Álmodtam...?! 2.rész

Miután hatalmasat élveztem, sem a tempón, sem a mélységen nem változtatott. A kéjtől láncaimba kapaszkodva dobáltam a testem. Hihetetlen, fantasztikus érzés volt. Ziháltam, kiabáltam az élvezettől. Azt is csak jó pár pillanat múlva vettem észre, hogy már nem mozgatja bennem a kezét, de még nem vette ki.
Miután kicsit sikerült lenyugodnom, kezét kivette lüktető forró puncimból.
Nem akartam, nem esett jól. Akartam hogy folytassa, de tudtam, ha a kezdet ennyire jó, akkor a folytatás se lesz rosszabb.
Teljesen elfelejtettem hogy az elején a melleimet megkötötte. Biztosan már teljesen lilák – gondoltam. Miután hallottam hogy leveszi a kesztyűt a kezéről, csak a zenét lehetett hallani. Lefeküdt mellém és csak úgy voltunk. Nem mondott semmit, hosszú percekig némaság.
Jól vagy?!- hangzott végre a kérdés. Teljesen mindegy lett volna mit mondd csak halljam a hangját. Nagyon örültem a kérdésnek. Elmosolyodtam és egy remekül választ sikerült kinyögnöm. Még kicsit mélyebben és gyorsan vettem a levegőt, de már nem volt annyira vészes.
Köteleimtől megszabadított, de a szemem még mindig bekötve volt. Örültem, hogy a kezeimről lekerül a kötél. Már kissé kényelmetlen volt. Letettem magam mellé.
Közelebb feküdt hozzám. Már éreztem, hogy nincs rajta sem ruha. Ez kifejezetten jó érzéssel töltött el. Egyik kezével a hasam kezdte el simogatni. Egyre feljebb, de nagyon lassan haladt.
Mikor elérte a melleim és hozzáért egy kegyetlen fájdalom fogott el. Nagyon fájt, ahogy hozzáért. Belemarkolt, megszorította, és a kezében tartotta. Fájt a szorítása, de valamiért mégis élvezettel töltött el.
Végül megenyhült. Szorítása megszűnt és a melleimet szorító kötelektől is megszabadított. Ez sem volt fájdalommentes, de megkönnyebbültem. A szemem még mindig letakarva és ő mellettem. Gyengéden simogatta melleimet, hogy lenyugodjak, vagy csak tetszett neki. Nem tudom. Mindenesetre nagyon jól esett a gyengédsége. Nagyon vágytam arra hogy viszonozzam a törődését. Meggondolatlanságomban a kezem elindult szerszáma felé. Kemény volt. Nagyon izgató. Örömöm hogy érezhettem nem tartott sokáig. Rögtön levette kezem kőkemény farkáról – Ezt nem engedtem meg! – szólt hozzám és tudtam, most jön a büntetés.
Kezeimet összekötötte. Az ágyról felállított és egy oszlophoz kötött. A lábaimra terpesztő rudat tett. Nagyon felizgatott, hisz ilyen még sohasem fordult elő velem. Minden érzés teljesen új volt. Azt nem értettem saját magamban, hogy ha tudom, most fájni fog, miért is van az hogy teljesen benedvesedett a puncim?! Elmélkedésem nem tartott sokáig. Keze máris megérezte nedvességem. Azonnal csipesz került rá. Felszisszentem, de még mindig élveztem a helyzetet. Aztán valami mást éreztem. Csak sejtettem, de mikor a melleimhez ért, tudtam, ez bizony korbács. Végigsimogatta vele a testem. Féltem. Még sosem éreztem. Nem tudtam mennyire fog fájni, vagy hogy ő mennyire fogja erősen suhintani. Megint csak nem volt időm sokáig gondolkozni, máris elért az első ütés. Aztán a második, a harmadik….a sokadik. Furcsa érzés volt. Élveztem is, fájt is. Nem tudnám pontosan megfogalmazni. Nyögtem, kiabáltam. Ért mindenhol. A melleim, a hasam, a combjaim, és néha- néha bizony a csipeszes puncim is elérte. Az nagyon fájt. Mikor már kezdett kellemetlenné válni – Kérlek nee! Sajnálom! Nem akartam engedély nélkül hozzád érni! – Rendben! Még néhány ütést kaptam aztán vége volt. Hallottam, ahogy leteszi, majd odalép hozzám. Átölelt, elkezdett simogatni. Az arcomat gyengéden megfogta és egy csókkal jutalmazott. Mennybe jutottam azonnal, hisz már erre is rég vártam. Még nem csókolt meg ezelőtt soha. Közben eloldozta a kötelet ami a kezeimet a fejem fölött tartotta. Megszabadított a rúdtól is. Visszakísért az ágyhoz. Négykézláb állított. Hátulról elkezdett játszadozni a csipeszekkel amiket büntetésem elején kerültek fel rám. Reméltem hogy ezek most lekerülnek. Nem bírtam sokáig elviselni. De ahelyett hogy megszabadultam volna terheimtől inkább még kerültek rám. Minden újabb csipesz elől próbáltam kitérni, de mind hiába. Egy rövid időn belül kitérésem már neki sem tetszett. Egy újabb csipesz, egy újabb kísérlet az elkerülésére és máris csattant a keze fenekemen. Váratlanul ért, nem számítottam erre – bár titkon reméltem hogy megteszi.
Mikor már nem került fel több csipesz, hallottam amint kimegy a szobából. Megint egyedül hagyott.
Most akkor ennyi? Így itt hagy? Ennyi volt? Most az lesz hogy ha ő úgy gondolja leveszi a csipeszeket és végeztünk mára? Ilyen gondolatok jártak a fejemben. Fájt, kellemetlen volt a csipeszek szorítása, mégis puncim megállíthatatlanul nedvesedett. Vártam a folytatást. És csak vártam, vártam, vártam, vártam ….
Hogy mi történt ez után?!…. folyt. köv.