Személyi asszisztens 5. . Az ukrán partner

Munkával teli napok következtek. Tárgyalások, szerződéskötések, egyeztetések, levelezések. Egyre jobban összeszoktunk, egyre több partnert megismertem. A napok monotóniáját izgalmassá tették a reggelek. Ahogy félmeztelenül bevittem a főnökömnek a frissen főzött kávét, majd engedelmesen elétérdeltem, és vártam az aznapi utasítást, mi az éppen aktuális terve velem. Kedve szerinti engedelmes szopóribancává nevelt, odaadónak és ügyesnek talált, használta a számat rendesen. És ez engem izgalommal és elégedettséggel töltött el, és folyamatosan fenntartotta azt az érzést, ami szinte ópiumként kellett nekem: hogy használva vagyok. A reggeli szopások kiegészültek rendszeres megbaszásommal, legtöbbször az asztalán, ill. parancsára előtte kellett hanyatt fekve, széttárt combokkal kielégítenem magam.

Egyik nap kora délután Paul lendületesen nyitott be a szobámba.
- Változott a program. Akit holnapra vártunk partnert, ma érkezik, 5 óra körül. Elő kell készítenünk a szerződéseket. Kérlek, keresd meg az anyagot!
- Rendben. Még valami feladatom van ezzel kapcsolatban?
- Egyelőre más nincs. Mindennek rendben kell lennie, az egyik legfontosabb ügyfelünk ő. Elvárom, hogy te is mindent megtegyél ezért.
- Igen, értem.
Előkészítettem az iratokat, gondosan, pontosan. Láttam, ukrán vendéget várunk. Egy biztos, a nyelvtudásomra nem lesz szükség, ukránul egy szót sem tudok.

