Egyszer eltűnök

Egyszer szó nélkül eltűnök sokáig terveztem.
A megfelelő pillanatot kerestem
Amikor a legnagyobbat üthetek rajtad
S te állsz döbenten mint megfagyott jégcsap.

Többször neki futottam de mindig vissza húzott valami.
Ordítottam ha, kimondtam a szót nem akarlak többé látni.
Hatalmas fájdalom a saját szívem téptem ki.

Újra visszakozás ne mégse maradj még legyél az Uram uralkodj rajtam.
Saját magammal ellenkeztem könnyekben úszva földre zuhantam s néztem meredten.

Végül eljött a nap az ítélet napja amikor megfosztalak magamtól.
Nincs már csillogó szemű önmagát feláldozó alárendelted.
Megtettem nem törődtem veled elengedtelek némán.

Ez maradt az üres sivár csend némaság.
Nekem a megkönnyebbülés, szabadság.
Talán megsem történt az egész játszom el a gondolattal.
Majd rádöbenek ez a szörnyű valóság.
A kettőnk alkota fájdalommal teli valóság.