Hórusz uralma alatt (2. rész)

Éppen gyümölcsöket falatozott a királyi pár, amikor Imhotep egy tucat katona kíséretében bevezetett egy csoport rabláncra fűzött ifjú lányt és fiút. Mindegyikük mezítelen volt.
– Felségek, íme, a rabok, akikben remélem, kedveteket lelitek majd – mondta Imhotep.
A fáraó és felesége alaposan végigmérték a fiatalokat, utasítva őket, hogy emeljék fel a fejüket.
– Kifejezetten kedvemre való leányokat hoztál a színem elé. Örülök. Mit szólsz a fiúkhoz, kedvesem – fordult a feleségéhez Dzsószer.
– Ígéretesnek tűnnek, két-három nagyon is – mondta olyan mosollyal a királynő, hogy a fiúkban meghűlt a vér.
– A szolgálók alaposan fürdessék meg őket, majd hozzátok be a nagyterembe mindet és kötözzétek őket Imhotep nagyszerű oszlopaihoz – adta ki az utasítását a fáraó.
Miután elköltötték az ebédjüket, majd felfrissítették magukat egy medencében megfürödve, hogy a szolgálók illatos olajokkal bekenjék testüket, a fáraó és hitvese a nagyterembe ment.
A kettesével, lábuknál és kezüknél összekötözött és az oszlopokhoz láncolt fiatal lányok és fiúk félve pillantottak a belépőkre. Nyolc fiút és hat lányt kötöztek meg. Imhotep meghajolt a fáraó előtt és kérdezte:
– Meg vagytok elégedve mindennel, felségek?
– Igen, maradéktalanul. Ezek az oszlopok is a te csodálatos nagyságodat dicsérik, drága barátom. Micsoda óriási találmányod az oszlop, nemcsak megtartja a palotát, de igazán nagyon izgalmas dolgokat is lehet mellettük csinálni. Kérlek, Imhotep maradj itt velünk, könnyen meglehet, hogy szükség lesz a büntetőképességedre, ha érted mire célzok – mondta kacér mosollyal a fáraó. Imhotep szintén kajánul elvigyorodott, majd azt felelte:
– A legnagyobb örömmel, uram. Tudod, hogy kérésed minden esetben parancs számomra, és én minden parancsodat a lehető legjobb képességem szerint teljesítem.
– Ezt el is várjuk tőled – kacagott fel a királynő. – De most már lássuk a friss húst. Nézd csak férjuram, milyen kis ártatlanok ezek a szűz lányok. Ugye azok vagytok mind? – fordult a feléjük. A fiatal lányok azonban csak lesütötték a szemüket és nem válaszoltak. Hotephernebti odalépett az egyik összekötözött párhoz, megragadta az alacsonyabb lány állát, felemelte, hogy a szemébe nézhessen, majd rákiáltott:
– Kis kurva, tudod, hogy érted, amit mondok! Basztál már valaha, vagy még szűz a pinád?
A lány megremegett, tudta, nem teheti meg, hogy válasz nélkül hagyja a királynőt, így félve, alig érthetően a következőket mondta:
– Soha nem ért még hozzám férfi, felség!
– És nő? Lány csókolt már meg téged? – kérdezte a fáraó felesége – ám válaszra sem várva a lány szájára tapasztotta ajkait, majd nyelvével szétfeszítve a lány ajkait, erőszakosan, vadul megcsókolta. A lány először próbálta elkapni a fejét, de a királynő akkor már mindkét kezével fogta a lány fejét és nem engedte el. Amint a nyelvévvel megérintette a lány nyelvét, majd elkezdte simogatni, „kergetni” a lány szájában a másik nyelvét, érezte, hogy fokozatosan alábbhagy a fiatal ellenkezése. Végül már elengedhette a fejét, miután érezte, hogy a lány is visszacsókolja őt. Mélyen a lány szemébe nézett:
– Na látod, így csókol egy nő, és most már te is tudod, hogyan kell csókolni. Így kell majd tenned a férfiakkal is, értetted?
– Megértettem – mondta a lány. A királynő azonban két ujjával megcsavarta a lány egyik mellbimbóját, aki erre felszisszent.
– Tanulj egy kis jó modort szuka! Úrnő a megszólításom, megértetted?
– Igen is, Úrnőm – felelte a lány.
A királynő ekkor a lány öléhez nyúlt, egész tenyerével rátapadt, miközben középső ujját feldugta a lány hüvelyébe.
– Hmmm… nem voltál még se nővel, se férfival, de azért nedvesedni nagyon tud a pinád egy kis csóktól is, úgy látom! Azzal felmutatta a férjének az ujját, melyről szép lassan csordogált lefelé a lány kéjének bizonyítéka. A fáraó szélesen elmosolyodott. A királynő azonban nem tágított a lány mellől:
– Szoktál magadhoz nyúlni? Majd újra rátette tenyerét a lány szeméremdombjára, ám ezúttal már két ujját is feldugva. A lány, kissé ziláltan véve a levegőt válaszolta:
– Csak megmosni szoktam magamat ott alul, semmi mást, Úrnőm.
Közben a királynő keze egyre jobban elmélyedt a lány vaginájában, aki erre már felnyögött. Hotephernebti a másik kezével a lány melleit fogdosta, időnként két ujjal összecsippentve a mellbimbókat, meg is csavarva azokat. A lány most már szinte megállás nélkül nyögött, levegőért kapkodott. A királynő három, majd négy ujjal ujjazta a lányt és kissé meghajolva bekapta az egyik mellbimbót, majd a másikat is. Finoman szopta, nyalta, majd nem teketóriázott és nem túl erősen, ráharapott az egyik bimbóra. A lány ekkor felüvöltött és hosszú másodpercekig rángatózott, kéjesen nyögdécselt.
– Hogy elélvezett a kis kurva! Igazán nagyon ügyes voltál kis feleségem – mondta szája szélét megnyalva a fáraó. – Úgy gondolod, jól előkészítetted?