Úrnőm távollétében...

Úgy alakult, hogy imádott Úrnőm magamra volt kénytelen hagyni egy egész napra. Ilyen igen ritkán fordul elő, ilyenkor békésen, csendben elvagyok láncaimban, bilincseimben. Az Álomszép Hölgy (akiről kiderült, a Karola nevet viseli) felvetette, mi lenne ha… ha ő gyakoroltatná velem az Alázat nemes tulajdonságát Úrnőm távolléte alatt. Úrnőm némi hezitálás után, valószínűleg az előzmények okozta élményének hatására igent mondott és részletesen ismertette használati útmutatásomat. Karola Úrnő azonban hazai pályán kívánt uralkodni rajtam, így ennek megfelelően, az előre meghatározott időpontban pontosan csengettem ajtaján. Egy egyszerű topban és hosszúnadrágban nyitott ajtót. A papucsából elővillanó lábai meztelen volta azonnal jelezte csók utáni igényüket. Miután Karola Úrnő bezárta az ajtót és megfordult, térdre ereszkedtem és mély Alázattal telve, lehajolva, egy-egy csókot leheltem lábaira. Lassan felegyenesedtem és mikor rá tekintettem, fejével biccentve tessékelt be szentélyébe, ahol gyertyák fénye világította meg a meghitt félhomályt. Úrnőm gondoskodott felszerelésről, nem is kevésről, ennyi láncot, bilincset még nem láttam egy rakáson, pedig szinte mindet felismertem. Karola Úrnő szólt, hogy öltözzek át. Ez a használati útmutatóm értelmében annyit tesz, hogy miután meztelenre levetkőztem, s.k. öltöm magamra „házi ruházatomat”. Eltartott néhány percig, különösen, hogy Karola Úrnő alaposan ellenőrizte is öltözetem. Mielőtt befejezésként hátrabilincseltem volna kezeimet, pórázom fogóját gyengéden a bokájára húztam, majd mindhárom bilincset rázártam a hátam mögött kezeimre. Úrnőm egyik nagy kedvencét gyakoroltatta velem, a lábait kellett (volna) megcsókolnom, de mire valahányszor odaértem, mindig ellépett, így tovább csúsztam-másztam, persze sose sikerült (térden, pórázon, hátrabilincselt kézzel és megbilincselt lábbal nem is olyan egyszerű), a büntetés persze nem maradt el, suhogott is a korbács a hátamon. Öröme és boldogságérzete látható merevedésben nyilvánult meg és nyilván akarta, hogy örömében én is osztozzam. Leült fotelébe, majd felhúzta lábait a varázspálcához, melyet lábaival együtt nyaldoshattam, csókolgathattam. Egy óvatlan pillanatban kinyújtóztatta lábait, majd a vállaim felett behajlítva, satuba fogta fejemet combjaival. Önkéntelenül kinyitottam a számat, Ő azonban türelemre intett, előbb a csókokban és a nyalogatásban akarta kiélni vágyait. Mikor már úgy látta, ennél merevebb már Ő sem lesz, engedett combjai szorításán, persze csak annyit, hogy éppen a szájamba vehessem varázspálcáját, majd rögtön visszazárt annyira, hogy ne tudjam elengedni. Szabad teret adott, combsatuja szorításában még így is volt elég hely ahhoz, hogy önfeledten kényeztessem. Néha persze Ő is rásegített egy kis szorítással, ami azt eredményezte, hogy már a torkomat simogatta csodás falloszával. Nem siettem, igyekeztem minél tovább húzni a pillanatokat, ami láthatóan örömére szolgált. Szinte egymásra licitáltunk, ki tudja tovább nyújtani az élvezetét. Ez sem tartott azonban örökké, a gondos előkészítésnek szökőár volt a jutalma, ami természetesen az utolsó cseppig a gyomromban végezte. Miután magunkhoz tértünk a kábulatból, tőle szokatlan intenzitással rángatott át az ágya oldalához, ahol törökülésben, térdeimet az ágy aljához szorítva vártam a további csodát. Nem kellett sokat várnom, a jobb talpának kényeztetését adta parancsba, ide-oda mozgatva lassan, lehetővé téve, hogy ne tévesszem szem és száj elől. Majd mikor már megunta, nagyot talpalt az arcomba bal talpával, jelezve, hogy most ennek kényeztetése következik. Hosszú percekig élveztük így ezeket a drága pillanatokat. Ez is csak egy átmenet volt egy újabb, kivételes élvezet előtt. Ezúttal kérte, és nem rángatott, hogy az ágy végébe vergődjek el valahogy, ami a körülményekhez képest elég gyorsan ment. Az ágy végén térdepeltem a szőnyegen és vártam. Vihar előtti csend. A nyakamon roskadozó láncok egyikével az ágyrácshoz rögzített olyan erővel, hogy csak előre-hátra tudtam max. 1 centit mozgatni a fejem, minden oldalirányú mozdulat megfeszítette a láncokat nyakamon. Elém állt, szétterpesztette lábait annyira, hogy fallosza szájammal egy vonalba kerüljön, majd az ágy rácsába kapaszkodva, csípőjét kifordítva szabályosan felpofozott kőkemény vesszőjével. Mintha egy gumibottal pofozott volna. Minden pofont azonban egy egészséges mélyre hatolás követett, amit egy újabb pofon a másik irányból, majd egy újabb behatolás. Hihetetlen önuralom. Kőkemény pofonok az egyik pillanatban, majd lassú, gyengéd, a kényeztetést is engedő becsúszások a másikban, mindez felváltva. Fantasztikus volt. Kinek-kinek a maga oldaláról. Egyszer csak azonban nem jött több pofon. Mindkét kezével átfogta a tarkómat és várt. Éreztem, valami nagyon kemény fog következni, valami, ami még sosem volt. Egy újabb mérföldkő. Lassan, jelentőségteljesen a szájamba nyomult, majd szabályosan szétdugta azt. Többet volt a vesszője a torkomban, mint a szájüregemben. Úgy szétdugta, hogy zsibbadt az egész fejem. Olyan intenzitással spriccelt a szájamba, mintha egy csap alá feküdtem volna nyitott szájjal és hirtelen megnyitottam volna. Lassan nyeltem a spermafolyamot, miközben még a szájamban időzött, ügyelve arra, nehogy elkezdjek köhögni, öklendezni, mégiscsak a forrásból a legjobb a friss vételezés. Karola Úrnőt is megviselte a menet, lendülete láthatóan alábbhagyott. Maradék erejével leválasztott az ágyrácsról, majd az ágyba támolyogva, a rácson lábait átnyújtva jelezte lábimádat iránti vágyakozását. Révetegen, de természetes alázattal és kötelességtudattal kényeztettem a sok nőét is felülmúló, finom lábakat. Rászolgált és talán még én is.