Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (1)

Van egy japán barátom, akivel együtt jártunk Budapesten egyetemre, majd az ő hazatérte után is, tartottuk a kapcsolatot s mivel diplomata lett, így gyakrabban találkozhattunk is, akár itt Pesten, vagy Bécsben, ha ide osztották be szolgálni.
Jó pár éve adódott egy olyan alkalom is, amikor kiküldetésben Kínában jártam s ő is éppen otthon volt Japánban visszarendelésen, így tudtunk találkozni Pekingben. Én a saját szállodámban, ő a japán követség vendégházában lakott. Sem itt, sem ott nem volt mód arra, hogy játszunk egymással, ezért ő kitalált valamit. Egyik délutáni találkozáskor közölte, hogy ma együtt fogunk aludni, de nem kettesben!
Nagyon kíváncsi lettem, hogy hol, hogyan tervezi ezt, de nem kérdezgettem, mert tudtam nem szereti előre feltárni a lapjait. Annyit mondott csak, hogy egy neszesszernyi dolgot hozzak magammal, de pizsamára nem lesz szükségem!  - figyelmeztetett komolyan.
Gyorsan visszamentem, összedobáltam pár dolgot, fogkefét, fogkrémet s borotválkozó szereket s szaladtam is már le, hozzá. Ő közben rendelt egy taxit és kollégámmal megbeszélte, hogy éjjel nem leszek itthon, de neki sem árulta el hova megyünk együtt.
A taxi szinte egész Pekingen áthaladt s már a külvárosban állt meg egy négyemeletes, de modern épület előtt, amelyen villogó fényreklámok voltak, persze kínai betűkkel, így én nem értettem azokat. Bent a recepciónál egy szimpatikus, fiatal srác fogadott minket, akivel hosszasan megvitattak valamit az anyanyelvűkön, majd engem elküldött leülni az egyik fotelba s ők ketten nézegettek, lapozgattak valami „képeskönyvben”, majd vissza-visszatértek pár lapra, s végül megegyeztek.
Kicsit dühös voltam, hogy kizártak a biztosan érdekes képek megnézésből, de hamarosan jött egy másik fiatal boy, aki italokat hozott nekünk s nekem kávét is tejszínhabbal s kis csoki darabokkal és pár szem süteménnyel. Barátom is leült, igen kényelmesen elhelyezkedett, mint aki itt akarja eltölteni a ma délutánt, estét.
Nem szóltam semmit, még akkor sem, mikor már elfogyott a kávém s az italunk is s a boy újabbat hozott, szinte kérés nélkül. (Bár sejtettem, hogy barátom inthetett, vagy jelezhetett valahogyan neki.
Jó egy órát beszélgettünk már, mikor felfedeztem – mert el kellett mennem a mosdóba - a piszoár felett, kis képernyőn pornó képek s rövidebb filmek futottak. Persze hosszabban időztem a megszokottnál, s így természetes volt, hogy barátom kaján mosollyal fogadott s megkérdezte:
- Élvezted, rájöttél, hol vagyunk?
- Nem, mire kellett volna rájönnöm s miből? – értetlenkedtem.
Barátom somolygott s csak ennyit mondott:
- Sebaj, talán jobb is így! – jelentette ki.
Hamarosan újra jött a boy, de most nem újabb italt hozott, hanem valamit mondott a barátomnak, aki erre kiitta a maradék italát és megjegyezte: - Idd ki s mehetünk! S fel is állt, elindult a recepció melletti lifthez, majd együtt felmentünk a negyedik emeletre s ott végig a hosszú folyosón, míg már csak egy ajtó maradt. Ott barátom mágneses kártyával ajtót nyitott, előre engedve betessékelt s becsukta utánunk az ajtót.
A belső folyosó végén egy üvegajtón át igen szép kilátás nyílt a városra, ahonnan jöttünk, így azt nézegettük egy ideig. Ő közben elment valahova, egyedül hagyott, de hamarosan visszatért fülig érő szájjal s csak annyit mondott:
- Gyere, nézd meg a szobákat is, azok talán még érdekesebbek, mint ez a pazar kilátás!
- Megyek. – válaszoltam s már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mutat, mert, hogy valami érdekeset, különlegeset, abban biztos voltam.
