A dilemma

Lassan elnyomom a cigarettát. Leteszem a könyvet, felállok, nyújtózkodom és elindulok a másik szobába. Megállok a nyitott ajtóban és az ágyra pillantva elmosolyodom: gyönyörű vagy! Bal melled kikandikál a takaró alól, ahogy a hátadon fekszel. Te nem látsz engem, be van kötve a szemed. A takaró néha meg-megmoccan csípőtájon. Jól látszik, mert derekad alatt a párna, kissé eltartja testedet az ágytól. Nesztelenül hozzád lépek, és közben végigfut rajtam a boldogság érzése: Milyen jó nekem, hogy vagy! Hogy az vagy, aki vagy és hogy nekem adtad magad! Te vagy a fantáziám motorja, a mindig újraéledő vágy forrása, tárgya és célja! Bár látszólag én dominálok a kapcsolatunkban és az történik, amit én akarok, nem ritkán csodálkozom rá, hogy tulajdonképpen Te provokálod ki játékaink legjavát. Gyakran meglepődök, milyen különös utakra vezet vágyaink összefonódása, mennyire máshová jutunk, mint azt elképzeltem és milyen mérhetetlenül élvezem a játékokat, melyek eszembe sem jutnának, ha nem vágynék annyira az elégültségtől elaléló sóhajodra. Végiggondolva, nézhetem úgy is, hogy én vagyok a Te szex-szolgád. Most is, mi történt? Szívem szerint elvittelek volna sétálni. Szerettem volna kipróbálni rajtad az új, távirányítós csiklóvibrátort élesben, de nem. Lehetőségem sem volt, hogy megsétáltassalak vele. Addig hisztiztél, míg itt fekszel helyette az ágyhoz kötve, feltámasztott csípővel, széttett kezekkel és lábakkal, golyóval a szádban, bekötött szemmel, háromnegyed órája. Altestedben, fáradó akkuval mozgolódik egy-egy automata vibrátor és türelemmel vezeti le energiádat, miközben talán engedelmességre is tanít. Szád szélén megszáradt és friss nyál nyomai láthatóak, ahogy félrehajtott fejjel, meg-megránduló ajkakkal pihegsz. Lehajolok és csókot lehelve arcodra, füledre, leveszem a szemtakarót. Torz mosolyra húzódik a szád és lassan nyílik szemed, felém fordul arcocskád.
- Nu, megnyugodtál?
Válaszul hunysz egyet a pilládon, ami igent jelent, de aztán lassan megingatod a fejed.
- Neeem? Azt a betyár kétszentségit a makacs kurvájának! Na, megállj! Majd adok én neked. Megtanítalak hogyan legyél engedelmes, kezes bárány, várjál csak!
Azzal lerántom rólad a plédet és előtűnik kéjtől megkínzott tested. Karjaid oldalt széttárva, enyhén behajlított könyökkel, lábaid kis terpeszben kinyújtva fekszel, feldomborodó ágyékkal, egy szál bugyiban, ahogy hagytalak. A világoskék bugyi, félkörívben kissé sötétebb árnyalatot kapott, ahogy felszívta a vibrátorok keltette nedvességet. A rövid műszereket a felhúzott bugyi tartotta a helyükön.
- Hát itt meg mi történt? – csattanok fel – Bepisiltél? Majd legközelebb gumilepedőt teszek alád, úgy látszik, ahelyett, hogy tanulnál, visszafelé fejlődsz… hát ennek még megiszod a levét! Ilyen egy haszontalan teremtést! Csak heverészik itt és nem szégyell bepisilni… Nem szégyelled magad?
Azzal, két-két ujjammal megcsippentem a mellbimbóidat és megrázom vele a melleidet.
- Halló, ébresztő kisnagysád!
Elfojtott nyögés a válasz, de nem hagyok sok időt a gondolkodásra. Egyik melledet elengedem és a széttárt karod mentén végighúzom a kezemet, egészen a hónaljadig. Ott megállok és finom érintéssel csiklandozni kezdem. Közben bal kezemmel jókorát csavarok a mellbimbódon. Vonagló mozdulattal válaszolsz, de nem engednek a kötelek. Tovább vezetem kezemet az oldalad mentén és elengedve melledet a másik oldalon is végighúzom. Örülök, hogy csiklandós vagy, meg tudlak őrjíteni az izgatás, a fájdalom és a csiklandozás triásza által. Egyszerre nem tudsz mindenre figyelni és ezt könnyű kihasználni, ahogy most is. Egészen a lábfejedig simogatlak végig a két oldaladon és a talpacskáidnál kaparászva megállok. Vadul rángatózol jobbra-balra, de ez nem gátol semmiben. A nyálas golyó mellől felbugyognak az artikulátlan hangok, de nem kegyelmezek, ameddig combod remegése nem jelzi, hogy újabb élvezet öntötte el a vibrátorok által, az érzékeléstől besokallt testedet.
