A lecke 1

Egy újabb randi Urammal. Már nagyon vártam,hisz közel két hónap sok idő. Ez idő alatt sokat gondolkoztam rajta,hogy vajon tényleg egymást kerestük-e az oldalon,mivel úgy érzem más-más fogalmunk van az ilyen jellegű kapcsolatról. Igaz azt mondtam,hogy én ezt nem gondolom olyan komolyan,de ezt úgy értettem,hogy nem viselném jól ha egy Dom állandóan ellenőrizgetne,minden lépésemről be kellene neki számolnom...stb. Viszont,ha nem is folyton,de igénylem a kontrollt,néha kissebb-nagyobb feladatokat,a napi kapcsolatot,tartalmasabb beszélgetéseket,hosszabb idő eltöltését együtt,akár egy egész délutánt,éjszakát. De mivan ha te ezt nem így szeretnéd,nincs ezekre igényed...? Joggal gondolom így,hisz valljuk be,nem túl jó köztünk a kommunikáció,a beszélgetéseink egyre szűkszavúbbak,ritkábbak, az ismerkedéses szakaszhoz képest. Ha így nézem talán nem is volt baj a kihagyott idő.
Mindezek ellenére vártam a mai napot. De elhatároztam,hogy ezekről beszélek,beszélnem kell veled,és ha másképpen gondolkozunk a dolgokról,akkor nem kellene többet találkoznunk,mert ez nekem kevés. Kevés.. de hülyén hangzik 😀 Egy kapcsolatban szokott ez probléma lenni...,de végülis ez is egyfajta kapcsolat,és nekem kevés az az 1-2 óra.
Na de ezeket a gondolatokat most félretesszük,koncentráljunk a randira.
Felvettem a fekete combfixet,ahogy kérted. Kis ideig tépelődtem melyiket is válasszam😊 Végül arra esett a választásom amelyik oldalt mintás.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve,a fehérneműt nem vettem fel. De azért a táskába beledobtam,és elindultam a buszra.

Egy óra zötykölődés után meg is érkeztem. Kivételesen a pályaudvaron vártál. Rögtön kiszúrtalak,és odaléptem hozzád.
-Szia Uram!-mondtam halkan.
-Szia Cicus!-mondtad mosolyogva.
-Miért így reggel találkozunk?-kérdeztem,miközben elindultunk a kocsi felé.
-De kis kíváncsi lettél.
- Csak kicsit furcsállom.
-Időben meg fogod tudni Cicus.- Közben megérkeztünk az autóhoz,és beszálltunk. A kinti hűvös időhöz képest itt kellemesen meleg volt. Kicsit melegem is lett,így lehúztam a cipzárt a kabátomon. -Úgy jöttél ahogy kértem?-kérdezted,és elindultunk.
-Igen,Uram!
- Jó kis Cicus!-mondtad mosolyogva,és megsimogattad lábam.
-Viszont...
-Igen?
-Nincs rajtam fehérnemű-válaszoltam én is mosolyogva. De komor pillantásod lehervasztotta arcomról a mosolyt.
-Micsoda?! Ezt hogy gondoltad ribanc??
-Azt hittem örülni fogsz neki Uram-mondtam megszeppenve.
-Örülni? Annak,hogy mint egy kurva...-nem folytattad. Ez a mondat betalált. Ezt nem viccelődve mondtad...vagyis igen,de ez mégis rosszul esett. Az út hátralévő részét néma csendben tettük meg.Mikor megérkeztünk nem szóltál semmit,csak kiszálltál,így hát követtelek. Uram biztosan érezte kis félelmemet, mert így szólt.
-Félsz,Cicus?
-Kicsit,Uram!-válaszoltam alig hallhatóan.
Állam alá téve ujjad felemelted fejem.
-Van is rá okod-mondtad határozott hangon. Kinyitottad előttem az ajtót,ám én kissé haboztam.
-Menj csak be!-Ezzel beléptem. Uram követett,majd kulcsra zárta az ajtót.
Háttal álltam előtted. Hajamba markolva ezt súgtad fülembe vészjósló hangon.
-Szóval melltartó nélkül.-Kissé megharaptad fülcimpám,de azért nem olyan gyengéden. Kezedet pedig pólóm alá csúsztatva megszorítottad mellem. Urammak dőlve élveztem a kissé durva maszírozást.
-Na-na szuka!-mondtad,és váratlanul elengedtél.
-Vetkőzz!-adtad ki az utasítást. Levettem kabátom,majd megfordultam és levetkőztem. Szemeddel kísérted mozdulataim,ami kissé feszélyezett. Végül ott álltam előtted egy combfixben. Zavart mustráló tekinteted,így a földre szegeztem tekintetem.
Uram közelebb lépett,két ujja közé fogta mellbimbóm,és megszorította.
-Nézz rám!
Uramra emeltem tekintetem.
-Remélem ami következik jó lecke lesz számodra,hogy csak akkor gyere fehérnemű nélkül ha kérem....