A második Mónival 2. rész

Móni kb. 15 percet hagyott pihenni az ágyon. Ez idő alatt beszélgettünk. Igaz a felcsatist magán hagyta, ezért bíztam benne, hogy még-egyszer meg fog dugni. Bevallom ez a gondolat fel is izgatott, amit Móni észre is vett. Ekkor felállt, kezébe vette a nagyobb korbácsot, és rám parancsolt.
-Elég volt a pihenésből kutya! Leszállsz az ágyról és a sarokba állsz arccal a falnak! Megértetted?!
-Igen is Úrnőm.
És miközben szálltam lefele az ágyról a parancsát nyomatékosítva egy hatalmasat rám csapott a korbáccsal ami nagyrészt a hátamat érte, ezért a fájdalomtól hirtelen megfeszültem és hatalmasat nyögtem. Ekkor megint lecsapott és két hatalmas ütést mért rám újra. Nagyon erősek a csapásai. De tudtam, hogy ha nem sietek, akkor újra és újra lecsap a korbáccsal. Ezért igyekeztem a sarokba. Miután beálltam a sarokba, odajött mögém, a rajta lévő vibrit oda tolta a zárt combomhoz, és a hajamnál fogva hátra húzta a fejem és a fülembe suttogta, hogy
-Azt ügye tudod, hogy most még csak a késésed miatti büntetésed szenveded el.
-Igen Úrnőm. De az igazat megvallva, csak ekkor tudatosult bennem, hogy az nap még többször fogok fájdalmat elszenvedni.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy ha az előző büntetésed fájt, akkor most az elkövetkezőkben igen csak szenvedni fogsz. Mert az csak a bemelegítés volt.
-Igen is Úrnőm. Mondtam neki remegő hanggal.
-Helyes!
És abban a pillanatban ahogy ezt kimondta, előre lökte a fejem. Ekkor már egy kicsit féltem, mert nem tudtam mit akar velem csinálni, de sok időm nem volt ezen parázni, mert rám parancsolt újra.
-Tedd tarkóra a kezed, és nyomd ki a segged! Ha elmersz mozdulni, plusz büntetést kapsz.
Miközben felvettem a kért pózt már a fogaimat összeszorítva vártam. De nem kellet sokat, mert ugyan is a korbáccsal elkezdett fenekelni. Felülről lefele csapot le. Nem tudom pontosan meddig, de kb. 2 percig folyamatosan korbácsolt. Igaz a fájdalomtól, többször elfordítottam a seggem, vagy leguggoltam. Ekkor a a hátamat verve parancsolt vissza az előző pózba. Mint utólag kiderült tizenháromszor mozdultam el, vagy guggoltam le. Miután befejezte a korbácsolást, mögém jött és hátra bilincselte a kezem, majd hanyatt le kellett feküdnöm az ágyra. Ezután oda jött az ágyhoz és a bokámat a combomhoz kötözte, a combomat pedig a testemhez. Utána egy madzaggal elkötötte a herémet.Mellém térdepelt, kezében egy tálka a tálkában fa ruhacsipeszek, és megkérdezte, hogy -tudod hányszor mozdultál el az előbb?
-Nem Úrnőm.
-Tizenháromszor. És 13 db csipeszt helyezett el a herezacskón és a farkamon. Ezután a gyertyát vette a kézbe, meggyújtotta, fölém állt és elkezdte csepegtetni a forró gyertyaviaszt a farkamra és a herezacskómra. De az égető fájdalom hatására ekkor elkezdtem ficánkolni, de nem sokáig, mert visszataposott az előző pózba és lábaival úgy beszorított, hogy nem tudtam nagyon mozogni, így folytatta a gyertyaviasz csepegtetését. Ekkor már igen csak nyögtem, volt, hogy felkiáltottam. Végül elkezdtem könyörögni.
-Könyörgöm Úrnőm! Ez nagyon fáj! Könyörgöm Úrnőm! Hagyd abba!
Nem tudom, hogy a könyörgésem miatt vagy csak megunta, de abba hagyta. Igaz, a farkam a herezacskóm és a rajta lévő csipeszek, már pirosak voltak a gyertyaviasztól.
Ezután leszállt az ágyról, A zokniját levette, gombócba gyűrte, majd a számba tömte. Majd mondta nekem.
