A zsákmány

A rajtaütés igen jól sikerült. A török szállítóoszlopra az erdőből kizúduló magyar
kopjások teljesen elsöpörték a kísérő lovasságot. Ennek ellenére a szekereken ülő janicsárok és a körülöttük gyalogló aszabok elkeseredetten, foggal körömmel küzdöttek, bár tudhatták, hogy semmi esélyük sincs. Szilvássy Tamás hadnagy hátára is ráugrott egy török az egyik szekérről. Szerencsére Tamás lova nem csuklott össze a váratlan súlytól, és a hadnagy is gyors volt. Látta már maga előtt a török jatagánját, ahogy gazdája átnyúlt vele Tamás válla felett, hogy felmetssze a lovastiszt torkát, szerencsére a penge éle kifelé esett, és ez időt adott Szilvássynak. A magyar, pengéjénél megragadva visszapördítette maga felé spádéját, saját bal karja alatt gyorsan hátralöket a hosszú egyenes pengét, majd a markolatot két kézre fogva, erőteljesen hátraszúrt, felnyársalva a janicsárt. Épp időben mert a janicsár közben megfordította a jatagánt, és annak most már a hadnagy torka felé irányuló éle Tamás nyakvértjén csikordult meg. Tamás a döfése után egyszerre hallotta a török torkából feltörő csuklásszerű hangot, látta a lehulló jatagánt, és érezte, ahogy fekete csataménje, Holló megkönnyebbül a háta mögül a földre bukó török testétől.
Jó néhány törököt le kellett még levágni, hogy a többiek megadják magukat, és fegyverüket eldobva kérjenek irgalmat.

Ennek már lassan két hete lesz, és a zsákmány nagy részét már elrendezték. A pénz szétosztották, (volt vagy hat font súlyú ezüst, érmékben), a lovakat eladták, és a budai pasa is, bár tombolt mérgében, de kiváltotta a foglyul esett törököket. Ennek oka állítólag csak az volt, hogy aztán rögtön le is csapathassa a frissen kiváltott Murád aga fejét, aki szerinte hibás volt a szállítmány elvesztésért. Egy piros ajkú vékonyka lány marad csak Tamás nyakán, gazdája ugyanis, amint kiderült, épp Murád aga volt, így nem volt aki váltságdíjat fizessen érte. A foglyul esett nőket meggyalázni nem volt szokás, (annak ellenére, hogy nem ritkán előfordult) a magyar oldalról a vitézi becsület, és a keresztény szokások (na meg az arra árgus szemmel felügyelő prédikátorok és tábori papok, szerzetesek) tiltották, török oldalról pedig a gazdasági érdek. Egy meggyalázott nőért sokkal kevesebb pénzt lehetett kapni a rabszolgapiacon mint egy érintetlenért. Mindkét fél számára nyilvánvaló volt az is, hogy a másik brutálisan bosszulja meg az ilyen eseteket, és ez is visszatartó erő volt. Így a lány viszonylag szabadon járt-kelt a magosfői vár udvarán. Segített a vár asszonynépének a munkavégzésben. A kulcsár felesége sokatmondó somolygással említette, hogy a lány többször is Tamás után kérdezte őket. Tamás, hátha támad valami ötlete, hívatta a lányt, hogy elbeszélgessen vele.

Rác nyelven beszélgettek, mert az már korábban kiderült, hogy a lány ezt beszéli, más közös nyelvet pedig nem találtak. A lány bejött és lehajtott fővel megállt a szoba közepén. Fehér háziszőttes volt rajta, piros hímzéssel. Az asszonyok adhatták rá, eredeti török ruhája és hidzsábja helyett.
– Rác vagy – kérdezte Tamás háttal a nehéz asztalnak támaszkodva, az előtte álló lánytól.
– Nem uram – felelte a lány, és bólintott egyet.
– Tehát bolgár vagy.
– Igen uram – rázta a fejét a lány.
– Él otthon a családod?
– Nem uram, a jürükök megölték apámat és anyámat, minket pedig testvéreimmel együtt elvittek és eladtak. Murad aga vett meg Sumenben. A testvéreimet máshova adták el, nem tudom hova.
– Hol tanultál meg rácul?
– Murád aga és házanépe bosnyák volt, uram.
– Ők befogadnának?
– Kérlek uram, ne küldj oda, ott gyűlöltek engem, én is őket...
– De haza se küldhetlek, mondjuk nem is tudom, hogyan küldhetnélek biztonságban Bolgárországig.
– Ne küldj el uram, jó itt nekem! A lány kérlelően nézett Szilvássyra.
– Ez nem leánymenhely – jelentette ki a hadnagy.
– Megszolgálom az ittlétemet, sok mindenhez értek.
– Az asszonyok azt mondták nem vagy túl hasznos, vékony vagy és gyenge, és nem értik a nyelved sem.
– Engedelmeddel uram, van olyan dolog, amit szintén ajakkal és nyelvvel lehet csinálni, de nem beszéd. Asszonyi dolog az is.
Tamás kérdőn nézett a lányra.
– Megengeded uram?
– Mi lenne az – kérdezte a hadnagy.
A lány lassan térdre ereszkedett a hadnagy előtt és a közvetlenül a lábai elé csúszott.
– Kérlek uram engedd meg - mondta, majd lassan benyúlt Tamás dolmánya alá és megfogta a szűk magyar nadrág bőrzsinegjét. Tamás teste önkéntelenül is megmerevedett.
– Kérlek uram, engedd, hogy bizonyítsam, hogy hasznos szolgád lennék - mondta a lány nyugodtan, lassan, megérezve a férfi testében a feszültséget.