Akkor eloldozom a lábaidat és lehúzom a bugyidat. Ahogy hozzáérek a szeméremdombodhoz, szinte megégeti a kezemet forrósága.
- Ne merd kitolni a vibrátort – parancsolok rád, de hiába. Az összehúzódó hüvelyizomzat teszi a dolgát, s amint a bugyi már nem tarja a helyén, kicsusszan hüvelyéből. A fenekedben lévővel nincs ilyen szerencséd, annak a nyakánál keskenyedő része nem engedi ki az eszközt testedből. Mindkét játékszert kikapcsolom, de a fenekedben lévőt még a helyén hagyom.
Megtörölgetlek a bugyi szárazabb felével, közben az jár a fejemben, hogy engedetlenségedért, hogyan büntesselek meg.
- Látom az élvezetek nem a kellő irányba befolyásolnak. Talán a megvonásuk segít a bajon. – mondom, s közben lecsatolom szádról a pecket. - Válaszolj nekem: hogyan lehet valaki ilyen kéjsóvár, makacs kurva? Mindig ezt játszod. Én szépen eltervezem a programot, te pedig kiprovokálsz valami egészen mást. Mit gondolsz, meddig tűröm ezt el?
Nem válaszolsz, csak állkapcsod jobbra-balra mozgatásával próbálod bejáratni elgémberedett álladat.
- Így is jó. Akkor hagyok időt, hogy végiggondold a dolgodat. – Azzal betakarom testedet és már megyek is kifelé a szobából.
- Kérlek, ne hagyj itt… nagyon kell pisilnem.
- Hogy mondtad?
- Nagyon kell pisilnem… Gazdám.
- Nocsak?! Akkor mégiscsak megsétáltatlak, ha nem is az utcán, de a lakásban. Mostantól kutyaszerepben vagy. Megértetted? Ez a büntetésed estig. Nem beszélhetsz emberi nyelven és nem állhatsz két lábra sem. Csak olyan magatartást tanúsíthatsz, amit egy kutya is tenne. Ahányszor kiesel a szerepből, annyiszor négyszer ötöt kapsz a lovaglópálcával. Ötöt a fenekedre, aztán a talpadra, majd a melledre és végül a pinádra. A tenyered azért marad ki, mert azon most járni fogsz és mert kegyes vagyok hozzád. Ha jól viselkedsz, séta közben a zuhanyozót is érintjük és ott pisilhetsz, de csak, mint egy szukakutya. Meg ne lássam, hogy felemeled a lábadat, mint a kanok! Ha máshol csurrantatsz, akkor felnyalatom veled. Köszönd meg szépen a gazdinak.
- Vau, vau! – feleled, s lihegve dugod ki nyelvecskédet a szád sarkában.
- Helyes válasz, jó kutya a szuka.
Nyakörv és póráz, csukló- és bokapánt kerülnek elő a fiókból, valamint egy szőrös farkincában végződő plugin a hozzávaló síkosítóval. Mielőtt eloldozom a kezeidet, minden a helyére kerül. – Így ni! És most le az ágyról! Várj csak! Valamit elfelejtettem. – Azzal előveszek egy dupla mellcsipeszt, melyeket lánc köt össze. Ahogy négykézláb állsz, felcsíptetem a bimbóidra, de úgy, hogy a lánc a hátadon fusson körbe, mint egy hám. – Nem szeretném, ha húznál.
Szép vagy, ahogy négykézláb, lihegést imitálva sétálsz a lábam mellett, s várod, hogy mikor következik a fürdőszoba. Ahogy múlnak a percek, egyre türelmetlenebbül tekintgetsz abba az irányba. Tetszik, hogy mindent azonnal megcsinálsz. „Ül!”, „Áll!”, „Fekszik!”, „Ugass!”, „Kérj!” „Hozd!”, „Ereszd!” „Lábhoz!”. Mindent, ahogy tanítottalak. Úgy látszik, hogy nem akarsz büntetést kivívni, mivel nem bírnád ki bepisilés nélkül. Az, pedig újabb büntetést hozna magával, szóval igyekszel mindenben a kedvemre tenni. De ilyen könnyen nem adom meg az önfeledt pisilés örömét, különösen, hogy nagyon élvezem a helyzetet. Tehát a zuhanyfülke meglátogatása előtt még elidőzünk egy kicsit a fürdőszobában. Jól kifolyatva a vizet, frissre cserélem a tálkádban lévőt. Amíg ezt teszem, szűkölve toporogsz mellettem. Megvallom, nagyon élvezem.
