Gábor visszatérése után történtek (3)

Gábor fintorgott tovább, érezve ezt a förtelmes szagot, vagy illatot a női dezodortól, ezért lekapta róla a bugyit, az orrát összeszorítva kényszeríttette, hogy a száját nyissa ki és beletömte a bugyit, majd egy széles ragasztószalaggal beragasztotta a száját.
Gábor fuldoklott, mert nem kapott levegőt és fizikai rosszullétet érzett a bugyi és persze a szaga/illata miatt is. Gyorsan újra összecsatolta a csuklóit elől, majd felhúzta egy kötéllel éppen megfeszítve a testét és már le is csapott a lovaglóostora a mellére, hasára, combjaira.
Gábor táncolt, próbált elhúzódni, de nem sikerült. Így kapott húszat. Utána leengedte a kezét a kötéllel, kikapcsolta a karabinert s elővett egy pár bakancsot és mutatta Gábornak, vegye fel.
Leült és felvette azokat, majd befűzte, de mikor az utolsóba is megtette, még mindig igen hosszú fűző maradt a kezébe. Kis gondolkozás után csomót akart kötni, de nem engedte Félix, hanem többször körbe tekertette a bokájánál a fűzőt, s csak a végén köthette meg azt. A bokáira bőrpántot csatoltattam vele, majd a bőr pántokat is, meg a bakancs sarkainál lévő kis fém karikáknál fogva - karabinerekkel – összekapcsolta a lábait. Ekkor lehúztam az előbbi kötelet és ahhoz rögzítette a karabinereket mind.
Intett Gábornak, hogy feküdjön le háttal a földre, majd a kötelet lassan - az emelőcsigák segítségével - megfeszítette és a lábait emelni kezdte felfelé. Mikor a lábai már felfelé mutattak, lassan a dereka is kezdett elemelkedni a földtől és a végén már csak a feje ért le. Még mindig emelte addig, míg a feje és a padló között kb. 10-15 cm nem lett. Ekkor függőlegesen lefelé lógott a lábainál fogva.
Óvatosan körbeforgatta. Arcára nézve látta, hogy nagyon vörösödik, ezért lenyúlva letépte a szájáról a ragasztószalagot s kivette a bugyit. Gábor felsóhajtott, majd gyors levegővételekkel feltöltötte a tüdejét oxigénnel s utána normalizálódott a levegővétele. Félix kivárta.
Ekkor úgy fordította, hogy neki háttal lógjon és a lovaglóostorral felülről lefelé a popóit csapkodta úgy, hogy éppen érintve hasson az ütése. Gábor utasítás nélkül számolt, húszig. Ekkor tovább emelte, míg a feje a dereka vonalába került. Megragadta Gábor csípőit, kirántotta a plugot belőle és a már álló farkát akarta a helyére betenni, de nem sikerült, mert nem tudta annyira lenyomni, hogy bele tudjon hatolni.
Egy ideig próbálkozott, de mivel belátta, ez nem megy, így újra emelte még Gábort s közben megfordította. Mikor a szája a farkincájával egy vonalba került, akkor odakínálta s Gábor bekapta. Szopogatta egy ideig, majd engedelmesen szopott. Félix nem akart még elmenni, ezért abbahagyatta s félig visszaengedve Gábor testét s a plugot is visszatette, majd teljesen leengedte.
Segített, hogy végig feküdjön a teste a padlón, mire a lábai is leértek. Levette a bakancsokat Gáborról, majd a talpára kiszámolt 5-5 ütést. Még nem engedte felállni, hanem bal lábára helyezve a súlyát, a jobb lábával az ágyékához téve, kicsit ránehezedett, majd ezt még több helyen megtette vigyázva, hogy túlzottan ne lépjen rá sehol a testére. Gábor halkan nyögött, nyöszörgött. Végül intett, hogy álljon fel. Nehezen, de feltápászkodott.
Elengedte a kezeit összekötő karabinert, utasította, hogy ugráljon, csapkodja össze a kezeit a feje felett. Így megindult Gábor vérkeringése, a fejéből is kiáramlott a testébe a vér, kezdett a színe is visszatérni. Intett, hogy igyon a sarokban. Visszajövet Félixnek is hozott egy pohárral.
Elégedetten nézegette, majd intett, hogy feküdjön hasra a padlón s pihenjen. Közben ő köteleket válogatott, majd mögé lépve a kezeit hátul összekötötte és a térdből felhúzott lábait a bokáihoz kötötte. Ezt követően erősen átkötötte a mellkasánál szorosan egymás mellett, majd a térdeinél is. Most két kötelet engedett le, melyek vízszintesen egy rudat tartottak. E rúd két végéhez kötözte Gábor mellkasánál és a térdeinél lévő köteleket, így fel tudta emelni a padlóról. Kis ideig így lógott, majd leengedte és a térdeinél lévőt átkötötte úgy, hogy csak egy térdét és a felette lévő bokáját fogta össze a kötél s ez került a rúd végéhez rögzítésre.