Tamás ellazította az izmait. A lány meglazította a nadrágot majd belenyúlt az alatta lévő gatyába és kezébe vette a hadnagy férfiasságát. Az nem volt még merev, de rohamosan dagadt, megérezve a karcsú női kezet. A lány ügyesen kibuktatta a nadrágból majd finoman kiemelte a heréket is. A nadrág és a gatya elcsúszott a csizmákra. A lány két kézre fogta a péniszt és szembenézett vele, majd finoman rálehet a csúcsára. Tamás férfiassága ekkor már kő merev volt, és csak az ágyékán érezte a leheletet. A lány finoman megcsókolta a farok tövét, majd az oldalát csókolgatva egyre feljebb haladt. Amikor a pénisz hegyéhez ért eltávolodott és feltekintett a férfi szemébe. Tamás elvörösödött a tekintettről. Fiatal létére nem volt neki ismeretlen a szopás. Már kiskorában hallott róla férfiak egymás közötti beszédéből, és pár éve, amikor Esztergom alatt voltak a táborral, egy fiatal tejföl szőke német markotányosnő lepte meg ezzel, aki, bár épp havi vérzése volt, nem akarta az őt a tábortűz mellet megölelő fiatal jóképű huszártisztet kielégítetlenül elengedni.

A lány gyors nyelvmozdulatokkal megnedvesítette az ajkait majd finom megcsókolta a farok hegyét. Utána kiengedte a szájából, és eltávolodott kissé, de nyelve hegyét a pénisz hegyén tartotta. Tamás felnyögött. A nyelv lassan körözni kezdett a makkon, majd a lány ismét szájába vette a péniszt és egyre mélyebbre nyomta a torkába, majd visszaeresztette és gyors ütemben ki be húzogatta a szájában. Időnként megállt, kivette a szájából megcsókolta majd ismét visszatette és újra felgyorsított Pár percnyi játék után Tamás gerince mentén a hideg kezdett futkorászni. Nem bírom tovább gondolta, de ekkor a lány gyengéden, de mégis erősen megszorította a farok tövét, miközben csillogó szemmel nézett fel a férfira. Tamás az odaadás örömét látta a szemében.

A hadnagy ingere enyhült. A lány nyugodtan várt a férfi lecsillapodására, majd ismét a szájába vette a farkát. Szívni kezdte egyre erősebben, miközben igen lassan egyre beljebb tolta a férfiasságot a szájába. Amikor a legmélyebbre ért gyorsan kihúzta és a pénisz nagyot cuppant. A lány nevető szemmel pillantott fel. Tamásban a vágy már felülírt mindent, ha most a lány abbahagyta volna, valószínűleg a férfi sutba dobja vitézi becsületét és erőszakot vesz rajta. De ez nem történt meg, a pénisz ismét visszakerült a piros ajkak forró szirmai közé, és ismét egyre mélyebbre merült a lány torkába, ezután ismét kijjebb, és ismét gyorsítás.

A lovastiszt a vastag faasztalra helyezte a testsúlyát, mert félt hogy a lábai nem tudják megtartani a testét. A lány kiemelte szájából a péniszt és nyelvével nyalogatni kezdte a makkját. Ezt egyre gyorsítva folytatta, míg a nyelvcsapások már szinte pörgéssé olvadtak egybe közben kezével finoman simogatni kezdte a férfi heréit és ágyékát. Ezután ismét a szájába vette a farkat, és a torka mélyére nyomta. Tamás nem bírta tovább, teste el kezdett reszketni.
A lány ezúttal nem szorította el a pénisz tövét, szabadon hagyta a férfi vágyának kitörését. Tamás el akart húzódni, érezve, hogy jön fel a forró mag, és nem tudja megállítani, de a lány halkan felkiáltott
– Add nekem uram! És míg jobbjában péniszt tartotta baljával a hadnagy dolmányába kapaszkodott, maga felé húzta a lovastisztet. Tamás magja felfakadt, a férfit rekedtes hangon felnyögött, és elöntötte a gyönyör. A lány pedig mohón rátapadt a férfiasságra és az utolsó cseppig a szájába engedte az anyagot.

Pár perc múlva Tamás felhúzta a nadrágját és megkötözte a bőrszíjat. A lány ismét fölállt, megtörölte az ajkát, és kérőn nézett a hadnagyra.
– Uram, jó itt nekem. Jó itt nekem veled. Ne dobj ki kérlek – kezdte újra halkan, miközben szemei óriásira nyíltak.
– Jó, egyelőre maradhatsz - mondta a hadnagy fakó hangon még az élmény hatása alatt. Nem tudott tisztán gondolkodni, de annyit világosan érzett, hogy magáénak akarta ezt a vézna lányt. (Akire eddig nem is igen tekintett nőként, csupán a zsákmány egy problémás darabját látta benne) de azt is tudta, hogy ezzel komoly felelősséget vesz a nyakába.
– Itt maradsz ebben a szobában. Holnap visszajövök. Addig a kulcsárnéval küldetek fel enni és innivalót.
– Köszönöm uram –, a lány újra térdre esett és megragadta a férfi kezét.
– Te jó ember vagy, uram, én tudtam ezt, már a harc óta. Azóta vágytam erre. Itt a várban is folyton néztelek merre vagy. És megcsókolta férfi kezét. Tamás szó nélkül otthagyta a lányt, és kifordult az ajtón.

A palotaépület lépcsőjén futott le, amikor Vastag Jankó, Tamás huszárcsapatának a főlegénye odakiáltott neki.
– Hadnagy uram, eldöntötte már mi legyen azzal a cseresznyeajkú kis kóróval – célzott a lányra a főlegény, sandán felfelé pillantva. Tamás összeszorította az ajkait és odavetette.
– Azzal te ne törődj. Ő az én rabom...
– Azzal te ne törődj. Ő az én rabom...