Gábor visszatérése után történtek (2)

Gábor meglazította izmait, újra kis terpeszbe állt, kezeit hátra tette s összekulcsolta a popója mögött. Félix megint körbejárta.
- Lazíts! – utasította s várta mit tesz.
Gábor kissé megrezzent, majd hanyagul maga mellé engedte kezeit, fejét is kissé előre engedte, vállai lekonyultak, s lábai is kicsit mintha összementek volna. – Szent Isten! – gondolta Félix, mindjárt összeesik, de nem.
Most is körbejárta s a lovaglópálcával végighúzott a fenekén erősen. Gábor előre lendült ettől, de megfogta s alig hallhatóan szisszent csak fel. (Bravó! – nyugtázta magamban, de) hangosan ennyit mondott:
- Adtam engedélyt „vélemény-nyilvánításra?
- Nem, Uram! – jött azonnal a válasza. – Bocsánatát kérem és büntetésem kiszabását is, Uram! – tette hozzá Gábor azonnal.
- Bokafogás! – hangzott az újabb parancs.
Gábor derékból előre hajolt és megfogta a bokáit. Körbejárva kissé szétrúgta a lábait, rátámaszkodva a hátára, majd lejjebb nyomta a törzsét, miközben a fejét felemelte.
- Így már jó! Megjegyezted? – kérdezte.
- Igen, Uram! – jött azonnal a válasz.
- Helyes! Jól van! Alakul! – jelentette ki, majd közölte vele, hogy a büntetést nem feledve, később visszatér még arra.
- Az alakizás után jön a tartalom! – szólt s pihenjt vezényelt.
Körbemustrálta, meghúzkodta a lógó pöcsét, megsimogatta a formás fenekét és rácsapott a mellkasára is. Gábor egykedvűen fogadta ezeket, érzelemmentesen!
– Nem feledtem, hogy először - tudtom és beleegyezésem nélkül - kikezdtél Tiborral, odakínálva magadat neki, miközben tudtad, hogy az én tulajdonom vagy, csak én rendelkezhetek veled s a testeddel. Másodszor Tibornak mondtál olyant rólam, amit nagyon nem kellett volna! Emlékszek mit? – kérdezte, s rá nézett.
Gábor gondolkozott erősen, de ingatta fejét és végül megszólalt:
- Bocsánat, Uram! Nem emlékezem, hogy ilyent mondtam volna Tibornak.
- Akkor a pénzt, azaz a szexért pénzt, ki hozta szóba, kettőtök közül? – nézett erősen Gábor szemébe.
- Én, – ismerte be Gábor – de nem úgy értettem, csak azt akartam azzal mondani, azaz indokolni, hogy miért jöttem akkor el innen sürgősen, futva. – hadarta, majd elhallgatott.
Rájött, hogy akkor is rosszat mondott! Azt állította, hogy én nem fizettem Neki, azaz én pénzért szexelek általában! Lehajtotta fejét és belátta, ez bűn volt!
- Harmadszor Zsomborral szűrted össze a levet ma ellenem! – folytatta bűnei felsorolását. – Kezet emeltetek rám, majd Te tetézted is azt! Gábor még mélyebbre hajtotta fejét, majd felkapta a folytatásomra:
- Száz ütéssel vagyok adósod, mióta ide értél, de ebből negyven törlődött ezért a ma délutáni viselkedésedért. Végre mertél tenni mást is, mint amit eddig tettél! Már nem vagy hetero, hiába is állítanád Magadról! – összegezte mondandóját.
Gábor kihúzta magát erre és elmosolyodott. – Azért ne örülj, mert hatvan még maradt a rovásodon s nem sokáig! –lohasztotta le a jókedvét. - Kezdjünk is hozzá, azonnal! Bokafogás! – hangzott a parancs, majd: – Számolj!
Gábor lehajolt és hangosan számolta az ütéseket, amiket kapott felváltva a popóira, egészen húszig. Ott megállt s megint pihenjt vezényelt. Gábor felegyenesedett. Én is, Ő is megszomjazott, ezért elindultam a konyhába, ahonnan vizesüveggel, poharakkal, két doboz energiaitallal tértem vissza. Egyiket Gábornak adtam, hogy igya meg, a vizesüvegből töltöttem magamnak az egyik pohárba és felhajtottam. Közben megnéztem s konstatáltam, hogy Gábor onnan, ahol áll, pont odalát a központi vezérlőre, ha azt kinyitom.
