Hórusz uralma alatt (1. rész)

Elviselhetetlen volt a forróság Szóthiszkor, az évkezdet napján. Ezen a napon érkezik vissza Ineb-Hedzsbe (Fehér fal - Memphisz) az uralkodó, akit valóságos istenségként tisztelnek a – Hápi (Nílus) által táplált – Fekete Földön, Kemetben (Egyiptomban). Több ezer városlakó, valamint a fáraó palotájának személyzete a palotakertben, és a palotakert kapuja előtti térségben várakozott. Már kora reggel óta gyülekezett a nép, hogy láthassa és üdvözölhesse a nagy fáraót.
Kivonult az őrség száz katonája és a palota bejárata, illetve a palotakert kapuja között – az út két oldalán –, egymástól egyenlő távolságra álltak meg, dárdájukkal tisztelegve. A távolban feltűnt a fáraó karavánját kísérő lovassereg, mely egyre nagyobb porfelhőt felverve közeledett. A palotából, egy tucat díszes öltözéket viselő férfi jött elő. Egyikük előrelépett a palotába vezető lépcsősor tetejére és kiáltott:
– Hajtsatok fejet Imhotepnek, ki első a rangsorban Alsó-, és Felső-Egyiptom királya után, Alsó-, és Felső-Egyiptom királyának kancellárja, pecsétőre és kamarása, herceg, Per-Aa főpapja, a látók legnagyobbika, orvos, a Nagy Ház felügyelője, palota-elöljáró, örökös nemesember, építész, legfőbb ács, szobrász és vázakészítő.
Ekkor a palota oszlopai közül előlépett Imhotep. Délceg magas férfi volt, kopaszra nyírt hajjal. Hasonlóan napbarnított bőrű, mint a többi kemetbéli ember. Díszes papi öltözéket viselt, fehér, testére feszülő felső ruhájának nyakrésze lazúrkövekkel volt ékesítve; redőzött szoknyája a térde alá ért, és egyszerű saru volt a lábán. Időközben belovagolt a palotakertbe a fáraó és kísérete, míg a teljes hadsereg a palotakerten kívül állt meg.
Imhotep messze hangzóan felkiáltott:
– Vessétek földre magatokat Dzsószer-sza Netjerikhet Nub-Ré (A Szent, Isteni testű, Arany Nap) per-aa (fáraó) előtt, ő Niszut-biti (Alsó-, és Felső-Egyiptom királya), Kemet ura! És hódoljatok felesége Hotephernebti előtt!
Imhotep és a mellette álló 12 főpap kivételével minden földi halandó hasra vetette magát. A fáraó és kísérete a palota lépcsősora elé lovagolt. Szolgálók rohantak a fáraóhoz és feleségéhez, hogy lesegítsék őket a lovaikról. Egy-egy magasabb és testesebb szolgáló a fáraó és felesége lovai mellett meghajolt, egy másik szolgáló négykézláb foglalt helyet az első szolgáló mellett, míg egy harmadik a földre feküdt, hogy így, a testükre rálépve, méltósággal – emberi lépcsőt igénybe véve – szállhassanak le a lóról az uralkodók. Közben kétoldalt egy-egy szolgáló fogta a fáraó, valamint ugyanígy a főfeleség kezét.
A fáraó kézen fogva vezette fel feleségét a palota lépcsőinek tetejére. A fáraó markáns arcú, középmagas termetű, sötétkreol bőrszínű, izmos férfi volt. Fején kék színű sisakot, mezítelen felsőtestén egy díszes, türkiz és lazúrkővel ékesített nyakvédőt viselt. Bőrből készült rövid, térd fölé érő szoknya volt rajta, egyszerű sarujának szíjait térde alatt kötötték meg. Felesége, Hotephernebti szépsége messze földön híres volt. Jóval világosabb volt a bőre, mint a többi emberé, és ráadásul szemének színe is elütött a kemetbéliekétől, hiszen égszínkék volt. Szemének kékségét még hangsúlyosabbá tette a feketén, vastagon megrajzolt szemhéja. Dús, húsos ajkai, valamint fedetlenül hagyott hatalmas bal mellének szintén húsos bimbója és nagy bimbóudvara önkéntelenül is kacér gondolatokra késztetett mindenkit, aki csak láthatta őt. Ráadásul csípőjének kellemesen kihívó ringása csak tovább erősíthette e gondolatokat, nem beszélve feszes fenekének látványáról. Azért volt még feltűnőbb mellének nagysága, mivel vékony, sudár termetű volt a királynő. Tunikája amúgy sem takart túl sokat, hiszen annyira vékony anyagból készült, hogy szeméremszőrzete is jól látszott.
Ahogy az uralkodói pár felért a lépcsősor tetejére Imhotep és a főpapok is mélyen meghajoltak előttük. A szolgálók ott teremtek a fáraó mellett és Imhotep kezébe adták az uralkodó jelvényeit. Az egyik szolgáló levette a fáraó fejéről a bőrből készült, kék színű harci sisakot, a heperest, és ezután Imhotep a kettős koronát (Alsó-Egyiptom vörös koronáját és Felső-Egyiptom fehér koronáját) helyezte a fáraó fejére. Ezt követően a fáraó hatalmi jelvényei között kivételes fontossággal bíró pásztorbotot, a heqatot nyújtotta át a fáraónak Imhotep, majd utána a korbácsot, a nehahát. Dzsószer a pásztorbotot jobbjába, a korbácsot bal kezébe véve a következőket mondta fennhangon:
– Egyiptom népe, álljatok fel és halljátok szavaimat! Kétszer áradt már Kemet fekete földjét tápláló Hápi, mióta elhagytam hadseregem élén Ineb-Hedzs városát. Legyőztem és szolgaságba vetettem az északi népeket. Birodalmam határait messzire kiterjesztettem, immár az egész Mafkat-félsziget Kemet része lett. Több ezer foglyot hozott a seregem, akik Ineb-Hedzs népének szolgái lesznek. Az intézők a következő napokban minden házhoz eljutatják a szolgálókat. Örvendjetek hát a nagy győzelemnek, mely tovább erősítette Kemet hatalmát.
A fáraó félrefordult és odaszólt Imhotepnek:
– Kérlek, parancsold meg a seregem vezéreinek, hogy a legszebb, fiatal foglyokat vezessék a nagyterembe. Legalább 5-5 fiatal szüzet, lányt, és fiút akarunk ott látni feleségemmel! Mindketten arra vágyunk, hogy egy laktató ebéd után kedvünket tölthessük a legszebb szolgáinkon… Ismered az ízlésünket, rád bízom a választást, de aztán ne csalódjak. Egy nagyon izgalmas, orgiával akarjuk megünnepelni a győzelmet!
– Azonnal teljesítem parancsodat, uram, királyom – válaszolta Imhotep és lesietett a lépcsőkön.