Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (5)

A magyarul tudó srác nem is kérette sokáig magát, mert a másik elé állt, felszopatta magát s mikor már eléggé keménynek érezte a dorongját mozdult, kirántva annak szájából a farkát s nyomta le térdelésbe maga elé, majd előre a földre lökte s hatolt is belé azonnal, ráugorva. Jó sokáig járt benne s nem is finoman, de keményen döngetve, majd „elment”, de látszott, hogy nem sokat tudott lövellni a másik kínai srácba, a sokadik aktusa után már. (Ezt nagyon szégyenlette is .)
Mivel már mindegyik kapott eleget, verést is, meg meghágást, kúrást is, s no meg szophattak is változatosan, sokszor, sokat; s nyelhették is le, amit kaptak; ezért a barátommal úgy döntöttünk, hogy csak kettő maradjon itt: a magyarul tudó, és aki a kínaiak elől menekült, jött. A harmadikat még alaposan megtapostuk, kipirosítottuk s úgy küldtük vissza a boy-jal a tulajdonosaihoz.
Kérésünkre a boy később visszajött hozzánk és felvilágosított minket, hogy nem csak itt fent a szobáinkban foglalkozhatunk a delikvenseinkkel, de arra is van mód, hogy a szálló alagsorában lévő kínzókamrákat igénybe vegyük – díj ellenben – persze. Mivel felcsigázódtunk, így lekísért minket az alagsori helyiségekbe s sorra bemutatta azokat. Be is léphettünk, még azokba is, ahol éppen kiképzés folyt.
Az egyik ilyen helyiségben, hárman voltak: két testesebb s idősebb kínai pasi alig valami rövidnadrágban s egy egészen fiatal, majdnem „taknyos kölyök” kinézetű srác, akit éppen megcsigáztak, gyertyával csöpögtettek közben stb. A srácon alig volt szőr, csak a farka körül, de az is ritkásan s nagyon hosszúszálú, fekete színű. Az egyik tag éppen gyertyázott, több gyertyával is a kezében csöpögtette a srác kötélről lógó, szinte kifacsarodott testét s különösen a farkát, a makkját célozta meg. A másik pedig egy többágú korbáccsal verte. Mikor beléptünk kicsit megdöbbenve megálltak, ránk néztek, majd a boy magyarázatára folytatták, amit megkezdtek.
(Bevallom megsajnáltam a srácot, mert láthatóan nagyon szenvedett.)
- Állj, várjanak! – kiáltottam fel, de nem csak kiáltottam, de meg is ragadtam a korbácsos kezet s nem engedtem újra ütni.
- Mi ez, mit tesz? – nézett s szólt ránk ijedten s tiltakozva a kísérő boy, de rá sem hederítettem. Eltoltam s a két pasi elé álltam: - Már mondottam, hogy állj! – szóltam újra, nagyon halkan s ezért is megdöbbentek s abbahagyták, amit tettek. Néztek rám.
Egy ideig farkasszemet néztünk. Mindenki állt s várt.
A barátom hangját hallottam halkan magam mögül:
- Ezt ne tedd! Nincs jogod hozzá! – hallatszott halkan.
- Tudom, de megsajnáltam. – válaszoltam szintén halkan.
- Ő ezt vállalta, ez a dolga, sorsa, ne avatkozz be! – hallottam újra a barátom nyugodt hangját mögülem.
- Kérlek, fordítsd le! – mondtam s a két kínai s a boyra néztem: - Mennyiért engedik át nekem ezt a pöcsöt? – néztem rájuk. A barátom angolul fordított.
- Nem, semmiért sem! – hangoskodott az egyik, de a másik, aki velem szemben állt s látta a villogó szememet, megfogta a másik karját, szembefordította magával s valamit a fülébe súgott s a boy-hoz fordulva mondott valamit annak is.
Az a szobában lévő telefonhoz lépett, valamit mondott abba, majd kis idő múlva hallotta a választ. Bólintott s a két kínaihoz beszélt előbb, majd angolul a barátomnak is mondott valamit. Az rám nézett, vállat vont s fordított:
- Két srácot kérnek cserébe, az éjszaka hátralévő részére hajnalig, s thai fiúkat. – hangzott tőle.
- Rendben. – válaszoltam: - De ezeket én fizetem ki Neked. Tettem hozzá.
