Nem akarom azt hogy más legyél.

Igazgyöngy lepereg így telnek a hónapok pörög tovább az idő.
Nem lett semmi jobb sem rosszabb
csak olyan csendes.
Nincs felcsillanás izgatott készülődés csipeszek feszitése a mellemen.
Fájdalom bizsergető borzongó érzése.

Ami rég új volt ami először megtörténik érzés. Az első pálca csapása mely feltépte bőrömet és vággyal tele megborzongatott.Amikor először szólítottalak Uramnak.Szigoruan néztél le rám szemeiddel szikrát szórva. Nem lesz már soha ugyanolyan,megismételhetetlen.
Igazgyöngyök sima lágy pörgése marad egyenletesen selymesen simogatóan.

Nem leszel más én sem változom az volt az én új pillanatom.
Nem veheti el senki az én érzésem, ez az egy amit senki nem vehet el.
Akkor sem ha másnak jelentéktelen.

Ne változz te sem maradj olyan ami neked jó.
Repülj tovább vissza se nézz tiéd a végtelen pergő idő.
Maradhatsz hazug is álnok kígyó is visszatért hozzád az idő kereke.

A gyöngyszemek felörölnek darabjaidra esel szét.
Keresed a ragyogó szempárokat de nem találhatod meg senkiben.
Mert olyan már soha nem lesz gyöngyszemek között a gyémánt elveszett.