SaPi (64/53)
Domináns, Fetisiszta, Mazochista, Szadista / Fetisiszta, Switch, Szadista
Férfi / Nő, Biszex
  • Van zárt albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 04. (59)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egy mazo születése

2019. 01. 25. 20:48 | Megjelent: 1818x
Vasárnap van, itthon vagyunk mindenki, végzi a dolgát. Már reggel óta kóstolgatjuk egymást. Hol te, hol én. Nem tudunk úgy egymás mellett elmenni, hogy legalább a kezünk össze ne érne. Jó így együtt. Össze-össze villan a tekintetünk. Érzem lucskos, vagyok és ezt te nagyon is pontosan, tudod. Tudod milyen hatással vagy rám és ezt ki is, használod. Ebéd után a mosogatom a használt tányérokat, hallom, ahogy belépsz, ahogy odajössz mögém. Finoman szinte csak ép hogy érintve a nyakamon lévő kis pihéket belecsókolsz a nyakamba. Tudod, hogy ettől elolvadok. Majd folytatod már egyre erősebben. A kezem megáll a tányéron, nem bírok arra figyelni. Csak is rád. Minden apró idegvégződésem rád van hangolva. Nem hagyod abba a kezeiddel, belemarkolsz először a fenekembe, szinte már fáj olyan erősen. Közben folyamatosan a szád a nyakamon játszik. Hallod, ahogy megváltozik a hangom, ahogy egyre szaporábban veszem a levegőt.

Most változtatsz a kezeid már a melleim, markolják. Gyűrik őket majd a mellbimbóimat, veszed kezelésbe. Közbe morogsz, hogy miért is van rajtam melltartó. Kibújtatod őket a rabságukból, és erősen szorítod, morzsolod a gombocskákat, amik eddigre hegyesen előre meredeznek. Nyögők, élvezem, ahogy szorongatod őket. Ettől csak még jobban szorítod. Nem bírom tovább ez nekem sok a konyhapult szélébe kapaszkodva, mert ha nem tenném a lábaim nem tartanának, meg szinte kirobban belőlem az eddig elfojtott hang. Nem gondoltam volna soha magamról, hogy ennyitől képes lennék elélvezni. De igen remegek és akarom, és újra vágyom erre a kicsit fájdalmas, de még is gyönyör teli érzésre. Nem bírom, meg kell fordulnom, látni akarom a szemed és akarom, hogy te is lásd az én szemem. Hogy lássam, ami ilyenkor benne van.

Érzem a tekinteteden, hogy tetszik, amit a szemeimben látsz. Csak egy fejmozdulat, amit teszel, a szoba felé intesz a fejeddel, és én már indulok is. Beérve a szobába megállok az ágy előtt és nézlek, mélyen nézek a szemedbe. Látom, ahogy a kezed mozdul és már a vállaimnál fogva, nyomsz az ágyra. Nincs benned semmi kétely, szinte szétszedsz. Érzem magamon a ruhán keresztül is az erős kezed. Majd a két lábam közé térdelsz és lehúzod a nadrágom a bugyimmal együtt a térdemig. Nem tudom teljesen széttenni neked a lábaim, mert a térdemnél összefogja a nadrág de, így is tudom, hogy hozzá férsz a mostanra már igen csak lucskos puncimhoz. Egyből kezelésbe is veszed.
Csapongsz rajta hol a csiklómmal, játszol, hol a belém nyúlsz, és úgy folytatod. Tudod nagyon jól, hogy ezek a váltások nem feltételen kedveznek annak, hogy elélvezzek.
Várod, hogy mondjam, tudom, hogy szereted hallani, mikor azt mondom Uram, szeretnék elélvezni. De én is most még hagyom, hogy játssz velem. Nagyon élvezem. Ez által csak még jobban feltüzeled a vágyam még lucskosabb lesz tőle a puncim. De nem bírom tovább, könyörgők neked, hogy élvezni szeretnék. Most már nem csapongsz csak bennem az ujjad és érzed, ahogy tolom magam rá ez által is elősegítve azt a robbanást, ami ilyenkor a fejemben bekövetkezik.

