Az új gazda: I. rész

Körülbelül két éve éltem egyedül a lakásomban. Csupán futó kapcsolataim voltak, mióta ideköltöztem. Annak idején öt évig éltem együtt boldogan Ágival, de mikor a munka miatt költöznöm kellett, ő nem volt hajlandó velem jönni. A kapcsolatunk már, amúgy sem állt fényesen, és ez volt az a bizonyos utolsó szög.
Akkoriban gondolkodtam rajta, hogy mennyire jó lenne újra szinglinek lenni, s minél több csajt, minél jobban szereti egy éjszaka erejéig. A fiatalság utolsó nagy bulija a megállapodás előtt, így gondoltam erre, mikor Ági elhagyott.
Ági előtt is volt már két barátnőm, de sosem éreztem őket az igazinak. Ági tudott nekem valamit adni, ami egy ilyen speciális ízlésű férfinak, mint én, felbecsülhetetlen. Pontosabban talán én tudtam neki adni valamit, amit ő boldogan el is fogadott, s mióta nem volt, aki ezt elfogadja… Mondjuk úgy, hogy az elmúlt két évben nem találtam a helyem.
A heti nagybevásárlásba indultam, s ilyenkor mindig átkopogtam a szomszédba, ahol a nálam egy-két évvel fiatalabb Kata lakott. Nagyon jóban voltam Katával, szinte bármit meg lehetett vele beszélni, és érdekes módon sosem jött fel, hogy összejöhetnénk. Egy fejjel alacsonyabb volt nálam, szőke és egy nagyon pici felesleg a csípőjén, ami szerintem csak jól állt neki.
- Hello Szomszéd! – köszöntött.
- Szia! A boltba megyek. Nincs szükséged hirtelen valamire.
- A legjobbkor. Ha két jobbféle édes bort tudnál hozni, azért mondanék egy köszönetet.
- Neked bármit. Ajándékba lesz?
- Nem. Egy régi barátnőm jön ma, és vele fogunk borozgatni kicsit. Aztán, amint tele ittuk magunkat, elmegyünk a volt barátomhoz és lenyúljuk a kocsiját.
- Még mindig, ennyire ki vagy akadva? – nevettem.
- Rosszabb dolgot is tennék vele, de azért büntetnek.
Elmentem bevásárolni, és körülbelül két óra múlva visszaérkeztem. Lepakoltam a lakásomba a cuccokat, majd átvittem a két bort. Kata nagy örömmel fogadott, és behívott. A nappaliban egy magas, barna hajú, szemüveges lány üldögélt a kanapén.
- Szia! Te vagy a szexi szomszéd? – vigyorgott.
- Szia. Dehogy. Csak az ikertestvére vagyok. – béna poén volt, de tetszett neki.
Bemutatkozott, s kiderült, hogy Nórának hívják. Szép volt, bár kicsit csapzott, mivel egy órát sétált a jó nyári melegben.
- Egy órát sétáltam ebben a jó nyári melegben. Egész nap a vonaton ültem szét a seggem, aztán ide érek, megveszem jó áron a villamosjegyet, majd száz méter után lerohad alattam a villamos is. Ekkor mondtam, hogy nem érdekel. Akkor sétálok. De gondolhattam volna, hogy száz fokban az egy óra többnek fog tűnni. Legalább a régi cipőmet lecseréltem volna előtt. Úgy fáj a lábam, mintha egész nap kalapáccsal ütötték volna a talpam.
- Megmasszírozzam? – csúszott ki ösztönszerűen a számon egy vigyorral kísérve, s már ott is voltam előtte, de ő visszahúzta a lábait.
- Isten őrizz! – nevetett – Mármint ne érts félre. Jól esne, de nem éppen illatoznak most.
- Ugyan. – mondtam, s az ölembe kaptam őket, és meg is szagoltam a sötétkék zoknikat. – Csodás az illatuk. Mivel mosod őket?
- Nem vagy normális. – nevetett fel. – Izzadsággal. Jó sok izzadsággal.
Kata csak mosolygott a sarokban
- Istenien masszíroz Nóri. Hidd el nekem. A legjobb szolgám. – mondta, miközben rám kacsintott.