Mikor felemelte, akkor a másik lába lelógott. Elé ment Félix, majd Gábor orrát befogva kinyittatta a száját, és bele tette a farkát, hogy szopja. Így az felkeményedett. Ekkor mögé került s az álló farkát, már be tudta vezetni az ánuszába, de előbb gumit húzott arra és be is kente síkosítóval alaposan. Egy ideig dugta, de nem ment el benne. Kihúzva a farkát, a gumit lehúzta arról és eldobta a szemetesbe. Őt pedig leengedte a padlóra.
Kissé nyitott térdelésre utasította, majd a bokáinál egy vastagabb rudat kötött a bokáihoz úgy felülről, hogy a bokák között kb. fél méter távolság volt. Ekkor fenékre ültette, lábait talpra tetette s a rudat most a combokhoz is kikötötte, megkötötte. A csuklóit legvégül kötötte a rúdhoz. Alig, pontosabban sehogyan sem tudott már mozogni Gábor.
Ekkor a rúdnál fogva felemelte a kötelekkel - az egyensúlyát tartva – s asztalt tolt alá. Arra leengedte úgy, hogy térdén és lábujjain támaszkodott. Ott térdelt előtte az asztalon, kicsit széttett térdekkel, ezért hozzá tudott férni a farkincájához. Elkezdte ingerelni, míg megkeményedett s felállt volna, de annyi hely nem volt a rúd miatt. Így a farka az asztallap és rúd közé került, feszült. Kezdte csiklandozni a mellét, hasát, s ahogyan mozogni próbált a farka egyre reménytelenebb helyzetbe jutott. A plug pedig szintén a mozgásától ingerelte belülről. Egy idő múlva Gábor felnyögött, vonaglott és elment, beterítve az asztalt a gecijével. (Dicséretére legyen mondva, alig adott hangot a kéj közben!)
Félix feloldozta, egy vizes törülközővel mindenhol lemosta. Az asztalon hagyta egy ideig pihenni, miközben keze járt a szeméremdombja, farkincája körüli dús szőrmezőben. Eloldozta, fésűt hozott, és alaposan kifésülte ott! Jól tűrte, bár kicsit nevetett közben, mert ingerelte.
Mondta, hogy most itt vége, megyünk aludni, ezért felvetette vele a tálcát és elindultunk. A folyosó közepén a ketreces szobánál megállt. – Tovább! – hangzott a parancsa s mentünk fel a nappaliba. - Állj meg ott! – mutattam a kanapé melletti ágyneműtartóra. – Add a tálcát! – átvettem s kivittem a konyhába, ahol egy erős kávét főztem, megittam. A maradékot bevittem Gábornak. Állva itta meg, majd letette a csészét. Éppen mondani akartam a következő utasítást, mikor Gábor megszólalt:
- Uram, engedelmeddel, lassan pisilnem kellene. – mondta halkan és szemérmesen.
- Azonnal. – válaszoltam s intett, hogy menjen a fürdőszobába.
A kis folyosón Gábor megállt, s a WC-be akart bemenni. – Nem oda, a fürdőbe! – utasította kinyitva az ajtót. Belépett s körbenézett. Egyik sarokban a sarokkád, másikban zuhanyozó, de WC sehol. Megbökte Félix, majd a tusoló felé mutatott, hogy oda álljon. Gábor belépett a zuhanytálcába és megállt. Odaadta a kezébe a vizes üveget és utasította, hogy húzza meg.
– Még! – szólt Félix, mikor levette a szájáról Gábor az üveget.
Gábor közben rájött, hogy rosszat tett magával, hogy szólt az ingeréről, de azt is tudta, mit mondott Félix ott az erdőben Encsinek. Nem értette.
– Most engedd! – szólt rá, de benyúlva a vágatába a farktövénél lévő karikán összenyomott két kis kart. Az béklyóba fogta a farkát körben. Hiába préselte, nem tudta átpréselni a szűk húgyvezetéken Gábor a pisijét.
Erőlködött, de nem ment, egy-két csepp sikerült csak. Mikor már nagyon vörösödött, akkor elengedte Félix a kis karokat, csökkent a szorítást és kispriccelt Gáborból. Mivel erre számított, ezért a legtávolabbi sarokba irányította, így alig verődött vissza a csempéről, lefolyt, igaz engedett rá langyos vizet is, majd a tussal lemosta Gábor ágyékát és lábait.
Vett egy durva törülközőt s jól megtörölte mindenhol. Mikor száraz volt, hozzá hajolt és még érezte kicsit a förtelmes, előbbi, női dezodor szagát. Még alaposabban lezuhanyozta, megtörölte, majd a pipereszekrényemhez lépett. Elővette saját dezodorját - eltakarva annak márkáját - felé fordult s végig beszórta, bőven Gábort azzal.

(folyt. köv.)