Önkényeztetés

A történet részben kitalált,de van valóság tartalma is!!!


Péntek késő délután,már kezd sötétedni,mikor ülök a kanapén,nézek ki a fejemből és különféle dolgokon elmélkedek. Már lassan 6 hónapja annak,hogy a pasim kidobott,és ez érződik a hangulatomon is. Elsősorban nem a szex hiányzik a legjobban,hiszen azt dildókkal és vibrátorokkal is meg tudom oldani. Igaz nem olyan mintha egy valódi hús-vér férfi dugna vagy szopatna. Aki bele markol a hajamba és annál fogva rángatja a fejem előre-hátra,úgy szopat mélytorkozva a farkát. Közben a csípőjét is mozgatja,hogy minél mélyebbre hatoljon torkomba a farka. Akit nem érdekel,ha öklendezek,fuldoklok vagy hányok akkor is megszopat. Ha érzelem mentes együttlétre vágynék és egyéjszakás kalandra,akkor alkalmi partnert nem lenne nehéz találni. De ennél nekem több kell,többre van szükségem! Minél többet ábrándozok ezen,úgy érzem egyre inkább,hogy minél előbb tennem kell valamit. A lehető leghamarabb cselekednem kell,mert ez így tarthatatlan,ez nem állapot. Már régebben is foglalkoztatott az a gondolat,hogy saját magam kínzom meg. Csakhogy amikor volt Uram aki mektette helyettem,akkor erre nem volt szükség. Telnek-múlnak az órák és sehogy se tudok szabadulni ettől az ötlettől,de nem is akarok! Egyre többet ábrándozok,fantáziálok a kivitelezésről. Az rögttön nyílvánvaló volt,hogy olyan megoldásra van szükségem,amikor azt az érzést élhetem át,mint amikor egy hús-vér pasi gyötör,kínoz. Nem finomkodik! Rendesen elbánik velem,úgy ahogy egy igazi kegyetlen szadistának kell,aki nem ismer könyörületet. Napokig akig alszom. Éjjelente csak forgolódok az ágyban és kattog az agyam. Mintha hosszú hetek teltek volna el azóta a péntek óta,mikor kitaláltam,hogy megkínzom magam. A következő pénteken ismét a kanapén ülök és gondolkodok. Egyszer csak az a gondolatom támad,hogy mivel úgy sem tervezttem ezze az estére semmit,legyen ez a mai az a bizonyos nap. Ettől azonnal felizgulttam,gyorsan megkezdtem az előkészületeket. Miközben egyre fokozódó félelemmel és izgalommal készítem elő a pincét,az adrenalin szintem és a pulzusom az egekben,hevesebben ver,és a torkomban dobog a szívem,reszketek,mindenem remeg,mint minddig ilyenkor. Ha belenézek a tükörbe,látom tekintetemben a félelmet. Ezt a félelmet tovább fokozom azzal,hogy olyanokat mondok magamnak a tükör előtt,amivel mégjobban megijesztem,megrémítem magam. Ezt azért csinálom,hogy minél nagyobb félelemmel és rettegés közepette várjam a kínzást. Olyanokat mondok,hogy " Nem kíméllek! Nagyon fog fájni! Ne félj,rendesen elbánok veled "! Folyt köv...