A megalázott ember

A megalázott ember este fogat mosott, s nyugovóra tért. Az óráját akkurátusan beállította öt óra tizenöt percre és fejét a párnájába nyomta. Ekkor megszólalt a telefon. Egy suttogó női hang szólt: - Tizenöt perc múlva a HÉV végállomásnál. - Téves lesz - motyogta a megalázott ember, de a hang csak ennyit mondott: - Tizenöt perc.

A HÉV megálló kocsival elérhető ennyi idő alatt. Szerencsére meztelenül aludt, mert nyár volt és így nem kellett sokat bíbelődni az öltözéssel: Trikó, póló és papucs. Meg egy kés a zsebbe, mert sosem lehet tudni. Tíz perc múlva a HÉV-nél volt. Csörgött a telefon: - Nem tíz percet mondtam, idióta! Most takarodj haza a nyomorúságos óladba és tizenöt perc múlva gyere ide, ha fel tudtad fogni a gyenge elméddel. Takarodj, te takony! - a suttogó hang végig nyugodtan és egyenletesen mondta ezt, az indulat minden jelen nélkül.

A megalázott ember a kocsijába ült és tett egy kört. Tizenöt perc múlva ismét leállt a parkolóban. Semmi nem történt. Az utolsó HÉV már régen elment, a giroszos is bezárt, üres volt a tér. A megalázott ember kínosan toporgott. Nem történt semmi. Húsz perc múlva unni kezdte a dolgot és elhatározta, hogy hazamegy. Ekkor újra csörgött a telefon:- Most menj oda az automatákhoz, hogy jól lásson a kamera és hugyozd le! - De én... - Ne ugass vissza kutya! Most úgy kell lehugyoznod, hogy négykézlábra állsz és úgy pisálsz, mint a kutyák! - DE... - Nem ugatsz vissza, te utolsó szar szemét szuka! Szuka vagy! Úgy hugyozol, mint egy kibaszott kehes szuka! Indulás! - A megalázott embernek nem tetszett a dolog, izgatta a játék, de ezt nem akarta.

Hirtelen erős fájdalmat érzett a lapockáján. Valaki hozzávágott egy öklömnyi követ. A hátán találta. SMS érkezett: INDULJ SZUKA MERT SZÉTBASZOM A RÜHES PICSÁDAT! Egyetlen halk lépést hallott csak a háta mögül, majd egy kicsi, de rendkívül erős kéz szorítását érezte a tarkóján. Női kéz volt, amelynek hüvelykujja éppen a verőerét szorította. Odakapott. Ekkor éles rúgást kapott a térdhajlatára. Összerogyott. A kéz elengedte a nyakát, de csak egy pillanatra, mert most a támadó két kézzel tépte hátra a felét a hajánál fogva és két kicsi térd ékelődött a gerinccsigolyái közé. - Azt hiszed ellenszegülhetsz? - sziszegte a hang. A térd a farokcsontot préselte, a kezek felemelték a fejét és nagy lendülettel az aszfalthoz csapták. - Hugyozz, te utolsó ribanc, vagy itt verlek szarrá! Moslék!

Megkönnyebbülés volt elengedni a vizeletet. Érezte a nadrágján a forróságot és a jellegzetes szagot. Összevizelte magát. És punciszagot is érzett. Az erőskezű partnernek is érezhetően tetszett a játék. - Hányok tőled, gusztustalan féreg! - suttogott a nő és mielőtt otthagyta őt még előbb leköpte. Csak a szandálos lábat látta, a gyönyörű, pirosra lakkozott körmű lábujjakkal, amely kopogó léptekkel távozott.

A megalázott ember feltápászkodott, beült a kocsijába, a kesztyűtartóban talált popsitörlőt, a csomagtartóban pedig az edzéscuccában volt tartalék nadrág. Hazament. Gyorsan lezuhanyozott és befeküdt az ágyába. A felesége már aludt, de most hirtelen felébredt. - Hol voltál? - Nem válaszolt. - Hol jártál, te undorító állat? Fogadjunk, hogy valami csajjal voltál! - Dehogy, csak beugrottam még az irodába... - Hazudsz, te hányadék! Ezért büntetést kapsz! - és lekevert egy irdatlan pofont. A megalázott embernek nem volt ideje meglepődni, mert máris jött a következő, ezúttal a másik arcára. - És most nyald a talpam, te fasszopó kis görény! - mondta dühösen az asszony és a megalázott ember , boldogan kényeztette nyelvével, szájával a szépséges, finom, piros körmű lábat.

Pontosan azt, amit a parkoló aszfaltján kiterülve látott.