Elhaladtunk egy szép, nagy, tágas nappali szoba mellett, ahonnan szintén Pazar volt a kilátás, de a város másik részére, majd egy másik folyosóra tértünk s hamarosan két ajtót láttam, csukva. Mi a kettő között álltunk meg s barátom rám nézett, azokra mutatott s ennyit mondott:
- Válassz, tied az elsőség?
- Mit válasszak, mi van mögöttük? – kérdeztem vissza.
- Két, külön hálószoba…. – sejtelmeskedett a barátom.
- De én nem akarok külön aludni, hanem végre Veled! – szögeztem lehatározottan.
- Azért én mégis azt mondom, hogy persze azt is lehet, de jól jön majd, hogy van külön hálószobánk is! Korábban! – válaszolta már nevetve. – Nem azonosak! Nem akarod megnézni? – unszolt már s lépett is az egyik ajtóhoz, lenyomta a kilincset s kitárta az ajtaját. Bemutatott.
Odanéztem. Ahol álltam csak egy hálószoba képe látszott, nem kicsi, de itt ez természetes is. Ekkor karon fogott s az ajtó közepébe állított, miközben hátulról befogta a szemeimet.
- Most nézd! – szólított fel s levette a kezét a szemeimről.
Körülnézve először nem is láttam meg a srácot az ágyon hason fekve, mert a szobát néztem, majd rádöbbentem mit is kell látnom. A frissen vetett fehér ágynemű közepén ott feküdt hason egy srác, kis - éppen csak - falatka fehér slipben, karjai a hátán piros kötéllel összekötve, lábai terpeszben. Mellette pedig mindenféle eszközök voltak elszórva a lepedőn, de az ágy mellett is állt egy gurulós asztalka s azon is voltak még bőséggel.
Barátom odament a hason fekvő sráchoz, alá nyúlva jól megmogyorózta a farkát s főleg a golyóit, míg csak fel nem nyögött hangosan. – Azért! – mondta elismerően, majd hanyatt fordította s félrehúzva a kis gatyát róla, láttam, hogy hosszú, dús, selymes, sötét szőre van, de nem csak a farka környékén, hanem a hónaljaiban is, s a mellkasa is bozontos volt.
Élvezettek néztem egy darabig, csak néztem. Ekkor a barátom megszólalt:
- Ő az egyik. A másikat nem is akarod látni? – kérdezte incselkedve s nem is várt válaszra, hanem elindult ki az ajtón, majd a folyosón elment a másik szoba ajtajáig, azt is kinyitotta előttem s előre engedett.
Ott nem az ágyon feküdt, hanem állt terpeszben egy másik srác, szintén hasonló kis, fehér gatyában, de ennek már nagyon meredt előre a gatyájában a farka s szintén hátra voltak kötözve a kezei, de nem piros, hanem zöld kötéllel s fejhám is volt rajta. Így ő nem, de mi láttuk őt. A barátom belépett mellettem, oda a sráchoz s azt is alaposan megmogyorózta, míg csak az is fel nem jajdult hangosan.
- Ő a másik. Melyiket választod?- kérdezte meg, de már hangosan nevetve.
Én kicsit alaposabban megnéztem ezt a srácot is, majd kimentem, át a másikhoz, de most már nem csak néztem, meg is fogdostam, csikiztem, húzkodtam mindenét s visszamentem a barátomhoz s az ottani srácon is megismételtem a vizsgálatomat alaposan. Végül kicsit elgondolkozva megkérdeztem barátomtól:
- Választanom kell? Nem lehet mind a kettőt használni, ha nem is egyszerre?
Barátom újra elnevette magát s csak ennyit mondott:
- De, természetesen lehet azt is, vagy …. – kezdte, de nem fejezte be, csak rám nézett.
- Mit vagy? – kérdeztem s vártam a folytatást.
- Vagy azt is lehet, ha nem nyúltunk még hozzájuk, hogy felkérjük a képeskönyvet s Te is megnézheted a választékot, s ha úgy adódik, akkor újabbat válassz ki magadnak.
- Csak képeslap van, videón nincs választási lehetőség? – ötleteltem.
- De, talán, van? Megkérdezem. – szólt, s telefonált, majd kimentünk a nappaliba, ahol volt a TV s beindítva oda kapcsolt, ahol a választék volt srácokból rövid videókkal.
(folyt.köv.)