– Maradj itt, pihenj, lazíts! – szólt az utasítása és elindult ahhoz. Félretolta a képet, ami takarta az ajtaját, majd kinyitotta és beütötte a külső és belső területvédelem kódjait, mire megjelent egymás alatt a két 3-as szám. Visszanézett Gáborra és látta, hogy figyel. Visszafordulva újra programozta mindkettőt, de most 0 szám jelent meg. Félhangosan annyit mondott, hogy ez a kikapcs. Majd átprogramozta1-re. Ez a „csak jelzés” állás szólt. Majd a 2-re állítva, annyit mondott, hogy jelez is, de már gyengéden üt is az áram. Hátraszólt:
- Mikor beálltál a kaput betetted és be is zártad? – kérdezte meg.
- Igen, Uram! – jött a válasza Gábornak.
- Rendben, akkor mehetünk tovább! – mondta és 3-ra állította a számokat.
- Ez a legerősebb fokozat, ez már nagyot üt, és erősen fáj, zsibbaszt. – fejezte be a magyarázatot Flix.
Becsukta az ajtót, helyére húzta a festményt. Megfordult s merően Gábor szemébe nézett, de nem szólalt meg, nem kérdezett semmit. Egy ideig nézett csak Gábor, majd megértve Félix ki nem mondott kérdését, fejével bólintott. Megértette a bemutatót!
Félix elindultam a konyha felé és intett, kövesse. A konyhában kezébe adott egy tálcát megpakoltan, majd a pinceajtó felé intett. Elindult előtte Gábor s az ajtónál megállt, megszólalt:
- Uram, kérem, nyissa ki, mert a forgógombot nem tudom így elfordítani!
Odalépett, kinyitotta, majd elindult előtte le a pincébe. Betette az ajtót maga mögött és Félix lement. Gábor már a folyosón haladt és nem állt meg a közepénél, a ketreces szoba ajtajánál, hanem ment tovább a folyosó végéig. Ott állt meg és húzódott félre, hogy elférjen mellette. Odalépett, kinyitotta az ajtót és intett lépjen be. Belépett, de már nem hőkölt vissza. Megállt bent, megvárta, míg Félix is belép és utasította:
- A tálcát tedd a sarokban lévő asztalra! Odavitte, majd visszajött a szoba közepére és megállt velem szemben kis terpeszben. Várta a továbbiakat.
- Tegyél fel bilincseket a csuklóidra! – utasította s közben erősebbre állította a szellőzést. – Most hátra a kezeket! – parancsolta és egy karabinerrel azokat hátul összekapcsolta.
- Dőlj előre! – szólt hozzá és oldalt nyúlva jobb mutatóujját a síkosítóba mártotta. A háta mögé lépve bal kezével félrehúzta a vágatában lévő vékonyabb szíjat és lassan a jobb ujjával kenegetni kezdte az ánuszrózsáját, és egyre beljebb tolva közben.
Gábor először összeszorította, majd meglazította az izmait, mert emlékezett, úgy könnyebben hatol be az ujj. Mikor bent volt, körbe forgatta az ujjait, majd kihúzta s a fali szekrény fiókjából kivett egy farok alakban végződő fekete színű plugot, bekente és óvatosan belenyomta. Gábor nem sziszegett, de felsóhajtott, mikor végre bent volt.
Másik fiókból bokafix harisnyát húzott elő és kiengedve a karabinert intett, hogy húzza fel azokat a lábára. Elfintorodott, de megtette. Mire felállt, Félix kezében már egy rém ronda, rózsaszínű, csipkés szatén nadrágocska volt s azt is felvetette vele.
Mikor rajta volt, odanyúlta s kezeivel megmorzsolta a farkincáját, s arról az elő-váladékát a bugyira kente. Még egy lépést tett, elővett egy flakont és visszafordulva a bugyira szórta a tartalmát. Mindketten elfintorogtunk. Rémes ocsmány, közönségesen büdös szaga - nem illata! - volt ennek a női dezodornak.
(folyt. köv.)