Ismerkedés az Urammal! 2. rész

Pár lépés volt csupán Nick, a szex bolt tulajdonos irodája, de az alatt a pár lépés alatt átvillant az agyamon, hogy milyen rég óta vágyom arra, hogy legyen valaki, aki leigázzon, uralkodjon rajtam, s ugyan akkor szeretetet, biztonságot nyújtson.
Valaki aki felkorbácsolja az idegszálaimat, aki képes arra, hogy a gerincvelőmben futkosó hangyák, földön túli táncot járjanak, s rezgésükkel minden létező sejtem orgazmizáljon.

Volt pár próbálkozásom. Voltak emlékezetes pillanataim. De valami mindig hiányzott. Valami ami hamar véget vetett a BDSM szellemében létrejött kapcsolataimnak.

Nick számára a kérésem, hogy próbáljuk ki megvásárlás előtt a korbácsot, felhívás egy BDSM keringőre. Ő elfogadta a táncba hívásomat, azaz hajlandóságot mutat, eme irányzat iránt. Sejtettem én, hogy aki a szexuális kultúra kézzel fogható eszköztárát gazdagítja, értékesíti, nem lehet idegen számára a szadizmus.

Az iroda, ahová Nick vezetett, nem volt túl nagy. Egyszerű, fekete és fehér színek domináltak. Fekete polcok, pár dosszié, fekete asztal, kényelmes, amolyan főnöki bőrfotel.
Nick becsukta az iroda ajtaját.

- vetkőzzön le derékig - mondta ő, s kivette a kezemből a korbácsot.

Hu, tényleg nem vagyok normális, - kavarogtak a gondolataim, - hiszen ez nem volt a mai napi terv része. Csak annyi volt, hogy belépek az üzletbe s megnézem közelebbről álmaim férfijét.

S lám, most itt áll előttem, korbáccsal a kezében. Mint egy mexikói filmsorozatbeli ültetvény tulajdonos. Én meg, mint egy szerencsétlen szolgáló lány aki vétkezett.

A lehető leglassabban igyekeztem kibújni a pulcsimból, s gondolatban tovább ostoroztam magam.
Legalább a szebbik melltartómat vehettem volna fel. Nem ezt a sok mosást megélt, valamikor hófehér, most vízkőfehér, teli kosaras, tartásában megroggyant kebeltartót.
Ha haza megyek, az lesz az első, hogy kidobom.

Nick kivette a kezemből a pulcsit, s letette a szék támlájára.
- Melltartót is le kell vennie kedves Éva! – mondta
- Azt nem szeretném. – mondtam én. – A korbács kipróbálásához pont elég ennyire levetkőznöm. – magyarázkodtam. S különben is, én az Ön vevője vagyok. S tudja Nick, a vevőnek mindig igaza van. – poénkodtam.

- Ez igaz! Viszont a korbács az én kezemben van - mondta, miközben magasba emelte a korbácsot. - Forduljon az ajtó felé!

Nem értettem, miért kell az ajtó felé fordulnom. Az asztal pont jó lett volna támasztéknak.
Ahogy sarkon fordultam, akkor láttam, hogy az ajtó belső lapjára egy András kereszt van felrögzítve.
A meglepetéstől ismét tátva maradt a szám.
- Tegye a kezeit a bőrbilincsekbe, hogy rögzíteni tudjam.

Nem ismertem Nicket, de valami azt súgta megbízhatok benne, így hát magasba emeltem a két karomat, széttártam. Miközben Ő rögzítette a kezeimet, feltettem magamnak a kérdést.
Mi történhet velem? Megkorbácsol? Hisz erre vágyom évek óta. Most legalább megtudom milyen érzés az, amikor nem csak maszturbáció közben képzelgek a korbácsolásról.

Nick beletúrt a tarkómnál a hajamba, erősen összefogta, kicsit összesodorta, és a vállam fölött előre dobta.
- hogy ne lógjon a hátára – mondta Ő.

Ahogy a keze megérintette a tarkómat, lúdbőrözött a hátam a kíváncsi izgatottságtól. Érintése, meleg és határozott volt.
Alig vártam, hogy rám üssön.
Hallottam a korbács lendülésének suhogó hangját, majd a hátamhoz csapódva, enyhe csípés sorozatokat éreztem.
Nick óvatos volt, elsőre nem ütött nagyot. A második és a harmadik ütés is hasonló volt. Gyakran viszket a hátam, a városi klóros víz miatt. Kellemes volt a lapockámnak.
Maga a szituáció, hogy ott állok előtte, a kezeim rögzítve, s az Ő kezében pedig korbács, felizgatott.
Vágytam volna az erősebb ütésekre. Annyira vágytam a fájdalomra, hogy kezdtem feszült lenni a hiányától.
- Nick, kérem , üssön erősebben – suttogtam könyörgőn.
Ő odalépett hozzám, és a fülembe súgta.
- Ennél erősebb ütés a kedves vevőnek, nem jár! S a vevő szót nyomatékosította.
- Kérem, üssön úgy, mintha az alárendeltje lennék !
- Mintha a ribancom lenne? – kérdezte

