A tanár úr története 8

Bekka kávé illatra ébredt. Amikor megmozdult éles fájdalom nyílalt a combjába. Azonnal eszébe jutott mi történt. Hazajöttek, ő hálóinget húzott, összegömbölyödött az ágyon és elaludt, pedig még csak délutánra járt az idő. Az ágy Gyula teste nyomát és illatát őrizte, itt aludhatott. Nyöszörögve húzta fel magát ülő helyzetbe, majd felállt. Nem lett volna baj ez a fájdalom, ha az Ura lett volna a forrása. De nem ő volt, hanem az idegen, aki az Ura minden ígérete ellenére mégsem vigyázott rá. A sokkot kialudta, a dolog miértje érdekelte. Kiment a fürdőszobába. A belső combjai a lila és a kék különböző árnyalataiban pompáztak. Finoman végig simított az egyik ponton, a fájdalom nem maradt el. Fogat mosott majd a konyhába ment, Gyula már terített asztallal, pirítóssal és kávéval várta, a megszokott helyén ült. Bekka helyet foglalt.
- Jó reggelt, Bekka!
- Jó reggelt, Gyula! – A köszöntés halk volt.
- Ma beteget jelentettem a főiskolán. Súlyos bajom van, a héten már nem tudok menni… Itt leszek veled.
Bekka kávét öntött magának. Normál esetben a férfi nyakába ugrik erre a kijelentésre, de most csak a kiskanalát nézte. A férfi várt, de Bekka nem szólt.
- Sajnálom, ami tegnap történt. Hiba volt, hogy odavittelek. Többet nem teszem.
Bekka belekortyolt a kávéba.
- Árpitól nagyon sokat tanultam a BDSM-ről. Tényleg nem értem, hogy hibázhatott ekkorát. Talán túl régóta van egyedül… De nem fogom mentegetni. Ez árulás volt!
Bekka eddig bírta a hallgatást.
- Mi szükség volt erre, Gyula? Miért vittél el hozzá?
Gyula mélyet sóhajtott.
- Úgy gondoltam, hogy ő megfelelő személy lesz, aki vigyázni tud rád.
- Micsoda? Mármint miért kellene mással lennem? Úristen! Beteg vagy?
Bekkának egy pillanat alatt vagy tízféle halálos kórság jutott eszébe.
- Nem, nincs bajom. Bekka, nyugi! Kaptam egy ösztöndíjat külföldre, kint leszek egy évet… Azt gondoltam ez idő alatt Árpi lehetett volna veled.
Bekka hátradőlt a székén, keresztbe fonta mellei felett a karját.
- Ó, igen? És mikor akartad megemlíteni ezt a „kis” változást? Amikor már csomagolsz?
Gyula megdörzsölte a homlokát.
- Bocsáss meg, Bekka. El kellett volna mondanom neked… Hibáztam.
Bekka lehunyta a szemét és mélyet lélegzett. Az Ura be tudja vallani, ha valamit elrontott, és ezt értékelni kell. Mikor kinyitotta a szemét még egy halvány mosolyra is futotta.
- Megbocsátok, Gyula. Viszont… két személyre számolj, amikor szállást keresel.
- Bekka, neked itt van az új projekted, nem hagyhatod csak úgy itt az országot!
- Gyula, az a szép az illusztrációban, hogy otthonról is végezhető. Megoldom, van szkenner, van skype a megbeszélésekhez, a tollaimat viszem, vagy lehet nem is, veszek kint sokkal jobbakat. Neked se árt egy gondos kéz. Ki készítene neked limonádét, a szád íze szerint, nélkülem?
A férfi elmosolyodott a megdönthetetlen érvelésen. Bólintott.
- Sokkal egyszerűbb lett volna megbeszélni a lehetőségeket, mint titkolni.
- Így van, Uram.
Az Ura felállt, Bekka mellé lépett és megsimogatta a haját.