Élvezz, jön az utasítás, amit meg én imádok hallani. És élvezek sikítva, remegve. Elsimogatod szépen lassan az élvezetem, hagyod, hogy a hullámok lecsillapodjanak. De látom a szemeden, villan újra. Vajon most mit találtál ki. Van egy kis játékunk egy hálós kis retro cekker. Kegyetlen csíp, de nem hagy nagy nyomokat. A kezedbe veszed és felhajtod a pólóm. A hasam előtted, van, szinte kínálja magát. Először csak végig simítasz rajta párszor, hogy szokjam az érintését, holott tudod, hogy felizgat. Hát hogyne tudnád. Én kikerekedett szemekkel nézek rád, hogy most mire is készülsz. És már lendül is a kezed.

Nem tudom hányat, csapsz rajtam, pedig számolni szoktam, de annyira új az élmény annyira más, mint amikor a fenekem kapja ezeket az ütéseket. Remegek, próbálok belesimulni az ütésekbe, de nem megy, felkavar újra és újra átcsap felettem az az érzés, hogy mindjárt elélvezek ettől. Te már nem csak a hasam ütöd, hanem a combom belső felét, ami nagyon érzékeny a puncim is kap belőle jó párat. És mivel a lábaim között térdelsz így eléggé kitárulkozva néhány jól irányzott ütés a csiklómat is, eléri.

Nem vagyok képes elélvezni, de úgy érzem, nem bírom tovább, menten szétrobbanok pont úgy mielőtt az agyamig, hatolna az orgazmus lángja. De nem megy. Remegek most már egész testemben. És te ekkor abba hagyod, lehajolsz, és magadhoz húzol. Simogatsz, csókolsz, szeretsz. És nem, kegyelmezel, nem jöhet a következő orgazmus, sőt felhúzod a bugyim, és szépen bele hajtogatod a kis cekkert eligazgatva, hogy a puncim egészét betakarja.
Hogy hozzáérjen a csiklómhoz, hogy amikor majd felállok akkor egész, délután izgassa. Közlőd velem, hogy ez most így marad csak, hogy érezzem a törődést. Szinte felugrom az ágyról lihegve, felspannolva. De ez a kis játékod része. Nehogy már azonnal megkapjam, amire vágyom. A délután hátra lévő részében így kell közlekednem a lakásba, így jövök, megyek. És te tudod, hogy ott van minden egyes lépésnél izgatva engem.

Alig tudom kivárni, hogy este legyen. Hogy mehessek fürdeni. Egész délután majd megevett a fene. Ja és persze továbbra is, amikor elmentél mellettem magadhoz húztál megsimogattál megcsókoltál és cinkosan rám néztél. Végre eljött az este és megyek fürdeni megszabadulva az én kis cekker erényövemtől. Tiszta lucsok vagyok. De nem fürdés után már nem kell, hogy a lábam között legyen. A finom meleg víz kicsit ellazít kicsit alább hagy a vágy de, a lelkem mélyén tovább dübörög. Fekszem az ágyon, várom, hogy te is végezz a fürdéssel és gyere be a hálószobánkba. Tudom, hogy ma játszani fogunk és azt is érzem kicsit más lesz talán. Az egész délután erről szólt.
Tegnap már egy kicsit ízelítőt adtál a számomra félelmetes csipeszből, ami valahogy legutoljára szinte sokkolt olyan fájdalmas volt, de tegnap este bár nem sokáig volt rajtam valami kis új rekeszt nyitott ki bennem. Azt ígérted délután ma estére újból megkapom. Vágyakozva fekszem a takaró alatt és próbálom elképzelni mi fog történni, miközben várok rád. Hallom a motoszkálásodból, hogy lassan készen vagy. Bennem a vágy szinte feszít. Akarlak. Nem biztos, hogy szépen hangzik ez egy szubtól, de igen akarlak.

