A lecke 2 (második verzió:)

Szemem sarkából láttam, ahogy közelebb lépsz, és hátrarántod fejem.
-Tudod mi a baj kis szuka?! Hiányzik neked, hogy valaki móresre tanítson, hogy tudd hol a helyed!-Ez a hang megrémisztett.-De majd én engedelmes kis szub ribancot faragok belőled! Megértetted?!
-Igen, Uram!-szinte suttogtam a szavakat.
-Nem hallom!
-Igen, Uram!-mondtam egy leheletnyit hangosabban.
-Azt hiszed bármit megengedhetsz magadnak?
-Nem, Uram!-Testem reszketett, fájtak a szavaid. De megérdemlem, miért nem tudtam nyugton maradni.
-Jobb lesz ha ezt tudatosítod magadban! Miután ettünk megkapod a büntetésed! Rajta, igyekezz!-ezzel elengedted hajam. Bőszen serénykedni kezdtem, miközben tekinteted kísérte mozdulataim. Épp a tojásokkal foglalatoskodtam, mikor mögém léptél. Erre összerezzentem, de csak egy kötényt akasztottál nyakamba, hátul megkötötted, majd leültél az asztalhoz. Pár perc múlva követtelek, és két tányéron letettem az asztalra az ennivalót.
-Vedd le a kötényt!-Levettem a kötényt, és leültem veled szembe. Csendben ettünk, éreztem a belőled áradó dühöt.
-Menj, és feküdj az ágyra!
-Igen, Uram!
A szobába érve lefeküdtem az ágyra, és azon tűnődtem mi fog történni. Pár perc múlva meghallottam közeledő lépteid, és beléptél a szobába. Kezedben egy bilincs, és két kisebb kötél. Az ágyhoz léptél, és kezeim egymás mellé téve az ágytámlához bilincseltél. Majd következtek lábaim. Széles terpeszbe kényszerítettél, és az ágyrácshoz kötözted bokáim, Izgató volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben feküdni mustráló tekinteted előtt.
Vártam, hogy majd megérintessz, ám csalódottságomra nem tetted.
-Gondolkozz rajta, hogy kell viselkednie egy jó szubnak-mondtad. Hátat fordítottál, és kiléptél az ajtón. Néztem távolodó alakod, és csak remélhettem, hogy hamarosan visszatérsz. Ám nem így történt. A percek lassan teltek, miközben minden pillanatban vártam, hogy belépsz az ajtón. Fülelni kezdtem, hátha hallok valami árulkodó neszt, de nem, síri csend volt. Csak saját légzésem hallottam. Ahogy ott feküdtem, eszembe ötlöttek Uram szavai. „Gondolkozz el rajta, hogy kell viselkednie egy jó szubnak.” „Egy jó szubnak”, ismételgettem magamban. Hirtelen ajtócsapódás riasztott gondolataimból. „Csak nem elment? És ha elment vajon mikor jön vissza? Csak nem hagyott magamra. Vagy mégis? Esetleg jött valaki? Ha igen, nő vagy férfi? És vajon behozza a szobába?” Bíztam benne, hogy nem hívott valakit. Na jó, ha egy Domot hívott az még talán tetszene is. De lehet egy Dominát, és ketten akarnak uralkodni felettem. „Na nem!”, gondoltam. Uram tudja, hogy azt nem szeretném. De lehet pont ezért. Lehet, hogy így akar megbüntetni. Cikáztak fejemben a gondolatok. Majd újra ajtócsapódás. Vagy Uram tért vissza, vagy elment a vendége, avagy még valaki csatlakozott.
Úgy döntöttem nem morfondírozom rajta, csak figyeltem, füleltem. "Már pisilnem is kell", futott át az agyamon.
-Jó reggelt kis szukám!
Összerezzentem, ahogy hirtelen meghallottam a hangod. Az ágyhoz léptél, és leültél mellém. Ujjaiddal simogattad arcom. Már nem tűntél dühösnek. Élveztem ujjaid érintését, amely haladt lefelé. Nyakam, melleim, hasam cirógattad.-Nos, mire jutottál, Cicus?-kérdezted szemembe nézve.
-Nagyon hosszúnak tűnt ez az idő, Uram.
Elmosolyodtál, és éreztem, hogy már nemcsak simogatsz. Körmeiddel finoman karcoltad bőröm.
-Hát nem élvezed a helyzetet?-Ujjaid kínzó lassúsággal haladtak mind lejjebb és lejjebb, ám hasam aljától minduntalan felfelé vetted az irányt. Türelmetlenkedő pillantást vetettem rád, és így szóltam.
-Ez kínzás.
Újra mosoly terült szét arcodon.
-Valóban? És ezt milyen szóval írnád le?
Oldalamra siklottak ujjaid. Megborzongtam. Majd ujjaid felfelé haladva elérték hónaljam. „Jaj ne”, gondoltam.
-Uram…-kezdtem a nevetés határán. Ám most már tényleg csiklandoztál, és isméét tudatosult bennem mennyire ki kellene mennem.
-Kér…kér…kérlek U…Uram…ne!
-Nem tetszik Cicus?
Hevesen ráztam a fejem.
-N…n…ne…nem. Be…be…bepisilek. Uram…
Végül Uram megkönyörült rajtam, és abbahagyta. Kimerülten, és hálásan tekintettem rá.
-Köszönöm, Uram!
-De ne hidd, hogy ezzel vége a büntetésednek.-Miközben ezt mondtad, levetted kezemről a bilincset, majd lábaimat is eloldoztad.
-Gyerünk pisilni!-mosolyogtál rám. Felpattantam, és a fürdőbe siettem. Be akartam csukni az ajtót, de Uram ezt megakadályozta. Döbbenten néztem rád.