikám hallgatódzna, próbálom kitalálni épp mit csinál. Biztosan hallotta, hogy megérkezem, nyikorog az ajtó, de nem jött ki hozzám. A zárt konyhaajtó alatt kiszűrődő fényben látom, hogy a karomon felállnak a pihék. Hideg van, beledidergek, biztos szellőztetett. Mikor telik már le a fél óra? Izgek-mozgok, szabadulnék, pedig csak a szava köt, hogy nyugton maradjak. Meg az, hogy nem akarok csalódást okozni neki.
Elönti a fény az előszobát, ahogy az ajtó kinyílik. Közeledő léptek, megáll fellettem. Istenem, annyira felnéznék, abba a férfias arcába! Mostanában szakállt és bajuszt növesztett, jól áll neki a vöröses szőrzet, passzol a szürke szemeihez és a vörösesbarna hajához. Nem szól semmit, én csak a papucsát látom. Mozdulatlan vagyok, kihúzott háttal, ne találjon semmi kivetnivalót. Leül elém törökülésben, de nem érint meg. Hálás vagyok a közelségéért, a csend meghitten vesz körül minket. Megnyugodom, így bármennyi időt kibírnék, hogy itt van velem.
A telefon rezegni kezd, az Uram kapcsolja ki. Megfogja a kezem együtt állunk fel. Mosolyog és megölel.
- Ügyes voltál, Pihe, büszke vagyok rád! Sokat fejlődtél. A hét elején még a karomba futottál volna, igaz?
- Így van, Uram.
Megsimogatja az arcom, majd a hajamba markol, hátrafelé húzza a fejem, hogy a vad csókja közben ellent kell tartanom, ha érezni szeretném az ajkait. Levegő után kapkodom, mire elenged. A fenekemre csap.
- Menj használd a mosdót és zuhanyozz le. Utána gyere a konyhába!
Engedelmeskedem. Minden tagom átmosom, így is csupán öt perc kell, hogy tiszta legyek, törölközéssel együtt. Sietek. Meztelenül megyek át a konyhába, csupán egy házi papucs van rajtam, hideg a csempe, úgyhogy kell. A konyhában a helyemre térdepelek, a kis szőnyegre az ajtó mellett, hátra tett kézzel, várom az engedélyt, hogy felállhassak. Nem nézek fel. Múlnak a percek, hallom, hogy terít, de már tudok türelmes lenni.
- Gyere, Pihe!
A székre mutat, vele ehetek ma este az asztalnál! Jutalom és kiváltság ez, nem mindig érdemelem ki. Leülök és hátul összekulcsolom az ujjaimat. Az asztalon már ott gőzölög a két darab sült csirkecomb, krumpli körettel. Szed magának, de nekem még nem.
- Elutaltam a közüzemi számláidra a pénzt. Így, hogy eladtam a tévéd, sokkal kisebb a villanyszámlád. Gondolom az A kategóriás hűtő is segít benne, a régi vacak helyett.
- Igen, Uram, köszönöm, hogy segítettél.
- Hogy bírod, Pihe tévézés nélkül?
- Csinálok mást, Uram. Úgyis sok időt vittek el a sorozatok. Helyette olvasok vagy takarítok.
- Igen meg is dicsérlek a rendért.
- Szeretnék beiratkozni, Uram a városi könyvtárba. Az itthoni könyveim közül már majdnem mindet olvastam, Uram.
- Rendben, Pihe, mennyibe kerül?
- Ezer forintba, Uram.
- Mennyi készpénzed van?
- Ötszáz forint van nálam, amit még a múltkor adtál szabadfelhasználásra, Uram.
Az Uram előveszi a pénztárcáját, kivesz belőle ezer forintot, és leteszi az asztalra. Elkezd enni. Nézem a mozdulatait, ahogy jóízűen falatozik.
- Egyszerre maximum három könyvet kölcsönözhetsz ki, kettőt szabadon megválasztott témában, de egy címet én választok ki.
- Rendben, Uram.
- Az olvasási sorrendet te határozod meg.
- Köszönöm, Uram.
- Egyél, Pihe!
Csendben eszem, jól sikerült a vacsora, nem lepődtem meg, az Uram jól főz. Nekem hullámzóbb a teljesítményem ilyen téren, de már rengeteget fejlődtem, ahhoz képest, hogy a megismerkedésünk idején a főzés tudományom csúcsa a rántotta volt.
- Van olyan program, Pihe, amin részt szeretnél venni a jövő héten?
Elgondolkodom.
- Jó lenne találkozni Zsuzsival.
- Akinek vőlegénye van?
- Igen, Uram.
- Megbeszélhetsz vele egy találkozót, megihattok egy kávét, vagy akár moziba is elmehettek, amit szeretnétek.
- Ő egy színdarabról mesélt, amit megszeretne nézni velem.
- Melyik nap lenne a darab?
- Ezt még megkérdezem tőle.
- Rendben az engedélyt megadom.
- Köszönöm, Uram.
Befejezzük az étkezést, csak int, hogy szedjem le az asztalt. Elmosogatok. Most jön az igazán izgalmas része az estének.