- Egy közös zuhany reggeli után?
Bekka a férfira mosolygott. Egy közös pancsolással le lehetett venni a lábáról. Az étkezés maradék része csendesen telt, Bekka a gondolataiba mélyedt és Gyula is ezt tette. A nő már a tányérokat mosogatta, amikor felötlött benne egy elég fontos kérdés.
- Egyáltalán hova fogunk menni?
- Belgiumba, februártól februárig, közben nyárra hazajövök. Vendégelőadó leszek, busás összeget ajánlottak-az ösztöndíj mellé.
- Akkor ez egy kihagyhatatlan lehetőség neked.
- Úgy bizony sokat dob majd az önéletrajzomon.
- Nem mintha nem lenne elég hosszú a publikációs listád.
- Még lehet toldani rajta.
Az Ura Bekka mögé lépett és a nyakába puszilt. Bekka olyan hirtelen fordult meg, hogy Gyula megtántorodott. Kibontott hajával még arcul is csapta a férfit.
- Hékás! – A férfi hangjából ki lehetett venni, hogy örül Bekka feltámadó játékos kedvének.
Bekka megbökte az Ura mellkasát. Mielőtt megismételhette volna a mozdulatsort, Gyula elkapta a csuklóját, maga felé fordította a tenyerét és belepuszilt. Ezután hátra csavarta a kezét és a konyhapultra hasaltatta Bekkát. A nő légzése kapkodóvá vált, tetszett neki a helyzet. A hálóinget a nő derekára tűrte fel, saját nadrágját pedig épp csak annyira tolta le, hogy a farkát elővegye. Bekkába hatolt, végig leszorítva őt. Kemény lökéssekkel járt a fasza ki és be, a Bekkából feltörő hangok igazolták mennyire élvezi. Gyula belemarkolt a hajába, úgy húzta hátra a nő fejét, hogy a nyaka belefeszült. Bekka párszor felszisszent, ahogy combján húzódott a bőr, de ez elveszett a nyögései között. A gyors tempó meghozta a várt eredményt, Bekka elernyedt, Gyula pedig belé élvezett. Elengedte a haját, a nő a konyhapultnak nyomta a homlokát. Az Ura Bekka hátára hajolva lihegett vagy fél percig, ezután felegyenesedett és hátralépett, hogy Bekka is felállhasson. Bekka vigyorogva fordult hátra.
- Uram, azt hiszem lesz egy nagyon fontos szempont majd a lakásbérlésnél… Stabilak legyenek a konyhabútorok!
Gyula nevetett, látszott rajta, hogy a szex és ez a kijelentés végre feloldotta benne a feszültséget. Ráadásul stresszes volt titkolóznia Bekka előtt és teljesen felesleges is. Már régen azt tervezhetnék, hogy milyen lakást vegyenek ki, ő meg ehelyett Árpival egyeztetett. Minek?
- Jövő hónapban kiveszek egy hetet és kiutazok lakást keresni. Velem jössz?
- Persze, Uram!
Bekka arcán felragyogott egy mosoly. Megölelte az Urát és megcsókolták egymást. Bekka hátralépett és lehúzta magáról a hálóinget, nem viselt alatta semmit. Megsimogatta az Ura álla vonalát, majd kiszámított gyorsasággal megfordult a hajával újfent arcul csapva domját. Gyula kacagott, Bekka után kapott, de a nő pár sietős lépéssel már a fürdőben volt. Nem volt igazán tér egy fogócskához a lakásban, de Bekka úgy tűnt megteszi, ami tőle telik. Már a zuhanyfülkében állt, mire Gyula beérte. A hálóingjét csak sietősen a földre hajította. A domja megtorpant és szigorú pillantást vetett rá.
- Gyere csak ide!
Bekka tekintete a földre siklott és már hajolt is volna le a ruháért. Az Ura megfogta a vállát. Kihúzta az ajtón függő fürdőköpenyének az övét és Bekkát megfordította.