Elgondolkodtam. Nem szeretem a ribanc kifejezést. S a szinonimáit sem. Lassan betöltöm az 50. esztendőmet. Eddig csak a tisztességes asszony szerepét osztotta a sors rám.
Hát most legyek ribanc? Tépelődtem magamban.
- Igen, mintha a ribanca lennék. – feleltem halkan.
- Könyörögjön! – mondta, miközben a tarkómnál összeszorította egy csomóban a hajamat, és erősen hátrafeszítette a fejemet.
- Könyörgöm Uram! - nyögdécseltem ki a szavakat.
- Mi vagyok én magának kedves Éva? -kérdezte
- Ön az én Uram! – mondtam még mindig halkan.
- Hangosabban!
Nem ment könnyen a megismétlés, s talán nem is mondtam hangosabban, de Nick, mint az Uram, megszánt, s elengedte a hajamat. Hátra lépett, egymás után ütött három akkorát, hogy magfeszült a hátam, s hangosan felnyögtem.
Majd ismét a hátam mögé lépett . Lecsatolta a kezeimet, s a hátam mögött összebilincselte, majd a bőrfotellel szembe állított. Elém lépett, s a lehajtott fejemet, felemelte.
- Engedelmeskedni fog? - kérdezte
- Igen Uram! – válaszoltam.
Nagyon zavarban éreztem magam.
- Rendben. – mondta, miközben lágyan megérintette az arcomat. Az ujjai hamar megtalálták, a vastag húsos számat.
- Nyissa ki a száját! – mondta.
Én engedelmeskedtem. Két ujját tolta be a számba.
Nagyon élveztem. Nicknek igazán férfias keze van. Mutató és középső ujja is majdnem hogy beterítette a belső arcomat. Lassan végigpásztázta a nyelvem tetejét. Ujjait betolta a nyelvem alá is.
- Térdeljen le elém! – mondta, miközben elkezdte kigombolni a nadrágját.
Pillanatok múlva a pénisze ott meredezett előttem.
Ámulattal néztem a csodálatos hímvesszőt.
A színe, mint az érett tearózsa, az illata a kamasz korom fülledt nyári éjszakáit idézik fel, vastagsága és hossza tökéletes, mintha pont az én összes ajkaimra teremtették volna.
Nagyot nyeltem.
Alig vártam, hogy a számba vehessem.
Ő, miközben leült a bőrfotelbe, egyik kezében a korbácsomat tartotta, amit már eldöntöttem, hogy nincs mese, meg kell vennem. A másik kezével a hajamnál fogva, és a péniszére húzta a számat.
Miközben szoptam a gyönyörű farkát, a korbács bőr szálai bele-bele mardostak a hátamba.

Egy-egy erősebb korbács ütésnél, teli szájjal artikulátlanul fel nyögtem.
Ő ezt nagyon élvezte. Éreztem, hogy egyre jobban megfeszül az egész pénisze.
Nem tudtam teljesen a korbács általi élvezetre koncentrálni, mert féltem, hogy a számba élvez.
Még soha senki nem élvezett a számba.
Illetve egyszer egy illető. Szegényt majdnem lehánytam.
Oh, nem szeretnék most is így járni.
Aggódásom elhatalmasodott rajtam, egyre passzívabban szoptam.
Nick mintha megérezte volna, s az utolsó pillanatban eldobta a korbácsot, a másik kezével hátra feszítette a fejemet, s ráspriccelte az ondóját az arcomra.

Nagyot sóhajtottam, azt gondoltam, talán nem is szeret szájba élvezni.

Abban a pillanatban, ahogy kiegyenesítettem a fejtartásomat, és elkezdett volna lecsordogálni a sűrű ondó az arcomon át a nyakamra, megszólalt Nick mobiltelefonja.

Ő rám nézett, kielégülten rám mosolygott, s egy hátam mögött lévő ajtóra mutatott.
- Ott rendbe szedheti magát! – mondta.

Én lassan feltápászkodtam, s elindultam a mosdó felé. Azt ajtót résnyire nyitva hagytam, miközben megnyitottam a csapot, hogy le mossam az arcomat.

Tisztán hallottam Nick telefonbeszélgetését.

- Szia drágám, nincs semmi baj, csak elhúzódott a rendelés. – Persze, viszek tejet, ha más nem kell. Rendben. Puszi! - hangzott

A franca, gondolhattam volna, hogy egy ilyen tökéletes férfi nem lehet facér! Lehorgasztott fejjel jöttem ki a mosdóból.
Nick a kezembe nyomta a pulcsimat.

- Kedves Éva, a korbács az öné, tegye el. Ajándék.

Persze, - gondoltam, egy szopás volt az ára. Mi vagyok én? Kurva? Tettem fel a kérdést magamnak.
- Nem kell a korbács – mondtam - farok nélkül nem működik !

Nick mosolygott, s miközben kikísért, a kezembe nyomott egy telefonszámot.
- Igaz, hogy házas vagyok, de hosszú évek óta szeretnék egy olyan beállítottságú nőt, mint ön, kedves Éva. Gondolja át, hívjon fel, találkozzunk, beszéljünk! Számítok Önre!

Mondta, miközben azok a gyönyörű kék szemei beleolvadtak az én barna boci tekintetembe.