Egy régi történet 3.

Eljött hát a 3.,egyben az utolsó nap.
Reggel mikor felkeltem,te már fent voltál, s a számomra legkedvesebb boxeredben térdeltél az ágy mellett.
- Jó reggelt Úrnőm!
- Szia. -S lehunytam a szemem, s lustálkodtam még, mert nem volt kedvem felkelni, pedig már reggel 9 óra volt… s te csak térdeltél mellettem, vártál türelmesen. Majd pár perc elteltével megszólaltál:
- Úrnőm, mit óhajt reggelire? Szívesen elkészítem Önnek.
- Tojásrántottát uborkával.
Kimentél, s tetted a dolgod. Addig én is összeszedtem magam, felöltöztem, megfésülködtem stb.
- Úrnőm, a reggeli tálalva. - jelentél meg az ajtóban.
Rád tettem a nyakörvet, a pórázt, s kimentünk a konyhába.
- Éhes vagy? Szeretnél te is reggelizni?
- Igen Úrnőm.
- Akkor tessék, tettem eléd egy szelet száraz kenyeret, s egy tálkában vizet. Öröm volt nézni, ahogy lefetyeltél.
- Ha végeztél, tedd rendben a konyhát, a szobát, s öltözz fel.
- Indulásra készen állok, térdeltél elém csillogó, kíváncsi szemekkel.
- Hová megyünk úrnőm? – kérdeztél már az autóban.
- Anita barátnőmhöz. - szemedben ijedelem jelent meg. – Nyugalom, nem a boltba, hanem a lakására. – kissé megnyugodtál, de a szemedben továbbra is ott volt a kíváncsiság.
Mikor odaértünk, jó szolgához illően lábat csókoltál Anitának. Jutalmul egy bátorító mosolyt küldtem feléd.
- Fáradjatok be. - invitált minket barátnőm.
A táskámból elővettem egy nyakörvet, s egy csokornyakkendőt.
Nem tudtad,utóbbit miért….
Vetkőzz meztelenre, s térdelj le! – utasítottalak. Majd a nyakörvet a nyakadba, a csokornyakkendőt a faradra tettem.
- Úrnőm…- néztél rám meglepődve.
- Tessék?
- Ő ki?
Ekkor vettem észre, hogy Anita közben bevezette a szolgáját.
- Ő Anita szolgája. Együtt fogtok ma minket szolgálni.
- Értem Úrnőm. - mondtad ijedten lehajtott fejjel. S én csak mosolyogtam rajtad.
- Menjetek, készítsetek nekünk teát, s a nappaliba hozzátok! – szólt rátok barátnőm.
Mi közben a nappaliban leültünk, s a továbbiakat beszéltük meg.
- Úrnőm, a teájuk. – mondtátok egyszerre, szinte kánonban.
Míg mi elfogyasztottuk, s beszélgettünk,ti két oldalt vigyázban állva vártatok. Szép látvány volt.
- No, ideje kezdeni veletek valamit. Térdre! – szóltam rátok.
Lekerült rólatok a csokornyakkendő, helyette farkpórázt kaptatok.
Viszont a kettőtök pénisze egy közös kötéllel lett összekötve, amin meglepődtetek.
A feladat a következő. – jelent meg Anita az ajtóban.
- Kötélhúzó versenyt fogunk rendezni. Amelyikőtök hamarabb áthúzza a kötelet a sárga csíkon, az nyer.
Ti ijedten néztetek ránk, egymásra, s a kötélre. Mi pedig csak összemosolyogtunk.
- Na, hajrá, lusta szolgák, mi lesz már? – vettük használatba a paskolót.
Jó játék volt, csak néha túl hangosak voltatok. Majd mikor már egyértelműen könyörögtetek, eloldoztunk titeket.
- Köszönöm Úrnőm. - köszöntétek meg mindkettőnknek.
- Na mi van, nem működik a cerka? – erre ti csak megszégyenülten néztétek a padlót.
- Hazafelé az autóban ismét csendes voltál.
- Jól viselkedtél, ügyes voltál. - simogattalak meg nyugtatásképpen.
Erre már reagált a szerszámod.
- No nézd csak, mégis működik?
- Igen úrnőm. – mosolyogtál rám.
- No majd otthon megmutathatod, tényleg úgy van-e. Ekkor már a szemed is mosolygott.
Este boldogan lettünk egymáséi, kölcsönösen kényeztetve egymást.
Ki tudja, talán lesz még alkalmunk egy újabb, közös hétvégére.