Akarom, hogy veled általad egy újabb lépést tegyünk ebbe a csodálatos világba. Ahogy te mondtad csak lépésről lépésre, bár néha én vagyok, aki siettetné a dolgokat, de te nem hagyod, kell idő ahhoz, hogy mindent szépen egymás után át és meg tudjak élni. Belépsz az ajtón és elhelyezkedsz mellettem. Nem csukod be az ajtót, szerintem direkt megvárod, amíg felkelek becsukni, és én megyek oda hozzád, az ágyba. Nézlek, és te nézel vissza rám. Majd halkan nagyon halkan közlőd velem, hogy feküdj hasra drága, mert most nagyon el foglak verni. A szívem a torkomban és már mozdulok is szabaddá téve a popsim. Hallom, ahogy felemeled az ágy mellől a nádpálcát. De előtte magadhoz húzol, megcsókolsz és közlőd velem, hogy mindennél jobban szeretsz, és ezért fogsz most elverni.
Mert te tudod, hogy én erre vágyom. Megvárod, amíg elhelyezkedem, közben simogatod a hátam a fenekem. Én hason fekve arcom a párnába fúrom. A kezeim az ágy végén a fémtámfalat markolja. Tudom, hogy fájni fog érzem a vibrálásodon, hogy most nem fogod majd vissza magad. Érzem, hogy most ütni akarsz.
Meg akarod mutatni milyen az, amikor igazán fáj. És én mindennél jobban vágyom rá. Játszol a pálcával. Húzod a lelkem, a testem. Majd hirtelen mikor már érzed, hogy jobban ellazultam jön az első ütés. Összerándulok, nagyon fáj, de még is valami nem enged felemelkedni.
És jönnek az ütések sorban egymás után. A tizedik után a lábaimat nagyobb terpeszbe nyitod és benyúlsz a puncimhoz. Meg akarsz győződni arról, amit hallasz a párnából. Hogy élvezem. Tiszta lucsok a puncim. Hallom, ahogy jól eső kis morgással nyugtázod a dolgot. És jön a többi ütés körbe az egész fenekemen. Szinte lángol ég a popsim, az agyamban apró tüzek lobbannak, és egybe forrnak, majd a gerincem mentén egész z ágyékomig szinte berobbannak, és nem kérek sem engedély semmit egyszerűen, élvezem az ütések, keltette élményt. De közben a tudatos énem számol tovább.

Soha nem kérted, hogy számoljam, de én még is magamban, amíg eszemnél vagyok, valamennyire számolom. Elérjük az ötvenet, már remegek egész testemben. Abba hagyod a pálcát magad, mellé teszed. Egy pillanatra átvillan a fejemen, hogy akkor nem ennyi volt lesz ennek folytatása. Magadhoz húzol, átölelsz, simogatsz a kezed már a puncimban és megadod a kegyelemdöfést. Olyan mély elemi erővel tör rám az orgazmus, hogy a hangom is elhal, csak nyögök, talán hörgök is.
A testem ívben feszül majd ketté, törik a derekam, de olyan erős az orgazmus, hogy megfeszít. Lassan nagyon lassan csillapodik csak bennem. Te tartasz szorosan magadhoz, húzol, amíg alább hagy bennem a remegés. Majd szépen hasra fordítasz vissza a lábaim kicsit nagyobb terpeszbe, rakod és most először párat a popsimra, csapsz a nádpálcával. Majd megállsz és szólsz, hogy most a lábaid is kapni fognak. Nem tudom, nem akarom nekem valahogy a lábaimat, nem szeretném. De nincs kérdés nincs vita. Eddig minden jó volt, amit mutattál, amit adtál, miért ne higgyek neked, hogy ez is az lesz. A fejem vissza hajtom a párnára és várom az ütéseket. Szépen egyik lábam másik lábam végig a combom tövétől a bokámig.
Az egyik ütés kicsit nagyobbra sikerül és felrántom a lábaim térdből. Meg is lesz a bünti érte mind a két talpam, kap. Még soha nem verted el őket, de most beígéred legközelebb, azok kapnak. Mire végig érsz, eljutunk a 102-ig, itt abba hagyod. Újra átölelsz és közben a kezed már rajtam átnyúlva a kis éjjeli szekrény tetején lévő kis bőröndben kutakszik.

