A mazochista királynő 6

Sam megparancsolta, hogy azonnal kötözzék a királynőt ahogy ő nevezte: a pinaverőre. Két őr átlökdöste Katalint a speciális, fából ácsolt szerkezethez és elkezdték a megfelelő pozicióban kibilincselni a kezét és a lábát. Sam rettenetesen dühös volt, mivel eddig azt hitte, hogy amikor valakit megbüntet, az már alig várja, hogy vége legyen a fájdalmaknak. Erre ez a kurva azt mondja, hogy még kér! Ilyent még sohasem tapasztalt! Sőt, nemcsak azt akarja ez a kurva, hogy akármijét verje el, hanem a micsodáját! A test legfájdalmasabb pontját! Sam odament a korbácsokhoz és gondolkodás nélkül elővette a legerősebb szíjakból álló, hétágú korbácsot. Amikor George ezt meglátta, tudta, hogy közbe kell lépnie, különben Sam úgy elveri Katalin nemiszervét, hogy abból ép felület nem marad.
Sam, most dühös vagy, ha teljes erőből megkorbácsolod a szolgád pináját, te is tudod, hogy maradandó sérüléseket fogsz okozni, amit nem szabad. Ezért inkább azt javaslom, hogy a seggét verd el egy pálcával, ameddig le nem csillapodsz. Tessék itt van ez a ruganyos pálca, ezzel akkorákat verhetsz rá, amekkorát csak akarsz és addig verheted ameddig csak akarod, mert nem tudsz vele maradandó sérülést okozni. Sam belátta, hogy társának igaza van.
-vigyétek a fenekelőpadra! –adta ki az utasítást.
A két őr leszedte a királynőt a pinaverőről és átvitték a fenekelő padra, melyre szorosan rábilincselték. Sam hatalmasat húzott a királynő kidomborított seggére. Fel is hasadt a királyi hátsó. Sam ugyanilyen erősen mérte ki a következő ütést is. Ismét egy csík keletkezett, a pálca végénél pedig megint felhasadt a bőr. A harmadik ilyen erős ütés után Katalin felsikított, a negyedik után már zihált. A börtönben mindenki feszülten figyelte a jelenetet. Mindenki tudta, hogy ezek az ütések nagy fájdalmat okoznak a kikötözött rabszolgának és azt is tudták, hogy Sam dühét nem könnyű lecsillapítani. Így is volt. A kegyetlen börtönőr az egyre hurkásabb segget módszeresen és teljes erőből verte tovább. Katalinnak bár tényleg nagyon fájtak a súlyos csapások, mégis élvezet járta át a testét.

Teljesen más volt a pálca, mint a korbács! Addig, ameddig a korbács felvette a formás ülepének ívét, addig ez a pálca a kidomborodott részeken okozott kéjes kínokat. Minden ütésbe beleremegett és rettenetesen élvezte, ahogy a nagy fájdalomtól az egész teste megfeszül. Azt élvezte a legjobban, hogy még fel sem tud ocsúdni az intenzív fájalomból és máris kapja a következő pálcát. Megint igazi rabszolgának érezte magát és nagyon élvezte, hogy fel tudta dühíteni a börtön urát. Sokat álmodozott arról, hogy egy börtönőr nem csak kötelességből fogja elverni, hanem azért mert tényleg dühös rá. Élvezte, hogy már az első nap ez a vágya is teljesült. A pálca ízze pedig nagyon “finom” volt! Eddig csak saját magát tudta elverni korbácsokkal. Persze pálcával is próbálkozott, de mindig érezte, hogy az csupán játék egy igazi pálcázáshoz képest. Most pedig éppen egy dühöngő őr veri rendesen egy pálcával. Nagyon élvezte a helyzetét. Nem gondolta, hogy a pálca ilyen jól tud esni. Azt élvezte a legjobban, hogy a pálca nagyot süvít mielőtt a seggébe csapna és a teljes felületen éles fájdalmat okoz. Ilyen éles fájdalmat a korbácsnak csupán a vége tud okozni, ezzel szemben a pálca mindkét farpofáján szinte kibírhatatlan kínt nyújtott. Most már értette, hogy a középkorban miért volt igazi büntetés a pálcával történő fenekelés. Közben Sam még hátrébb lépett és még nagyobb ívből csapott le a királyné mélykék, csíkos, hurkás ülepére. Ez már annyira fájt, hogy Katalin szeméből kiszökkentek az első könnycseppek. Sam azt akarta, hogy ne legyen ép felület rabszolgája seggén. Ezért hatalmasakat húzott az elitélt fenekére. Katalin indőnként felsikoltott és már sírt is, de nem azért, mert azt szerette volna, hogy abbahagyja Sam a verését, csak egész egyszerűen nem tudott testének parancsolni. Ilyen erős verésnél természetes, ha a rab sikítozik, meg sír. A börtönőr több mint