Kontrol 1

Vajon itt van? Fülelek, ahogy belépek az ajtón. Nem kapcsolok villanyt, nem lehet. Bezárom magam mögött az ajtót, a kulcsot a helyére akasztom, a bevásárló szatyrot a ruhafogas mellett teszem le. A húst be kellene rakni a fagyasztóba, de várni kell vele. Levetkőzöm, csak a bugyi marad. A kis szőnyegemen elhelyezkedem törökülésben, beállítom az órám és várok. Eljön? A héten még nem volt itt. Minden nap várom, sose jelentkezik be előre. Kihúzom magam, mélyeket lélegzem. A padlót nézem, a fejem se emelhetem fel. A munkahelyi dolgok cikáznak a fejemben. Hogy mennyi határidő van már megint a nyakamon. De ezt nem hozhatom haza! Az Uram azt mondta, tegyem le, mintha csak kövek lennének a zsebemben, amiket kipakolok. Már nem hordom a kavicsaimat, de lehet megint belekezdek, mert segített. Jó lenne elmenni a mosdóba, de még biztosan nem telt le a fél óra. Próbálom felmérni az időt, hol tarthatok. Öt perc? Vagy tíz? Sóhajtok. Csak magamnak köszönhetem. Megkértem az Uram, segítsen türelmet tanulni. Így segít. Mindennap miután hazajövök, van harminc perc, amíg várnom kell. Nagyon nehéz!
Az órámat leszedtem az előszoba faláról, ezt is kikötötte. Ne zavarjon meg a tiktakolás. Csend van, vidéki csend, még csak kutyaugatás sincs. Nem jár most erre senki. Bevásároltam, úgy ahogy az alkalmazáson átküldött bevásárlólistán állt. Megkapom mit kell megvennem, és mielőtt hazaérek a munkából azt is, hogy aznap mit főzzek. Ma nem eszem meleget. Ha nem küld utasítást, akkor csak egy pohár tej, valami gyümölcs és joghurt a vacsorám.
Ma nem fog eljönni. Csalódott vagyok. Annyira várom, pedig, hogy újra itt legyen velem.
Erőt veszek magamon. Akkor majd olvasni fogok. Mivel engedelmes voltam egész hónapban, vehettem egy könyvet. Még csak a felénél tartok. Feladatot se kaptam mára, lesz időm. Nincs mit takarítani, ragyog a ház. A növényeim meglocsoltam, a ház körül sincs tennivaló. Jó lenne, ha összeköltöznénk. Itt van ez a nagy hely, és egyedül vagyok benne. Csak nem tudom, hogy vessem fel neki.
Rezegni kezd a telefonom és én összerezzenek. Nem is volt annyira vészes ma a várakozás. Felkelek, nyújtózkodom, villanyt kapcsolok. Rálátok a konyhaasztalra, amin váza áll, benne egy szál fehér rózsával. Nagyot dobban a szívem és hálás vagyok. Itt járt az Uram!