A lány a szomszédból XXVIII. rész

Aznap este Enikő gúnyos mosolyával aludtam el. Belegondoltam, hogy milyen év vár rám és tudtam, hogy nagyon kemény lesz, de megpróbáltam a jó oldalát nézni. Csinos de kegyetlen nők környezetében lehetek, ők fogják kitölteni a mindennapjaimat. Most nem gondoltam a házi munka hegyekre és a szenvedésekre, csak az élvezetre.
Szombaton reggel korán felkeltem és nagyjából kitakarítottam a lakást, majd jelentettem Enikőnek, hogy készen vagyok.
- Rendben, fél órán belül legyél itt, a ház előtt.
- Igenis, Enikő!
Lélegzetelállító jelenség ez a lány, az biztos. Egyszerű rövid nadrág volt rajta, zokni nélküli Converse cipő és egy kardigán, mert ma már hűvösebb szél fújt, vége volt a kánikulának. Ám nem az öltözete tette rendkívülivé, még csak nem is a szépsége. Inkább a fenséges, magabiztos megjelenése. Fiatal lány létére úgy ült az autómban mint egy főnök asszony. Eleinte szótlanul utaztunk, nem mertem megszólalni. Az út nem volt túl hosszú, egy közeli kisvárosba tartottunk. Aztán Enikő elkezdett gúnyosan méregetni, ugyanazzal a nézésével, amitől mindig megremegtek térdeim.
- Látod, mondtam én, hogy az enyém leszel. Mindig elérem amit akarok és most kaptalak. Jó érzés, hogy a markomban tartalak. Készülj fel, hogy mostantól én irányítom a dolgokat. Addig foglak használni, míg kedvem tartja. Tudod mit jelent ez?
- Nem tudom Enikő
- Azt jelenti, hogy kihasznállak testileg, lelkileg, anyagilag. Kifacsarlak, majd eldoblak. És nem tehetsz semmit ellene. Tudod miért?
- Miért?
- Mert erősebb vagyok nálad, hiába vagy férfi. Képtelen vagy nemet mondani nekem. Így van?
- Így van Enikő.
- Helyes. Most nyújts ide a tenyered.
Odanyújtottam. Megfogta és bele köpött egy jó nagyot.
- Nyalogasd le szépen. Majd itt figyelj, mindjárt megérkeztünk. Viselkedj ahogy elvárom, alázatosan. Figyelni foglak.
Nyelvemmel lassan lenyalogattam a nyálat a tenyeremről. Ebben a nyálban benne volt Enikő mindenestől. Illata a leheletére emlékeztetett. Elképzeltem, hogy ilyen lenne, ha megcsókolt volna. Ettől fel is izgultam egy kicsit, csak lopva mertem Enikőre nézni. Lábai karnyújtásnyira voltak, ismét küzdöttem a vággyal, hogy odanyúljak és megmarkoljam a felém eső lábát fent, a térde felett. Eljátszottam a gondolattal és ettől még jobban felizgultam. Közben épp megérkeztünk, Enikő telefonált valakinek.
- Itt vagyunk a ház előtt, jöhetsz Zsu. - Majd hozzám: ugorj ki és pakold be Zsu csomagját.
Kiugrottam és a kocsi másik oldalán küzdöttem az erekciómmal. Egy családi ház előtt álltunk és Zsu egy bőrönddel és egy sport táskával jött kifele. Nyári ruhában volt és könnyű dzsekiben. Elé mentem és köszöntem.
- Üdvözlöm Zsu, hadd vegyem el a csomagját.
- Szia szolga. Csak nem fel vagy izgulva, mi van veled?
- Bocsáss meg Zsu, nem tehetek róla.
- Mióta tegezel te szerencsétlen?
- Bocsásson meg, elfelejtkeztem magamról.
- Ezért számolunk paraszt. Most pakolj be, Krisz vár.
Elvörösödve nyitottam ki a hátsó ajtót, majd amikor becsuktam, lábai látványára ismét felizgultam. Bepakoltam a bőröndöt és lehajtott fejjel ültem be a kocsiba.