Bőven öt óra után megérkezett a várt partner. Ill. megérkeztek, mert a dinamikus mozgású, elég alacsony, köpcös ember tagbaszakadt testőrével érkezett. Felálltam, elémentem, udvariasan köszöntöttem. Addigra már Paul is odaérkezett. Az ukrán rámnézett, végigmért, és kézcsókra nyújtotta kezét. Ezen már nem lepődtem meg, lehajoltam, kezet csókoltam.
- Y вас хороші груди, cука!
Nem tudtam, mit mond, feltételeztem, valami udvariassági formulát, így ennek megfelelően válaszoltam.
- Én is örülök, hogy megismerhetem. - szemem sarkából láttam, hogy Paul elmosolyodott.
- Bи будете смоктати! - mondta az arcomhoz egészen közel hajolva, nem túl bizalomgerjesztően.
De közben már Paul át is vette a szót, amiből egy kukkot nem értettem, és bementek az irodájába. Tényleg csak pár perc telt el, mikor szólt a főnököm, hogy vigyem be az iratokat. Felnyaláboltam a papírköteget és bementem. Letettem az asztalra. Paul intett, hogy maradjak. Aláírták, szétosztották a példányokat.
Az ukrán rám nézett, és mondott valamit Paulnak.
- Kicsim, azt hiszem, keményebben fog befejeződni a napod, mint gondoltad volna.
- Ez mit jelent? - kérdeztem nem kis aggodalommal.
- Annyit, hogy ukrán partnerünk meg fog baszni.
- Mi? Hogy? Most? Mi lesz? - megzavarodtam. Féltem. Nem volt vonzó a vörös képű, valószínűtlenül szőke szemöldökű és szempillájú, szinte mimikátlan arcú ember. A vele való szex gondolata meg egészen elrettentő.
- Mondom, meg fog baszni. Remélem, nem fogsz elkezdeni hisztizni. Nem ajánlom.
Rémülten néztem rá.
- Vetkőzz le! A harisnyád maradhat csak.- szólt ellentmondást nem tűrően.
Vetkőzni kezdtem, de akaratom ellenére elkezdett csurogni a könny a szememből. Szipogva, szinte remegve váltam meg a ruhadarabjaimtól. Összegörnyedve álltam meztelenül, harisnyában a három férfi, Paul, az ukrán és testőre pillantásainak kereszttüzében.
- Húzd ki magad! Kezed a tarkódra! Lábad kicsi terpeszbe! Úgy! És most így maradsz, és várod az utasításokat!... Érted? - lihegte vészjóslóan a fülembe. Még sose láttam ilyennek.
- Igen, Uram!
A szobából kifelé menet cinkosan megveregette az ukrán vállát, ki közben már a nadrágját kezdte kigombolni. Nem mertem felé se nézni. Odajött hozzám, egészen közel hajolt, és lassan végignyalta az arcomat, majd megharapta a jobb fülcimpámat és harsányan felkacagott. Rémisztő volt. Ugyanakkor éreztem, ahogy ágaskodnak a mellbimbóim, és nedvesedik a puncim. Szavakat is mondott, de azokat nem értettem. Két kezének mutató és hüvelykujjaival összecsippentette a mellbimbóimat, és azoknál fogva megemelte a melleimet. Éles fájdalom hasított belém, de nem mertem egy hangot se kiadni. Elengedte a mellbimbóimat, és elkezdte pofozni a melleimet, egyre nagyobbakat ütött rájuk a tenyerével. Majd mohón rájuk tapadt a szájával és nyalogatni, szívni kezdte őket felváltva. Én amennyire csak tudtam, igyekeztem mozdulatlanul, rezzenéstelenül állni terpeszben, két kezemmel a tarkómon. Összerezzentem, mikor rámkiáltott. A kanapéra mutatott. Utasítása nyomán hanyattfeküdtem, rámordított, mert a kezem elvettem a tarkómról. Gyorsan visszatettem. Féltem. Mutatta, nyissam szét a combom. Nem volt elégedett, szétfeszítette még jobban. Egy ideig nézett, arckifejezéséből feltételezem, a farkát simogatta, de nem láttam. Majd hirtelen közelhajolt, és a jobb kezével rámarkolt a torkomra. Azt hittem, kitépi a torkom, vagy elroppan a csigolyám, de ha ezek nem történnek meg, pillanatokon belül megfulladok. Próbáltam lefejteni a kezét a torkomról, de vasmarokként szorított. Közben éreztem, ahogy egy mozdulattal belémdöfi kemény faszát. És kíméletlenül erős lökésekkel elkezdett baszni. A fájdalom el sem jutott hozzám, csak levegőhöz próbáltam jutni. Sikertelenül. Csillagokat kezdtem látni, azt hittem, elájulok, ekkor elengedte a nyakam. Zihálva-hörögve próbáltam lélegezni, de újra rámarkolt a torkomra. Egyre fogyott az erőm, borzalmas volt, az időérzékemet teljesen elveszítettem. Ekkor éreztem, párzó mozdulatai még erőteljesebbekké válnak, majd egy hatalmas, elnyújtott lökés hatolt fel egészen mélyen belém, éreztem, ahogy spermája szétárad bennem, fasza pulzál. De nagyon messzinek, távolinak tűnt mindez, szinte kívül voltam a történéseken, biztosra vettem, megfulladok, s nem tudok tenni semmit ellene. És ekkor elengedte a torkom és lemászott rólam. Hörögve, zihálva fordultam oldalra, és görcsösen levegő után kapkodtam. Remegtem. Kezdtem egyre szabályosabban venni a levegőt, kezdtem visszatérni a világba. Szemem sarkából láttam, amint az ukrán a pulóverembe törli spermától és nedvemtől csöpögő faszát. Odaszólt a testőrének, aki végignézte az egészet, arcán semmi, de semmi nem látszott, hogy az elmúlt percekben bármi is történt volna, hogy tanúja lett volna az én haláltusámnak. A testőr kiment, majd Paullal tért vissza. Főnököm kedélyesen eldiskurált még röviden üzleti partnerével, rólam tudomást sem véve. Majd kikísérte őt. Mire visszatért, összeszedtem magam. Kába voltam és zavarodott.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Szerinted?
- Letegeztél. - lépett hozzám mosolyogva, és megsimogatta az arcom. - Kivételesen elnézem. Sőt, ha kicsit összeszeded magad, felveszel valami mást - két ujjal megfogta és odébbdobta az ukrán spermájával összemocskolt pulóveremet -, elviszlek az egyik kedvenc éttermembe vacsorázni. Éreztem, hogy elégedett velem. És érthetetlen módon az ukrán-kaland is már érzéki élménnyé vált, bizsergető, mámorító érzés volt felidézni a pillanatait. És a vacsoránál sokkal jobban vágytam arra, hogy Paul keményen és vadul megbasszon.