Tudom, mit keresel. A délután beígért csipeszeket keresed. A kis bestiák. Nem ám sima ruhaszárítón lévő csipeszek. Azok nem fájnak annyira. Ezek fém csipeszek kis fogakkal. Először kicsit játszol a bimbóimmal, majd szépen lassan rá teszed először a bal mellbimbómra. Nyüszögök mert nagyon fáj. Majd következik a jobb is. Még jobban fáj, kicsit igazítasz is rajta. Majd kis súlyokat helyezel rájuk. Amitől én kicsit megemelkedem de, abban a pillanatban már fekszem is vissza, mert felemelkedve még jobban fájnak.
Azt hiszem, talán nyugton kellene maradni. Szólsz is, hogy ne nyüzsögjek. Majd a lábaim szétnyitod, és a puncimra hajolsz. Közben hallom, még amikor mondod, hogy imádod a puncim, meg hogy olyan lucskos, és hogy milyen finom íze van. Tudod, hogy ezzel felizgatsz nem kicsit. Nem tudom hányszor sikerül elélveznem a nyelvedtől, a szádtól azt sem tudom mennyi ideig, csinálod. Bennem már összefolyik minden. A szád a nyelved az ujjaid, ahogy a puncimon a puncimban járnak. Szinte önkívületi állapotban vagyok egy sorozat orgazmus kellős közepén. Nincs megállás a Tejúton a Göncölszekér most robogott tova.
Egyszer csak abba hagyod és a lábaim közé, térdelsz. És nem, nem megdugni akarsz, hanem fogod a hálós csodafegyvered, és szépen szisztematikusan elkezded ütni a hasam a combom kívül belül. Majd a melleimre esik a tekinteted, és azokat vered el. Nem kicsit ellenben nagyon. Érzem, ahogy minden egyes ütésnél a kis fém fogak harapnak egyet rajtam. A másik kezed ujjai hol a csiklómon hol a puncimban. Nem most nem érdekel, hogy váltogatod, élvezek.
Olyan lucskos vagyok, hogy csak úgy cuppog a puncim. És élvezek és élvezek folyamatosan. És ekkor olyat érzek, amit eddig csak kétszer veled bár nem bent a puncimban tevékenykedsz, hanem ép a csiklómon a másik kezeddel, pedig a melleimmel játszol olyan forróság önt belül, érzem, hogy ha nem is nagyot, de spriccelve sikerül elélveznem.

És ebben a pillanatban a könnyeim megindulnak, nem tudok nekik parancsolni. Olyan mély érzelmek rohannak, meg amit így még szex közben soha nem éreztem. Ebben a pillanatban te is megállsz, érzed most várni, kell. Hagyod, hogy mozduljak. Én nyúlok utánad és kapaszkodom beléd erősen.
Tudom, hogy most ez kell érezni, akarlak a megnyugvást, szeretném mind ezek az élmények után. Engedsz a kezeim hívásának és összeölelkezünk. Először még nem is érzékelem igazán, ami történik, csak bújok hozzád, mint egy kisgyerek, aki elesett és beverte a térdét, hogy megnyugvást találjon az erős felnőttnél. De miután csillapodik a sírás egy másik érzés, tör előre.
A melleim, hiszen azokon rajta vannak a csipeszek én, pedig olyan erővel szorítalak magamhoz, hogy most tudatosodik bennem a fájdalom. De akarom, élvezem újra, és újra átcsap rajtam az érzés, még húzlak magamhoz te is észre, veszed és segítesz benne.

Egy utolsó hatalmas remegéssel élvezek akkorát, mint még soha és most csak magától a fájdalomtól. Nem vársz, tudod, hogy most fáj, de az is fog, ha leveszed, nem akarsz időt hagyni, arra hogy megnyugodjak, most azonnal leveszed őket. Mintha kést szúrnának beléjük. Finoman a kezeiddel masszírozod el a fájdalmat.
Közben én lassan megnyugszom a remegés alább hagy. Bújok hozzád, indul vándorútra az én kezem is. Szeretnélek kényeztetni mind azokért a jókért, amiket most tőled kaptam, de te lefogod a kezem, és csak annyit mondasz: Nem drága ez most csak is rólad szól.
URAM köszönöm, hogy ilyen sokat kapok tőled, köszönöm, hogy rávezettél arra az útra, ami nekem van megírva!

Hozzászólások (5)

A hozzászólások belépés után olvashatók.