Zsu épp elmesélte Enikőnek az esetet. Enikő rám nézett és ebben a nézésben olyan kegyetlenség volt, amit rég láttam.
- Indíts és a sarok után állj meg.
Úgy tettem. Amint megálltam, Enikőre néztem. És akkora pofont kaptam, hogy a fejtámla fogta meg a fejemet.
- Mi van veled te idióta? Na megállj, ezért erényövet fogsz viselni mostantól. Hazafelé megállunk nálam. Most indíts Kriszhez.
Kriszt incidensek nélkül vettük fel és hazafele indultunk. Krisz is felháborodott amikor meghallotta mi történt.
- Ezzel a pasival akartok engem összezárni? Mi lesz még itt? Nem elég, hogy lesz egy nyűg a lakásban, még élvezkedni is fog? Erről nem volt szó.
- Nem is lesz gond, ne félj. Erényövet kap még ma. És kitalálunk neki egy büntetést is. Mostantól rövid pórázon tartjuk, nem lesz gond vele.
- Remélem is - dohogott Krisz - semmi kedvem ehhez az idiótához. Nem akarom látni.
- Nem fogod látni, a kamrában lesz mindig, kivéve amikor munkát adtok neki. Ha nagyon nem kell, átkülditek Tamarához, vagy hozzánk.
- Én inkább kirakom az erkélyre éjszakára. Meztelenül.
Zsu is megszólalt.
- Jó ötlet. De nem meztelenül, hanem erényövben. És megverve, éhesen fog kuporogni reggelig a korláthoz kötözve. De előbb berendezkedünk a lakásban és eszünk valamit.
Így beszélgettek a lányok, míg Enikőékhez értünk. Beszaladt és egy kis szatyorral tért vissza.
- Indulhatunk, itt van a lényeg.
Hazaérve Enikőnek adtam a kulcsot, majd valahogy felvittem az összes csomagot egy úttal. Természetesen lépcsőn, kellett mennem, míg a lányok beszálltak a liftbe. Mikor felértem, rádöbbentem, hogy kopognom kell a saját lakásom ajtaján. Kopogtam hát és vártam a választ. Zsu nyitott ajtót.
- Nyomás befelé, pakold ki a bőröndjeinket. Mit tudsz készíteni vacsorára?
- Igenis Zsu, van itthon krumpli, sajt, felvágott, zöldségek, sör, bor, nassolnivalók. Készíthetek sült krumplit reszelt sajttal, salátával.
- Jó lesz, most tedd csak le a bőröndöket és láss hozzá a vacsorához.
- Igenis Zsu!
Rutinosan végeztem a dolgomat, itthon voltam. Hamarosan megterítettem az ebédlősarokban. Közben Tamara is átjött és körülnézett. Felszolgáltam és ott álltam mellettük míg vacsoráztak. Elmesélték Tamarának az esetet az erekciómmal és az erényövvel. Tamara szeme villámokat szórt amikor rám nézett.
- Rendben van, legyen hát erényöv, de osztozzunk a kulcsokon. Felelősséggel is jár, figyelni kell eleinte a tisztán tartására, nem akarom, hogy baja essék. Ki akarja feltenni?
Enikő jelentkezett.
- Természetesen én, hisz én hoztam a lakatot. De előtte még kap néhány tökön rúgást a mai pofátlansága miatt. Valaki szeretné elkezdeni?
Tamara mosolyogva hárított:
- Most a tiétek, neveljétek csak, én majd elszámolok vele legközelebb, amikor nálam lesz.
Zsu és Krisz viszont jelentkeztek, egymással versengve találtak ki újabb és újabb büntetéseket. Jól nézek ki, még nem telt el az első nap sem és máris elszúrtam a dolgokat és hamarosan nyomorultul szenvedni fogok. Olvastam az ilyen erényövekről, semmiképp sem vágytam rá. Fájdalmas dolog az biztos. Nem voltak túl jól a kilátásaim. Vacsora után Tamara elém tett egy szerződést. Bérleti szerződés volt, benne volt amit korábban megbeszéltünk. Mivel elvileg én is ott lakom, én állom a rezsit és a bérleti díjon is osztozom, így Zsuék szinte féláron jutnak hozzá. Azt is egyenesen Enikőnek adják oda.
