Gábor visszatérése után történtek (5)

Félix morfondírozott kint a teraszon
Azt nem tudom, hogy én mennyire tetszem Neki, mint társ, barát, de Zsombor biztosan szimpatikus, míg Tibor unszimpatikus neki. A fiúkra, Encsire és Nikire ott, akkor gyűlölettel gondolt, amit tettek vele, de nem borult el a józan gondolkozása, nem volt meggondolatlan, még hirtelen sem. S nincs benne bosszúállási vágy, szándék sem!
Már érdeklődik, kíváncsi és fontos, hogy a miértek is érdeklik, nem csak a hogyanok! A ma délutáni pedig, briliáns volt. Megrettent a lehetőségtől, de gyorsan kapcsolt, vette az adásaimat. Kreatív volt, eléggé, sőt Zsombort is tudta kezelni! Szóval jól alakulnak a dolgok, de nekem is fel kell kötnöm a nemzeti alsóneműmet már. Más csak tenni, élvezni, de más közben arra is figyelni, hogy olyan legyen, amit oktatni, elmagyarázni is lehessen a másiknak.
- Elszaladt az idő. – eszmélt fel. - Nyitva hagytam az ablakot, még megfázik Gábor. Milyen kényelmetlen lehet ott, bent neki. Nem rá méreteztem! Bement s odanézett Gáborra.
A félhomályban látta, alszik, s mosolyog közben. Bár fázhatott is, mert néha meg, meg húzta a takarót magán. Félix becsukta az ablakot, odafeküdt mellé a szőnyegre és óvatosan a takarója alá nyúlt. Megdermedt. Állt a farka és lüktetett is a vér benne, ahogy kitapintotta.
Az arcára nézett, mosolygott s a szempillái rezegtek, tehát álmodott valamit. Kinyílt a szája és halkan annyi hallatszott:
- Igen, akarom! Vezess, tedd, oktass! S most engedd, hogy én okozzak neked kéjt!
Felsóhajtott, majd éreztem, hogy megrándul a farka és pár csepp ondót lövellt ki, a kezemre is.
Lassan kihúztam a kezemet, majd a fürdőszobában lemostam s visszamentem. Akkor felkapcsoltam a lámpát, mire felült volna, de beverte a fejét, vállát a rácsba. Merőn néztem, így azt is pontosan láttam, mikor szeme megrebbent, elgondolkozott, majd keze elindult, oda ért a farkához és megdöbbenve kihúzta a takaró alól. Szeme elé vitte és megnézte kezén a fehér ondója cseppjeit. Csak bámult a kezére és rám, majd észbekapott.
- Bocsánat, csak valamit éreztem, meleget, azért nyúltam oda. – kezdte.
- No, és mit találtál? – incselkedett vele.
- Nem is tudom. – kezdte vontatottan Gábor.
- Az biztos, hogy az enyém, de biztosan nem én vertem ki. A kezemre feküdtem, direkt! Nehogy magamhoz nyúljak, önkéntelen. – suttogta. – Magától nem lehetett. – mondta, majd elgondolkozott.
Arcán látszott a vívódás. Megszólalt:
- Miért is nem? Bár a G pontomhoz nem értem! Sem én, sem más, de … - újra gondolkozott, majd kinyögte: - Arra emlékszem, hogy Neked akartam… – megakadt és rám emelte szemét.
- Igen, tudom – szólalt meg Félix. - Nekem akartál álmodban is kéjt okozni, de a gondolatodban annyira erősen erre koncentráltál, hogy öntudatlan parancsot adtál az idegrendszerednek, s az végrehajtotta, amit elterveztél! Magadon! – erősítette meg s egyben meg is magyarázta a tapasztalt jelenséget Gábornak Félix.
- Így már érthető. – suttogta az.
- Gyere ki onnan! – utasította: - Mert meggémberedsz! – tette még hozzá.
- Nem a Te méreteidre szabtam, terveztem! Nem is gondoltam, hogy ilyen szép szál legényt is meghódíthatok! – jelentette ki végül Félix nevetve.
Gábor kimászott, felállt s pár karkörzést végzett, derékhajlításokkal vegyítve, míg a vérkeringése elindult. - Gyere ide! – kérte, mint utasította. Odalépett. Lehúzta a fejét magához és lesmárolta. Lassan, kiélvezve minden percét. Érezte Gábor nyelve is elindul a szájában. Kezét az ágyékára vezette s közben smárolta tovább, érzéssel, kéjjel, hosszan.
Egy idő után már érezte, hogy végre Gábor keze is elindul, kicsit tétován, de határozottan nyúlt Félix gatyájába. Megsimogatta a popóját két kezével, majd ott húzta le előbb a gatyáját kiszabadítva a popóit. S folytatta elől, míg a térdéig le nem tolta. Felfelé jövet a keze felhúzta a pólóját, hátrahajtva átemelte a fejét. Végül szája is elindult az ajkán át, lefele, végig a testén.
Meg-, meg állt, itt-ott egy-egy nyalintásra, de érződött, hogy sietne, mert le akar érni, oda, gyorsan. Mikor odaért, már térdelt is előtte, Félix a haját simogatta s a fejét vezetve odairányította. Nyalakodott még, majd lassan bekapta a már kőkemény farkát és szopott élvezettel, míg csak a kéj el nem borította. Éppen csak ki tudta rántani Félix a szájából és a vállára, hátára élvezett. Mindketten felsóhajtottak, összenevettek és kéz a kézben mentek fürödni.
Fürdés közben is a másikon járt a kezük. Masszíroztuk, szappanoztuk, pontosabban folyékony szappannal kentük be a másik testét mindenhol, majd lemostuk, újra kezdtük s alig akartuk abbahagyni. Kilépve még mindig a másikat töröltük meg.
Ekkor Gábor a pipereszekrényből elővette a spray-met s lefújt mindenhol. Kérdőn nézett rám. Megértettem kérdését, de fejemmel nemet intettem s megszólaltam: - Ne abból magadat! Benyúltam én is a szekrénybe, s elővettem a közösen neki vett spray-t s intettem forogjon. Mint a kisgyerek kapta fel az égbe a kezét és forgott lassan előttem, míg befújtam. Nagyokat szippantott s élvezte. Én meg elfintorogtam:
- Más oroszlán is mer járni a területemen? Kiűzöm! – viccesen kergetni kezdtem.
Gábor megugrott, majd végig a folyosón, nappalin, konyhán, de még ki a teraszra is s az udvarra. Ott szaladtunk körbe-körbe, mint a veszettek. Ekkor megállítottam, visszaszaladtam a házba, majd kezemben valamit szorítva kézen fogtam s a kisajtón át kivezettem a kertbe a filagóriáig. Ott lassan rányomtam az asztalra háttal és mellé tettem, amit addig a tenyeremben hoztam. Egyik kezemmel felemeltem bokájánál fogva a bal lábát a fejem fölé s a jobb kezemmel a tégelybe nyúlva már kentem is be. Helyezkedett, majd maga emelte fel a másikat is. Felhúztam a gumit is, megkentem s óvatosan hatoltam belé. Mindketten élveztük, amit tettünk, bár nekem hamarabb lelohadt, így már nem tudtam folytatni. Gábor átnyúlva megsimogatta az arcom, hajam.
– Semmi baj, majd máskor! Van, lesz időnk, együtt elég, erre is!
– Igen, van időnk s előttünk az élet! – erősítettem meg.
S ezzel aludni tértünk mindketten.
(vége)