- Igyál, okos!
Rémült szemekkel nézel rám, de ellentmondásnak helye nincs. Óvatosan a tálka két oldalára helyezed tenyeredet, a könyököd leteszed és kis terpeszben, pucsító fenékkel az edény fölé hajolva lefetyelsz. Szép vagy és én szerelmes vagyok beléd. Ahogy itt tartok gondolatban, oldalra fordítod a fejed, hátrafelé sandítva rám nézel, miközben hajad kissé belelóg a vizes tálba. Úgy érzem, most belelátsz iménti gondolatomba, és nem kerüli el figyelmed a feszülő nadrágom sem. Csakis így lehet, mert ekkor… huncut, elégedett mosollyal lehunyod a szemedet és elengeded ágyékod langyos terhét. Bő sugárban spriccel hátra a két bokád közé a pisi és tócsája lassan szigetként öleli körül térdeid, lábaid. Csodálom bátorságodat, szemtelenségedet. Ahogy kinyitod szemedet, huncut pillantásodból látom, élvezed, hogy tátott szájjal állok a póráz boldogabbik végén. Megrántom a szíjat, s ahogy kiforduló tested követi a húzást, a bal bokádon, lábszáradon záporozik tovább a vizelet maradéka. Belemarkolok a hajadba, míg másik kezemmel a láncot emelem meg a hátadon. Bimbóid, kancsalságot tettetve követik két irányba a feszítést és mire az utolsókat csurgatja a tétova sugár, az arcod már oldalra fordított fejjel fekszik a testmeleg tócsában és én a mellcsipeszek láncát kantárként feszítve tenyeremmel nyomom le a hátadat. Másik kezemmel, már a nadrágomból szabadítom ki foglyát és a fenekedből kilógó farkat a hátadra simítva mögéd térdelek. A farkincát összefogom a melleidet feszítő lánccal a hátad közepénél és csuklóm csavarásával tartom mindkettőt feszesen. Nem tudsz mozdulni. Arcod a saját pisidben nyugszik, melled leszorítva, miközben fenekedet pucsításra kényszeríti a benne feszülő didló. Lábaid között helyet keresve, nagyobb terpeszre kényszerít két térdem és rózsaszín szeméremajkad feltárul merev szerszámom előtt. Kéjjel tölt el forró lucskosságod érzete, ahogy kérlelhetetlenül hatolok beljebb és beljebb. Szeretném elmondani mit is gondolok rólad, de nem merem kinyitni a számat. Összpontosítanom kell, hiszen megérdemled, hogy ne azonnal élvezzek el. Ahogy megszokom a ritmust és a furcsa rodeót, még gondolatok cikáznak bennem arról, hogy már megint nem úgy lett, ahogy elterveztem, hogy mit kapsz majd ezért tőlem, és… és már nem gondolok semmire, csak arra vigyázok, hogy a csúszkálástól ne legyen sebes a térded, hiszen nem szeretném, ha megsérülnél.

Valamivel később már a zuhanyfülkében ülök, hátammal a falnak támaszkodva. Te a mellkasomnak dőlve kuporogsz rajtam, szétnyitott térdekkel. Már nincs rajtad a mellcsipesz, és kikerült helyéről a kutyafarok is. Csak kezeid csuklópántjait kapcsoltam össze hátul. Némán tűröd, hogy megmosdassalak, simogassalak, megtisztogassalak mindenhol. Vizes hajad a mellemhez tapad és időnként megnyalod az arcom, vagy azt a testrészemet, mely munkám közben, különösebb mozgás nélkül elérhetővé válik számodra. Észre sem veszem, és már direkt hajolok oda. Néha puszit adok viszonzásul, másszor visszacsókolok, esetleg számmal elkapom kilógó nyelvedet és szívom, vagy gyengéden harapdálom. Olyan jó, hogy még mindig nem estél ki a szukaszerepből! És én tisztogatás közben hosszasan, némán tűnődöm el azon, hogy miután végeztem a fürdetéssel, megbüntesselek iménti lázadásodért, vagy megdicsérjelek boldogító perverzségedért?