- Térden állva írod alá. Úgy, mostantól hivatalos. A többi kötelességedet nem foglaljuk írásba, felesleges. Jó szórakozást lányok, én megyek. Neveljétek meg a szolgát ahogy kell.
Enikő jókedvűen nevetett.
- Úgy lesz Tamara. Mostantól nulla kényelme és nulla szabad ideje lesz.
És elkezdődött életem újabb fejezete. Zsu és Krisz felváltva tökön rúgtak, majd a földön rugdostak még egy ideig. Enikő kihasználta az alkalmat, hogy a földön fekszem és rálépett az arcomra a Converse cipőjében.
- Itt a helyed a lábam alatt. Jobb ha megszokod szolga. Most indulj a fürdőszobába a zuhany alá. Hideg vizet eressz magadra, hogy összemenjen ahogy kell. Mindjárt jövök.
Bevonszoltam magam a fürdőszobába és elindítottam a csapot. A hideg víz metsző fájdalommal járt, nemsokára valóban nevetségesen kicsi lettem. Enikő bejött és diadalittasan felcsatolta a lakatot.
- Mostantól nem nyúlhatsz magadhoz, csak akkor amikor valaki kinyitja a lakatot. Most öltözz és nyomás mosogatni, rendet csinálni.
- Igenis Enikő!
Egyelőre nem okozott fájdalmat a szerkezet. Elmosogattam, majd kipakoltam a bőröndöket és megvetettem az ágyakat. Zsu és Krisz elfoglaltak egy-egy szobát, a nappali is az ő birodalmuk lesz. Szomorúan gondoltam a szűk kis kamrára, alig 60x70 cm-es alapterületű, kb. egy hűtőszekrénynek szokott jó lenni. Igaz, ma éjjel kint leszek a szabadban, még az is jobb, legalább friss a levegő. Szerencsére a szomszédok nem látnak oda.
Enikőt hazavittem és útközben kaptam még egy csomó fejmosást.
- Ha megtudom, hogy gondot okozol a kolléganőimnek, nagy bajban leszel. Ha viszont hibátlanul teljesíted a feladatokat és nincs panasz ellened, pár hetente kinyitom a lakatodat pár percre. A legkisebb hiba esetén a határidő eltolódik és további büntetéseket is kapsz. Úgyhogy jól vigyázz. Most szállj ki, bekísérsz.
Kiszálltunk és bementünk a házba. Izát nem láttam sehol, de nem is volt alkalmam nézelődni. A fürdőszobába mentünk, ahol Enikő elővette leggúnyosabb mosolyát.
- Most pedig egy kis ízelítőt kapsz belőlem. Térdelj le!
Letérdeltem, ő pedig lehúzta a rövid nadrágját és megfordult.
- Csókold meg a fenekemet. Lassan, nyelvesen, érzelemmel, gyengéden. Szeresd, mert sokat fogod látni.
Csókoltam, ahogy kérte. És ekkor belém hasított a fájdalom. Egyből vinnyogni kezdtem. Enikő élvezettel hallgatta.
- Folytasd csak, még lassabban. Úgy, most megfordulok. Ne érj hozzám, csak a száddal, kezeket hátra!
Leült a kád szélére és most a tanga bugyiját kellett nyalogatnom, csókolgatnom. Utoljára letolta a tangát és a punciját kellett megcsókolnom. Ekkor már hangosan nyögtem a fájdalomtól. Enikő ellökött magától és gúnyosan felkacagott.
- Hahaha ez jó volt szolga. remélem szenvedsz. Most indulj haza és tedd a dolgod.
És elindultam, fájó golyókkal és kielégületlenül, éhesen, fáradtan. Azzal a tudattal, hogy két kegyetlen nő vár rám és ahogy hazaérek folytatódik a szenvedés. egy pillanatra felnéztem a csillagokra és elmosolyodtam: igen!