hatvan pálcát mért ki rabszolgája seggére, mire megelégedett az “alkotásával”. Katalin fenekének teljes felülete mélykék, már - már fekete és hurkás volt. A kidomborodásoknál egészen a combjáig nem lehetett egy kis darab fehér foltot sem látni. Bár Katalin azt érezte, hogy a feje tetejéig mindene fáj, a feneke pedig élettelen vastag betonként tapad reá, mégis nem bánta, hogy ennyire elverték. Teste még nem jött helyre, teljes egészében remegett, alig látott a könnyeitől, mégis hálát érzett Sam iránt. Arra gondolt, hogy más mazochista nők fizetnek azért, hogy valaki jól elverje őket, és még így is nehezen találnak igazán kegyetlen Urat, neki meg itt van egy profi börtönőr, aki egyáltalán nem fogja vissza magát, kegyetlenül meg tudja büntetni őt. Katalin mindig is tisztában volt azzal, hogy a feneke az egyik legintenzívebb erogén zónája. Ezért szerette, ha napokig fáj és bizsereg, meg zsibbad. Nagyon szexinek érezte magát, amikor fájt a segge. Most pedig biztos volt abban, hogy napokig erősen fog fájni, lüktetni a rendesen elvert hátsója. Közben Sam ráparancsolt két őrre:
-szedjétek le ezt a követelőző szolgát és kössétek a pinaverőre!
Úgy is lett. A remegő királynő kezeit, lábait leoldozták a fenekelő padról, majd átvitték a fából ácsolt speciális kínzó eszközhöz. Gyakorlott mozdulattal a hátára fektették Katalint, kezeit széttárva két rúdhoz, a lábait, szintén széttárva két magasabb rúdhoz bilincselték. Sam egy nem túl vastag hét ágú korbácsot, George és egy másik őr pedig egy – egy ruganyos pálcát választottak. Sam kezdte a büntetést. A korbáccsal jól ráhúzott Katalin micsodájára. Bár nagyon fájt Katalinnak az ütés, mégis azonnal kéjes bizsergést is érzett. Sam még háromszor rávert a királynő nemiszervére. Katalin megint kéjesen felnyögött, hiszen ez a korbácsolás sokkal jobban esett neki, mint az eddigiek. A saját pináját már sokszor verte el szíjjal, fakanállal, sőt korbáccsal is próbálkozott, de hát ösze sem lehetett hasonlítani azokat az ütéseket Sam hétágú korbácsának ütéseivel. Sam, a hosszú korbácsot lendületből tudta irányítani, így a bőrszálak végei pontosan Katalin nemiszervébe csapódtak, vagy a combjai tövéhez. Annyira izgatóak voltak a csapások, hogy Katalin kéjesen sikítani kezdett. Abszolút nem számított arra, hogy ennyire élvezetes lesz pinájának a megkorbácsolása. Ez volt a nap csúcsa! Közben Sam kiadta a következő parancsot:
-verjétek a kurva talpát is!
Erre George és a másik őr el kezdték verni a királyné kibilincselt talpait. Nem kimélték a kikötözött elitéltet, jó nagyokat húztak a talpaira. Sam középen korbácsolta Katalin picnáját, a két őr pedig talpait pálcázta. A királyné kéjes nyögésébe fájdalmas sikoly is vegyült. Nem könnyű a talpakon nyomokat hagyni, ám a két őr olyan erősen pálcázta az elitélt talpát, hogy hamarosan vörös meg kék csíkok jelentek meg rajta. A rabszolga pinája egyre vörösebb lett, itt-ott pedig kék foltok is feltüntek. A királynőnek annyira fájtaka talpát érő ütések, hogy sikítani kezdett. Természetesen ez az őröket egy cseppet sem zavarta, ugyanúgy verték tovább az elitélt talpát. Számukra a sikoly csak egy visszajelzés volt arra vonatkozóan, hogy jól végzik a dolgukat. A talp verésétől, Katalin a feje tetejéig fájdalmat érzett. Nem tudta, hogy az erős talp pálcázás ennyire kegyetlen. Katalin ötven ütést kapott a talpaira és a micsodájára egyaránt. A verés végére pinája, talpa eldagadt és kék, meg vörös csíkok díszelegtek rajta. A királynő megfogalmazta magában a következő vágyát. Legközelebb azt szeretné, ha Sam csak a nemiszervét verné el ezzel a korbáccsal, mivel a talpának a pálcázása bezavart a kéjes korbácsolás örömeibe. Ettől függetlenül nagyon örült annak, hogy mostmár a seggén, hátán és a mellein kívül a pinája és talpa is fáj, bizsereg. Ám a paletta még nem volt teljes, hátra volt a tenyereinek az elverése. Az őrök leoldozták a pinaverőről, majd egy másik helységbe cibálták. Ez egy olyan cella volt, melynek a padlójára éles kis köveket szórtak.