- A kezeidet!
Bekka felsóhajtott, amikor a domja hátrakötözte a kezét. Tudta mi következik.
- Most pedig szépen összehajtogatod!
Letérdelt, szélesre tárva a lábait, hogy az egyensúlyát megtartsa. Ahogy lehajolt szinte semmit se látott a hajától. Meg kellet küzdenie, hogy ne essen fejjel előre. A szájában a hajszálaival, a fogaival elrendezgetve pár perc alatt sikerült tűrhetően összehajtogatnia a ruhát. Az Ura felvette a ruhát, Bekka bosszúságára azonnal kirázta, és a szennyes közé tette. Ezért kellett neki hajtogatnia?
- Mit mondtam neked az eldobált ruhákról?
- Hogy megbüntetsz miatta, Uram. Mindig hajtogassam össze őket, ha még felakarom venni, vagy pedig azonnal menjen a szennyesbe.
- Állj fel, Bekka!
A domja megfogta a vállát és a mosógépnek döntötte. Kicsit lehajolt és a kék és lila nyomokat simította meg. Belemarkolt Bekka belső combjába, a nő összerándult, de nem volt hova elhúzódnia. Gyula gyúrni kezdte a megviselt bőrfelületet, Bekka elfordította az arcát. A fájdalom felidézte benne a tegnapi ütések emléke, a durva szavak és sírni kezdett. Az Ura Bekka könnyeit figyelve ráébredt, hogy már megint hibázott.
- Kicsim, shh… vége. Nem viszlek el hozzá többet. Megígértem neked. Gyere!
Eloldozta Bekkát és a zuhany alá vezette. Bekka átölelte magát, amíg Gyula vetkőzött. Vállaival a zuhany üvegének dőlt. A férfi mellé lépett, a saját kezére irányítva a vízsugarat beállított egy kellemes hőfokot. Hátulról Bekka mögé simult és a melleire engedte a vizet. Kis kör mozdulatokat tett a kezével, hogy a víz csiklandozza a nőt. Bekka megfordult.
- Szabad, Uram?
- Igen, Bekka.
A nő átvette a zuhanyrózsát, és most ő irányította a vizet. Másik kezébe fürdőszivacsot vett és módszeresen dörzsölte át vele a férfit. A pára belepte a zuhanyzót. Amikor már a földre ülve a talpát is megmosta Gyulának átadta a zuhanyfejet. Az Ura megfogta a kezét és felhúzta. A férfi mozdulatai gyengédek voltak, ahogy tisztogatta. A dom letérdelt a Bekka előtt, hogy jobban hozzáférjen az öléhez és annak környékéhez. A nő összerezzent, Gyula megsimogatta Bekka vádliját és felnézett rá. Bekka leguggolt és bár kicsit nehezen egyensúlyozva, de megcsókolta Gyulát. A csókot abba se hagyva emelkedtek fel álló helyzetbe. A zuhanyrózsa a földön maradt. A férfi nyúlt Bekka mögött hátra, hogy elzárja a vizet. Bekka az Urához bújt és megölelte.
- Annyira buta vagy, Uram… - bukott ki Bekkából. A domja nem vette sértésnek a mellkasa tájékáról érkező kijelentést.
- Most kérek a titkolózásom miatt utoljára bocsánatot Bekka. Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb. Nem csak a szubom vagy, hanem a barátnőm is. Jogod van tudni a mindkettőnk életét befolyásoló nagy változásokról.
- Van még más ilyen titkod is?
A kérdés váratlanul érte Gyulát, hallgatott. Bekka elengedte őt és hátralépett, hogy az Ura szemébe tudjon nézni.
- Van még más is, Uram?
- Van, Bekka. Mondjuk nem így szerettem volna… De legyen.
Féltérdre ereszkedett Bekka előtt.
- Leszel a feleségem?