Személyi asszisztens 3. - A stylist

Átfutottam a számítógépen a mappákat, a dossziékban az iratokat. Próbáltam kiismerni magam a levelezőrendszerben. Jegyzeteltem, miket kell majd megkérdeznem az elődömtől. És azon is töprengtem, hogy fogok rákérdezni az extra munkakörre tőle. Hogy megtudjam, mi vár rám.
11-kor megérkezett Elza, az elődöm. 60 körüli, szigorú arcú, nagyon fegyelmezettnek tűnő nő. Rögtön tudtam, az extra szerepkör rá nem vonatkozott. Mindent megmutatott, mondta, bármikor kereshetem, ha kérdésem van. Mesélt Paulról, a főnökömről is valamennyit.
Miután elment, újra munkához láttam. Kis idő múlva befutott a stylist, Stella. Nagyon csinos, vagány, közvetlen lány, 25 körül járhatott, mint én. Beszélgetni kezdtünk az öltözködési szokásaimról, miben érzem kényelmesen magam, milyen színek állnak szerintem nekem jól. Megérkezett közben Paul is, Stellával egymás nyakába borultak, láthatóan régóta közeli barátságban voltak.
- Nagyon csinos az új asszisztensed, nem lesz nehéz ruhatárat összeállítani neki. - Egy mosolyt küldött felém.- Arra gondoltam, fekete szoknyákat kap, kis rafinált megoldásokkal, különböző hosszúságokkal. Fölülre pedig a cég színeiből lágy esésű anyagú, szűk blúzokat, alájuk esetleg topokat.
- Persze, ahogy jónak látod. Tudod, hogy nem értek az ilyesmihez. Csak azt szeretném, hogy egyszerre legyen elegáns és szexi.
- Megnézted már alaposabban? Akármi van rajta, olyan szexi, hogy csorog az ember nyála.
Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Mint egy ottfelejtett tárgy.
- Mondjuk úgy, igen, megnéztem már alaposabban. - nevetett Paul. - De te is, ahogy látom.
- Naná, de 100% heteró, sajnos.
- Szívesen játszadoznál vele kicsit?
- Ilyet kérdezni! Nagyon finom falat. Na jó, leveszem a méreteit, megzavartál minket Paul.
- Csak nyugodtan, mintha itt se lennék. - és kényelmesen elhelyezkedett egy fotelban.
- Hát, ha Virágot nem zavarja.
- Virágot nem zavarja. Ugye, Virág? - fordult hozzám. Természetes volt, mit kell válaszolnom.
- Nem zavar, Uram.
- Uram? - nézett hol rám, hol Paulra megzavarodottan Stella. - Csak nem azt akarod mondani, hogy...
- De, pontosan úgy van.
- És bármit megtesz?
- Bármit.
- Basszus Paul! Eljátszadoznék vele. Hagyod?
- A tiéd, tegyél vele, amit akarsz.
- Ez fantasztikus! - rajongott Stella. Odalépett hozzám, és mohó mozdulattal felhúzta a pulóverem. Kiszabadította a mellem, és nyelvével elkezdte ingerelni a mellbimbóimat. Paul kényelmesen elhelyezkedett, élvezettel nézett minket. Éreztem, ahogy merevednek a bimbóim, s nem tudtam sóhajtás nélkül megállni.
Ekkor azonban megszólalt Stella telefonja. Megtörte a varázst. Felvette, pár rövid mondatot váltott valakivel, majd hozzánk fordult.
- Teljesen hülye vagyok! Elfelejtettem, hogy már rég valahol kellene lennem. Virág, ezt majd folytatjuk! - két mutatóujjával megérintette még mindig ágaskodó mellbimbóimat. -Gyorsan leveszem a méreteidet, hogy mielőbb meglegyen a ruhatárad.
- Másfajta ruhák is kellenek majd neki. - szólt Paul.
- Rendben, majd megbeszéljük, de most tényleg sietnem kell.
Gyorsan megmért mindenhol, majd szélsebesen elrobogott.
Vettem vissza a szoknyámat, tűrtem be a pulóveremet, mikor a főnököm megszólalt:
- Na, hogy tetszik itt nálunk?
- Furán érzem magam. Mintha egy tárgy lennék, akivel bárki azt tesz, amit akar. Egy mindenki kurvája.
- De hiszen az is vagy. Egy tárgy, akivel azt tehet bárki, amit én engedek. Kurva vagy, Virág, az én kurvám.