- Most viszont menjenek! Sipirc! – mutattam is a kínaiaknak, mire gondolok.
A fiatalabb kínai, rám nézett, elmosolyodott s valamit mondott a barátomnak angolul. Az hitetlenkedve hallgatta, amit hall.
- Mondd már, mit akar? - sürgettem a barátomat fordításra. Az csak hüledezett, majd végre megszólalt:
- Azt akarja, hogy mondd meg, meddig foglalkozol az itteni köcsöggel. – mutatott a kötélen lógó fiatal delikvensre s folytatta a fordítást:
- Jó lenne, ha nem sokáig, mert legalább egy órát Ő is kér magának s sajna reggel öt órakor távoznia/távozniuk kell. – fejezte be még mindig hitetlenkedve, hüledezve a barátom a fordítást.
- Hogy mit akar? Mi köze hozzá, hogy meddig s mit teszek azzal, akit tőle átvettem, a saját pénzemért. – szólaltam meg, magam is hitetlenkedve, de pökhendien.
- S mit akar? Még ő is akar egy óráig foglalkozni ezzel itt öt óra előtt? Miért? – hitetlenkedtem.
- Nem, dehogy, félreértetted! – kiáltott fel a barátom. – Nem ezzel a sráccal akar még öt óra előtt egy órát foglalkozni, hanem azt akarja, hogy Te foglalkozz Vele egy óra hosszat, még öt óra előtt. – fejezte be a magyarázatot továbbra is hüledezve, tétován.
- Mit? Hogy én ővele? Hol? Itt, vagy máshol? S mit tehetek s mit nem? – soroltam a kérdéseimet egymás után, szintén hüledezve.
A barátom nem mondott semmit. Hallgatott. Én kérdőn a srácra néztem. Az megérthette, hogy valami magyarázattal tartozik, ezért megszólalt, továbbra is a barátomhoz beszélve angolul:
- Én arra gondoltam, hogy Ön, Uram, gyorsan végez ezzel a köcsöggel s mivel még lesz/marad energiája, így rám, a velem való foglalkozásra is marad ideje, türelme s fantáziadús ötletei. Azt tesz, amit csak akar! Nagyon kérem, fogadjon el szolgájának, Uram! - hadarta el egy szuszra.
- Hogy s mit? – hüledeztem meghallva barátom fordítását, majd intettem, hogy mindenki hallgasson. Gondolkoztam egy rövid ideig. Majd megszólaltam:
- Fordítsd légy szíves, de előbb a másikat s a boyt küld ki! – utasítottam a barátomat mutatva ki menjen ki.
Az elismételte, amit mondtam, majd mikor már csak négyen maradtunk bent, rám nézett:
- Mondd, mit akarsz, fordítom, de jól gondold meg! Nem tudjuk ki ez a tag! – figyelmeztetett a barátom halkan,
- Ide figyelj hát! – néztem a bent maradt kínai srácra.
- Megteszem, bár nem tudom érdemes vagy-e erre a kegyre, tőlem. De figyelmeztetlek: - Minden parancsomat végre kell hajtanod gondolkozás, hezitálás nélkül, azonnal, különben szíjat hasítok a hátadból! Megértve?
- Igenis, Uram! Teljesítek minden parancsodat! – válaszolta alázattal s elém térdelt.
A kötélen csüngő srác közben kicsit magához tért s hitetlenül ingatta a fejét és hallgatta, ami a szobában elhangzott.
Ránéztem, kacsintottam Neki s közben a kínai pasihoz beszéltem:
- Próbára teszlek/engedlek. Menj, ereszd le azt a köcsögöt ott, oldozd fel minden kötése alól, majd térdelj elé s szopd fel őt keményre – ha tudod  – s utána puccsíts előtte s dugasd meg magadat vele! Itt, mindannyiunk előtt! Tedd!
A kínai srác nem hezitált, hanem odalépett a kötelekhez, kioldozta s leengedte azt, majd odalépve kibogozta a srác csuklóit, levett róla minden kötést, közben (láttam) végigsimította a testét, mindegy bocsánatkérően, majd elé térdelt s gyors iramban szopni kezdte, de a kezével simogatta, izgatta is a farkát, golyóit, hogy minél hamarabb felálljon Neki.
Sikerrel is járt hamarosan. Ott állt a srác, a köcsög, már álló, előre meredő dárdával.  Harcra, döfésre készen.
(folyt. köv.)