-Nem akarom hallani szánalmas könyörgésed.
Majd jobb kézbe vette a kisebb korbácsot, a másik kezével megfogta erősen a lábam és elkezdte leverni a gyertyaviaszt és a csipeszeket. Hatalmasakat, nagyokat ütött. Nagyon fájt. Akárhányszor próbáltam elfordulni, abban a pillanatban visszafordított és korbácsolt tovább addig míg le nem verte az összes csipeszt és a gyertyaviasz nagy részét. Mikor abbahagyta, akkor már azt hittem, hogy befejezte büntetésem, de tévedtem. Mert ugyan is megfogta a dildót, bekente egy kis síkosítóval, majd úgy ahogy voltam minden tágítás nélkül beerőszakolta a seggembe amit tövig be is nyomott. Ez nagyon fájt és miközben erősen nyögtem a fájdalomtól, kinyomtam a zoknit a számból. De ahogy kiesett a számból a zokni, akkor Móni így szólt.
-Kiköpöd a zoknimat?! Nem szégyenled magad? -és abban a pillanatban visszanyomta a zoknit a számba, miközben a másik kezével folyamatosan nyomta belém a dildót. Miután a zoknit visszatömte megfogta a nagy kemény fekete paskolót,(amit én készítettem,) elengedte a dildót, majd elkezdett fenekelni. Ezzel már nem ütött akkorát, de elég erősen ütött, hogy azt az égető fájdalmat amit ezzel az eszközzel tud okozni igen csak érezzem. Meg még pluszban ott volt a dildó, amit folyamatosan ütött vissza a seggembe. Nem sokáig vert így de elég ideig, hogy forró legyen és elég piros a seggem. Mikor befejezte, oldalra fordított szétkapcsolta a bilincset, majd így szólt.
-Nem eshet ki a dildó a seggedből, mert különben plusz büntetést kapsz még. Egyből odakaptam a seggemhez, nehogy kiessen a dildó, tartva az esetleges újabb veréstől, tartottam magamban. Közben Móni eloldozta a lábaimat is. Majd megint a nagyobb korbácsot a kezébe vette, és a forgószékbe ült.
-Ezzel letudtad a késésed miatti büntetést.
-Gyere ide! -Parancsolt rám. Odamentem.
-Térdelj le! Letérdeltem. Ekkor odanyújtotta jobb lábfejét.
-Csókold meg Úrnőd lábát! Csókra hajoltam, megcsókoltam gyönyörű lábát, majd a korbáccsal a hátamra csapott.
-Dugd magad közben! Elkezdtem magam dugni, és újra megcsókoltam a lábát Úrnőmnek.
Ezután a másik lábát tartotta oda, amit úgyszintén megcsókoltam. Majd a két lábát a szék két kartámlájára tette és így szólt.
-Nagyon ügyes voltál, ezért megengedem neked, hogy kinyalj, miközben dugod magad.
Ekkor nagy mosollyal az arcomon mondtam neki.
-Köszönöm Úrnőm. Odahajoltam csodálatos puncijához, majd elkezdtem nyalni. Ezt a részét már élveztem. Én dugtam magam, közben Móni mézédes punciját nyalhattam. Imádom őt nyalni. Együttléteink egyik legcsodásabb része amikor Mónit nyalhatom. Csak nyaltam és faltam mézes csuprát mikor megfogta a fejem. Elkezdte enyhén szorítani a puncijához. -Nem sokára élvezni fog. Mondtam magamban. Nyaltam tovább, mikor egyszer csak, Igen! Elélvezett! Most de finom. Nem tudok betelni vele. Annyira édes Móni puncija ilyenkor.
Miután kinyaltam, nagy mosollyal az arcomon ránéztem Mónira.
-Köszönöm Úrnőm.
Felállt a székből. odébb ment, majd azt mondta.
-Úgy látom most te nem élveztél el. Nagyon helyes. Ülj a székre a dildóval a seggedben, és pihenhetsz megint egy kicsit.

Ezzel a két büntetéssel tettem jóvá a 7 perces késésemet. Tudtam, hogy ezután jön az amiért engem oda rendelt magához. De ezt a következő részben majd megírom nektek.