-térdelj le! –parancsolt Sam az elitéltre
Katalin az éles kövekre térdelt
-tartsd a tenyered! –hallatszott a következő parancs
Katalin kinyújtotta a kezeit, tenyerekkel felfele. Sam egy két ágú, vastag tawse –t akasztott le a falról és el kezdte kimérni Katalin következő büntetését. A királynőnek annyira fájtak a tenyerére záporozó ütések, hogy a tizedik után sírva hátradugta kezeit.
-mit csinálsz te ringyó? –kérdezte döbbenten Sam -ellenálsz a büntetésnek? -tudod most mit tettél? Azzal George -hoz fordult: -hozd ide a rinocérosz korbácsot!
-na idefigyelj te úri kislány! Eddig csak simogattalak, mert első nap nem szoktam hülyére verni senkit. De az ellenállást nem türhetem! Most kapsz három ütést a rinocérosz korbáccsal, hogy megérezd az ízzét. Azért kapsz csak hármat, mert az első nap senkit sem szoktam ezzel megkorbácsolni. Tudod milyen vastag a rinocérosz bőre? Nagyon vastag! Ezért a rinocérosz bőréből készült korbácsot csak különleges büntetésekre használjuk. Mint amilyen most a te büntetésed is lesz. Amennyiben a büntetésed hátralevő idejében még csak egyszer is ellen fogsz állni, akkor nem három ütést kapsz, hanem tetőtől talpig végigkorbácsollak!
-megértetted?
-igen Uram!
Közben George megérkezett a rinocérosz korbáccsal. Sam a kezébe vette és azt mondta: ezzel megtanulod mi az engedelmesség! Ez a korbács a verőeszközök királya! Tudod hány fogoly vallott már azért, mert ezzel vertem el? Olyan foglyok, akik egyéb kegyetlen kínzásnak ellenálltak. Azzal felemelte kezét és a királynőre súlytott. A hatalmas ütéstől a királynő a földre esett, ahol az éles kövek meztelen testét szúrták. A fájdalomtól, teljesen lebénult, még a lélegzete is elakadt. A következő ütés az elitélt hátát érte. Katalin a fájdalomtól felugrott és síkítani kezdett. Az utolsó ütés volt a legnagyobb. Katalin torkaszakadtából üvöltve rohant körbe a cellába és miközben sikított fél lábon ugrált. A fájdalom teljesen elvette az eszét!
- na grófnő milyen a rinocérosz korbács?
Katalin könnyeivel küszködve csak annyit tudott mondani:
-nagyon, nagyon fájdalmas
-ha még egyszer ellenálsz, nem hármat, hanem ötvenet verek rád, megértetted te kurva?
-igen Uram! –mondta a királynő
-akkor folytassuk!
Katalin letérdelt a kövezett padlóra és kitartotta tenyereit. Sam erőteljesen ütött. A vastag bőr tawse nagyokat csattant a felséges tenyereken. Az égő fájdalom rettenetes volt, de ezuttal Katalin nem merte elhúzni a kezeit. Hetvenöt ütést kapott. A tenyerei feldagadtak és elkékültek.
-mit kell mondani? –kérdezte Sam
-köszönöm a büntetésem! Válaszolt a királynő.
-csókold meg a kezemet –utasította a börtönőr. Katalin odaadóan csókolta meg kinzója kegyetlen, de annál ügyesebb kezét. Ezek után a királynőt egy cellába vitték, ahol a földön levő szalmára fektették, majd a nyakán és lábain levő bilincseket egy falból kiálló kampóhoz láncolták. Ezek után rázárták a rácsos ajtót. Katalin a régi és éppen ezért büdös szalmán feküdt és mosolygott. Fájt a talpa, a tenyere, a melle, a háta, a pinája, de legfőképpen a feneke. Ő pedig már régóta erre vágyott.