Fetishküvő

Néhány apró dolgot leszámítva egy átlagos esküvő volt. Pontosabban úgy indult, persze a résztvevők számára mindig különleges egy ilyen szertartás. Az apró dolgok egyike az volt, hogy a rokonaim és barátaim nem voltak jelen. Ennek pedig egyszerű magyarázata van. Az egyetlen szervező, azaz kedvesem az utolsó pillanatig titokban tartotta az olyan részleteket, mint a helyszín vagy az időpont, így nem volt lehetőségem bárkit is elhívni. Őszintén megvallva kissé féltem, ugyanis az én végtelenül bájos partnerem néha tartogatott érdekes meglepetéseket számomra. Szerettem és ő is szeretett engem, de neki volt egy ördögi énje is. Szóval a násznép csupán néhány főből állt, akiket én nem is ismertem. Na de nem véletlenül pontosítottam az első mondatomat. Hárman álltunk az oltárnál: menyasszonyom, én és a minket összeadó, arra hivatott férfi. Váratlanul azonban arra lettem figyelmes, hogy partnerem szép lassan tipeg kissé arrébb, mígnem közvetlenül a szertartási szövegbe már jócskán belekezdő ember elé került, neki háttal. Fehér ruhája nem volt túl hosszú, alig fedte el a kerek fenekét. Jól állt neki, de talán egy esküvőre másmilyen ruha való. Ekkor már éreztem a bajt, de gondoltam így nyilvánosan nem történhet meg. Tévedtem. Oka volt annak, hogy a csekély létszámú megjelentek számomra ismeretlen emberek voltak. Menyasszonyom fehér kesztyűs kezével a férfi – és itt nem magamra gondolok – nadrágjába nyúlt és izgatottan elővette azonnal merevedni kezdő farkát. Sokat persze ebből nem lehetett látni, mivel nagyon közel voltak egymáshoz, de azért észlelhető volt a történés. Mindenesetre a férfi úgy folytatta a beszédet, mintha semmi nem történne közben. Szerelmem kissé feljebb húzta a szoknya hátső részét és ekkor tudtam, hogy mi fog következni. Úgy is lett. Óvatosan popsijába illesztette a méretes hímvesszőt, ami nem volt nehéz feladat, hiszen bugyi nélkül jött az esküvőre. Most bizonyára minden kedves olvasó a fejét csóválja, hogy miért hagytam én mindezt szó nélkül. Hogyan lehet valaki ennyire papucs típus. Magam sem értem, korábban nem voltam ilyen. Éppen ellenkezőleg. De imádtam ezt a nőt, s hosszú kapcsolatunk alatt már megtört annyira, hogy szinte bármit elviseljek, ha ezáltal neki örömet szerezhetek. Mert bár nem én dugtam hátulról, de az igazi öröm számára az volt, hogy ismét megalázhatott engem többek szeme láttára. Ott álltam tehát és tehetetlenül bámultam, amint életem szerelme az esküvőnk kellős közepén megcsal azzal az emberrel, aki összeadni készül minket. Nem mertem a násznép felé fordulni, mert borzasztóan zavarban voltam. Hosszasan egymás szemébe néztünk menyasszonyommal. Az én tekintetemben csalódottság és féltékenység keveredett, persze mértéktelen imádattal fűszerezve. Bármit megtettem volna ezért a nőért, nagyon szerettem. Ő pedig élvezte ezt a helyzetet. Arcán leginkább az érződött, hogy a lüktető farok már tövig jár a popsijában. Következett a szokásos hűségi fogadalom, amely egy éppen hátulról kőkeményen kefélt fenekű nő szájából meglehetősen komolytalanul hangzott. Mindenesetre ő halk nyögések közepette határozottan elismételte a férfi szavait, így én is megtettem. Részemről így is gondoltam, de a történtek mellett nyilván tudtam, hogy ez nem lesz kölcsönösen betartva a jövőben sem. Közben persze egymás ujjára húztuk a gyűrűket, de természetesen nem a megszokott módon. Azaz félig igen, de szerelmem túl nagy kötöttségnek érezte, hogy a kezén egy ilyen jelképes ékszert viseljen. Így letérdeltem elé romantikusan, – persze a kefélésben ettől nem tartottak szünetet és lentről még kellemetlenebb volt számomra a látvány – majd bal kezemmel kissé felemeltem a jobb lábát. Míg egyik kezemmel a tűsarkú papucsos lábfejét tartottam stabilan, addig másik kezemmel lábujjára húztam az esküvői gyűrűt, s közben gyönyörködtem a csillogó bokaláncában, amelytől szinte sosem vált meg. Egy apró ezüstszínű skorpió volt a díszítése, amely tekintélyt parancsolóan himbálózott a fényes láncon. Visszaléptem a helyemre, ő pedig váratlanul megfordult, s szomjas szájával folytatta mohón a munkát.
- Ezennel férj és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást! – rebegte a szertartás vezetője elcsukló hangon. Abban a pillanatban azonban, mikor ezek a szavak elhagyták a száját, néhány erőteljes rándulás közepette a kőkemény farka a menyasszonyom – azaz bocsánat, most már feleségem – arcába spriccelt. Hatalmasat élvezett, párom pedig egyszerűen felállt, majd elégedett mosollyal felém fordult. Én sem mozdulni, sem megszólalni nem tudtam a döbbenettől. Nem igazán így képzeltem el az esküvőmet. Itt áll előttem az ara elkenődött sminkkel és szinte az egész arcát sperma borítja. Ő azonban hozzám lépett és vad szenvedéllyel megcsókolt, mintha minden a megszokott mederben haladna a ceremónia során. Meglehetősen fanyar íz került a számba, de az a csók minden kellemetlenséget elnyomott. Éreztem, hogy őrülten szerelmes belém, de a perverz játékairól soha nem lesz képes lemondani, még a közelgő nászéjszakán sem. De ez már egy másik történet lesz...