rabszolga naplóm( az életem) folytatása

Kedd este van, ismét a naplómmal foglakozom!
Különösebb történésről nem tudok beszámolni, a mai napon bdsm játékot nem éltem át,
Csak egy kis ízelítő volt, mikor hazaértem….
Most ezt írom le neked, nektek:
Beléptem az ajtón, az Úrnőm Mistress Monika a hálószobában várt.
Azonnal a földre parancsot, és köszöntést kért.
Egy kis barna magas sarkú cipő volt rajta, és egy normál utcai ruha.
A parancsnak engedelmeskedve a földre borultam, és csókolgatni kezdtem a cipőt.
Úgy őt perc után az Úrnőm megunta a nyelvemmel történő kényeztetést, és térdelő állásba parancsot.
Egy pofont kaptam!
Utána már jött is a kérdés:tudod hogy ezt miért kaptad?
Én nemmel feleltem, és már azonnal jött is a válasz: mert sok helyesírási, és nyelvhelyességi hiba volt az előző levelemben!
Ígéretet tettem arra, hogy erre innentől figyelni fogok, és most is ezt teszem.
Végezetül még imádhattam az Úrnőm lábain a másik cipellőjét is, ami egy fehér alkalmi cipő, rövidke kis sarokkal.
Ezt kellett tisztára takarítanom, mind a sarkát, oldalát, és a talpát is.
De sajnos az idő rövidsége miatt ezt a rövidke játékot abba kellett hagynunk, mert indulni kellett, az Úrnőmnek jelenése volt a fodrászánál, és ugye én, mint sofőr szolga vihettem Őt a kedvenc fodrászához, és kozmetikusához.
Mint jó szolgához híven ameddig készem nem lett az Úrnőm, én addig türelmesen, nyugodtan várakoztam az autóban, mint ahogy ezt egy jó szolga teszi… kb. 3 órát.
Köszönöm Úrnőm ezt a rövidke játékot, és köszönöm, hogy ismét tanultam valamit!
Ismét egy nap telt el, és ismét a naplómba írok.
Kedd este van, majdnem 22. óra. a napon átlagosan munkával telt.
Munka közben sokat gondoltam az Úrnőmre, Mistress Monikara, mert sajnos a mai napját betegen, ágyban fekve töltötte, migrénes fejfájás rohammal.
És őszintén szólva bántott, hogy nem lehettem mellette, mint férj, és mint szolga egyaránt.
Amikor lehetett felhívtam, de nem az a megszokott kedves életerős, akaratos hang szólt vissza a telefonból, hanem teljesen más.
Este mikor hazaértem, szerencsére ennek a rosszullétnek már csak kis nyoma látszott, és az Úrnőm is már majdnem a teljes valóját adta.
Alapköszöntés után, mint egy jó szolga is köszöntöttem Őt. A kedvenc lábcsókjával.
Estefelé mikor lefürödtünk, az Úrnőm leült a számítógép elé, és én egy helyet foglalhattam a lábai előtt a földön.
Csodálatos érzés volt!
Masszíroznom kellett, persze parancsra.
Én meg tettem a dolgom, ami egy jó szolgának a kötelessége, s közben egyszer-egyszer lopva a másik lábfejét is meg-megcsókoltam.
Rég éreztem már ilyen boldogságot, és ennek lent nyoma is volt. De az Úrnő nem törődött vele.
És még nincs vége a napnak, mert már csak pár percem van, hogy befejezzem a bejegyzésemet, és ki tudja, hogy mi vár még ma rám.
Annak tudatában, hogy itt a gép előtt térdelve, miközben írom a bejegyzésemet, az Úrnőm már felcsatolta a nyakamra a nyakörvemet.
Várom az estét Úrnőm! És csak ismét köszönömöt írhatnék… de azt tudom. hogy nem szereti.