Egy kis kiruccanás 3

-Igen Uram-mondtam habozás nélkül.
Uram fölém hajolt,kiszabadította melleim a melltartóból,és mellem kezdte markolászni,mellbimbóim morzsolgatni,csavargatni. Ezúttal nem finomodott.
-Aú-kiáltottam fel.
-Mi az szuka?-kérdezted,és folytattad mellbimbóim gyötrését.
-Szeretem hallani a hangod. A kéjes nyögdécseléseid- és megszorítottad mellbimbóim,mire felsikítottam.
-Na-na kis szuka! Csend legyen! Hisz erre vágytál. Ezért pimaszkodsz,incselkedsz mindig. Igaz ribanc?
-Nem Uram-válaszoltam a fájdalomtól elfúló hangon.
-Nem? Akkor miért szuka?
-Uram...
-Igen?
-Nagyon fáj...
-Én csak teljesítem amire vágytál.-Tovább morzsolgattad mellbimbóim,de már enyhült az érintésed.
-Szóval Cicus? Halljuk.
-Mert...-kezdtem habozva-jó néha pimaszkodni. De csak kicsit. Vagy te nem szereted,Uram?- Miközben ezt mondtam,elengedted mellbimbóim,és egy hirtelen lökéssel belém hatoltál.
-Fogalmazzunk úgy,hogy nem mindig veszem jó néven,szuka!-Mindeközben szüntelenül járt a farkad ki-be puncimban.-Folytasd!-mondtad hajamba markolva.
-Mert...-kezdtem a heves dugástól akadozó hangon-szeretem az érte kapott...kis büntiket,Uram.
Uram nagyot sózott popsimra,és a bilincsnél fogva segített kiszállni a kocsiból.
-Állj fel!
Kiszálltam a kocsiból,és megálltam előtted. Hajamba markolva megcsókoltál,és térdre kényszerítettél.
-Gyerünk Cicus! Érezni akarom a szád.
Habozás nélkül számba vettem farkad,szoptam,szívtam,de aztán átvetted az irányítást,és dugni kezdted szám. Kissé megijedtem...nembiztos,hogy ez a legjobb szó rá...,hogy számba élvezel,így el akartam húzni fejem,de nem engedted.
-Ejnye Cicus,szabad ilyet? Nem-nem. Az édes kis szádba fogok élvezni.
Rád emeltem tekintetem.
-Úgy bizony Cicus! De azt rád bízom,hogy lenyeled vagy kiköpöd. Rendben Cicus?
Néhány másodpercig haboztam,de aztán kissé határozatlanul bólintottam,már amennyire tudtam.
-Jó kis Cicus!-Eközben a kis párbeszéd közben folyamatosan dugtad szám,hol gyorsabb,hol lassabb tempót diktálva. Már éreztem,hogy mindjárt...mindjárt jön. És igen,már számban is volt