A lecke 2 (első verzió?)

-Térdre!- ezzel elengedted mellbimbóm,én pedig tettem amit kértél. -Kezed tedd a tarkódra! Lábaid pedig terpeszbe!
Követtem az utasításaid,te pedig egy bilincset tettél csuklómra. Ezután az ágy mellé léptél,és egy lánccal összekötött csipesszel díszítetted mellbimbóim,majd kicsit meghúztad a láncot.
-Hogy tetszik,Cicus? Szerintem egész jól néznek ki itt ezek a kis csipeszek-mondtad mosolyogva,és folytattad a lánc húzogatását. Tekintetemből kiolvashattad,hogy nemnagyon tetszik a helyzet.
-Hisz hiányoztak a csipeszek-emlékeztettél kedvesen egy puszi kíséretében. Majd felálltál,és újra az ágyhoz léptél.
Eddig sem igazán tetszett a szituáció,de a pálca láttán még kevésbé. De bíztam benne,hogy Uram nem fog nagy fájdalmat okozni.
-Úgy látom ez a popsi nagyon szeretne megismerkedni a pálcával-mondtad,és ezt követően éreztem is a pálcát popsimon. Ezt még csak simogatásnak könyveltem el,alig éreztem.
-Egy kis ízelítő,csak hogy szokd. -Kaptam még pár ilyen kis ütést,de aztán ezek az ütések egyre erősödtek. Egy-egy nagyobb ütést követően csak végigsimítottad a pálcát popsimon,de már erre is kissé megrezdült testem.
-Szóval Cicus,megérte?-suttogtad fülembe. Nem válaszoltam,így újfent csattant a pálca,mire kissé felsikítottam.
-Kérdeztem valamit! Erről le kell szoknod,Cicus. Ha kérdezek valamit,elvárom hogy válaszolj. Nem akarok egy kérdést háromszor feltenni. Megértetted kis ribanc?-kérdezted,és hogy nyomatékosítsd a szavaid,mégegy nagyot csaptál popsimra.
-Talán,Uram!-mondtam.
Elmosolyodtál,és így szóltál.
-Ó,kis ribancom,szeretem ezeket a kis feleselgetéseket.-Egy hirtelen mozdulattal hátrarántottad fejem,szemembe néztél,és megcsókoltál.
-De ez nem a pimaszkodás helye!-és az eddigieknél is nagyobbat ütöttél popsimra. Kicsit még a könnyem is kicsordult.
- Nem,Uram! Többet nem teszek ilyet-feleltem halkan.
-Látod,megy ez Cicus. Ügyes voltál.-Megsimogattad arcom.-De azért nem árt közelebbi barátságot kötni ezzel a pálcával. Mit gondolsz?
-Uram...
- Hogy mondod? Egyetértessz?
-Uram,én nem szeretnék...-most puncim vetted célba,így elcsuklott hangom.
-Mit szeretnél?
- Nem szeretem a pálcát-mondtam dacosan.
-Ejnye kis ribanc! Nem szeretem ezt a hangot.-Miközben ezt mondtad puncim "kényeztetted" a pálcával.-Ami pedig a pálcát illeti,hamarosan ez lesz a kedvenc játszótársad.
- Efelől erős kétségeim vannak.
-Majd meglátjuk.-Kis párbeszédünk közben folyamatosan combom,puncim simogattad a pálcával.-Adunk 15 kis ütést a puncidbnak,hogy megtanulja,nem helyes bugyi nélkül mászkálni.-És már meg is suhintottad a pálcát,ami csiklómon ért célt.
-Aú!-sikítottam fel. De Uram ezúttal nem szólt semmit. A tizedik ütésig meg sem álltunk. Hol szeméremajkaim,csiklóm,hol combomra mérted az ütéseket. Éreztem a könnyeimet arcomon.
-Kérlek Uram...-szipogtam.
-Ügyes vagy Cicusom!-Uram arcom simogatta,és letörölte könnyeim.-Már nincs sok hátra-ezzel újra lecsapott a pálca,és újra,és újra.-Nagyon ügyes vagy!-próbált nyugtatni Uram.
-Gyerünk már!-fakadtam ki,nem törődve a következményekkel.
-Ez a stílus,szuka!- ezzel megfogtad a csipeszekkel összekötött láncot...